Évfordulónaptár 2022.

Az évfordulónaptár csak a kerek (25, 50, 75, 100. stb.) évfordulókat tartalmazza. Azoknak a híres személyeknek a rövid életrajza szerepel benne, akik Mosonmagyaróváron és környékén vagy a történelmi Moson vármegyében születtek vagy haltak meg, illetve tevékenységük, munkásságuk egészben vagy részben e területhez kötődik.
Az életrajzok Enzsöl Imre, Kimlei Péter, Thullner István és Tuba László szócikkeinek felhasználásával készültek.

ÉVFORDULÓK A HÓNAP PONTOS MEGJELÖLÉSE NÉLKÜL

1822.

200 éve született Boldogasszonyban Antal Ferenc honvéd hadnagy. Cipészinas volt, majd 1841-ben beállt újoncnak a császári-királyi hadseregbe. 1842-ben őrvezető, 1846-ban tizedes volt a (19.) Schwarzenberg gyalogezredben. 1848 nyarától ezrede 3. zászlóaljával részt vett a délvidéki harcokban a felforgató szerbek ellen. Októbertől alakulatával csatlakozott a honvédséghez és őrmester lett. 1849. január 17-től hadnaggyá nevezték ki a 65. honvédzászlóaljban, Kiss Ernő tábornok seregében. Végigharcolta a szabadságharcot a kapitulációig. 1849. szeptember 4-én már besorozták a császári hadseregbe, közkatonának az újjáalakuló ezredéhez. 1851-ben a megbüntetettet tizedesként szerelték le. Ezután uradalmi felügyelőként dolgozott a pándorfalui nagybirtokon. 1868-ban belépett a Moson megyei Honvédegyletbe.

1847.

175 éve született Bándon Horváth Ferenc tanító. Tanítói pályáját szülőfalujában, a Veszprém megyei Bándon kezdte. Tanított Dobán, Nagyperkátán és Előszálláson is. 1873-ban választották meg a mosoni községi elemi iskola tanítójának. Elnöke volt a Moson vármegyei méhészegyletnek, 1885-ben a méhészeti ismeretek terjesztéséért tüntették ki. 1894-ben az iskola államosításakor, őt nevezték ki az iskola igazgatójának. 1912 májusában Ferenc József király a népoktatás terén négy évtizedet meghaladó buzgó működése elismeréséül arany érdemkereszttel tüntette ki. 1912-ben 45 évi nevelői és tanítói munkássága elismeréseként a pápa Pro Ecclesia et Pontifice arany keresztet adományozott neki. 1919 decemberében az akkor már állami fenntartású mosoni elemi és iparostanonc iskola igazgatójaként vonult nyugalomba. Tevékeny tagja volt Moson társadalmi és közéletének. Mosonban halt meg, 1923. november 19-én.

1872.

150 éve született Marton Andor jogász, gazdasági akadémiai tanár. 1909-ig ügyvédként működött, ekkor nevezték ki tanárrá a Magyaróvári Gazdasági Akadémia jogi tanszékére. Jogi ismereteket, nemzetgazdaságtant és gazdasági statisztikát tanított. Az első világháború végén századosként tért vissza. A Tanácsköztársaság bukása után létrehozta az akadémián a polgári társadalmi ligát, amely a proletárdiktatúra szerveivel együttműködött akadémiai tanárok szerepét vizsgálta, s a kompromittálódott tanárok ellen társadalmi bojkottot hirdetett, s igyekezett eltávolítani őket az oktatási intézményből és a vezetői posztokról. 1920-ban akadémiai rendes tanár lett. 1925 körül betegsége miatt a tanítást abba kellett hagynia, Budapestre ment szanatóriumba Budapesten halt meg 1927. május 10-én.

1872.

150 éve született Királyfalván Matthesz Sándor tanító, országgyűlési képviselő. Középiskolai tanulmányait és a tanítóképzőt Sopronban végezte el. 1892-ben szerzett tanítói oklevelet. 1893-ban Zurány község evangélikus gyülekezete választotta meg tanítójának. Jelentős közéleti tevékenységet fejtett ki: tagja volt a Moson megyei és az országos tanítóegyesületnek is, több cikke, publikációja jelent meg a helyi, és az országos szaksajtóban is. Az első világháború alatt csendőrhadnagyként szolgált az orosz majd az olasz hadszíntéren. 1918 őszén delegálták a Károlyi Mihály-féle „népköztársaság” törvényhozó szervébe, a Nagy Nemzeti Tanácsba. A Tanácsköztársaság ideje alatt járási politikai megbízottként Rajkán dolgozott. Az ekkor keltezhető vádak (izgatás, zsarolás, magánlaksértés, lopás) alól a győri világi törvényszék 1920 tavaszán felmentette. Az egyházmegyei törvényszék azonban 1920 szeptemberében a kommün alatt tanúsított magatartása miatt vétkesnek mondta ki, és zurányi tanítói állásából elbocsátotta. 1929-ben ezt az ítéletet hatályon kívül helyezték, és 20 Pengő pénzbüntetés megfizetésére kötelezték. 1922 decemberétől haláláig az oroszvári evangélikus elemi iskola tanítója volt. Rákoskeresztúreon halt meg 1935 novemberében.

1872.

150 éve született Sós Ágoston kórházgondnok, lapszerkesztő. 1891-ben érettségizett a pozsonyi főgimnáziumban. Középiskolái után a bécsi orvostudományi egyetemen tanult, de életkörülményei nem engedték meg, hogy orvos legyen. Fiatalon Moson vármegye szolgálatába állt. 1898-ban a megyei számvevőséghez került, 1901-től pedig a Karolina kórház gondnoka lett Magyaróváron. Ezt az állást töltötte be nyugalomba vonulásáig. 1900-ban államszámviteli vizsgát tett. Hivatala mellett pénztárosa volt a gyermekvédő ligának, a tüdőbeteg-gondozónak és a mentőegyesületnek. Kitűnően festett és rajzolt, több hangszeren játszott, amatőr szereplője volt előadásoknak, hangversenyeknek. Németből sok szöveget fordított, több írása jelent meg közművelődési és társadalmi kérdésekről a helyi lapokban. Az I. világháború idején évekig főmunkatársa és helyettes szerkesztője volt a „Mosonvármegyé”-nek. Társadalmi tevékenységének legkedvesebb terepe a Magyaróvári Férfidalárda volt, szervezője, szerzője, alelnöke, később elnöke volt az egyesületnek. Magyaróvár villamos-ügyi bizottságának is tagja volt. Mosonmagyaróváron halt meg 1944. október 24-én.

1947.

75 éve halt meg Koppánymonostoron Jakab Lajos tanító. Győrben született 1881. március 15-én. 1899-ben fejezte be tanulmányait a Győri Kir. Katolikus Tanítóképzőben. Tanítói tevékenységét ugyanez évben kezdte meg a Komárom megyei Kecskéden. A következő hat évben Abdán tanított. 1906. szeptembertől lépett a jánosházapusztai uradalmi iskolában Mátyás Endre helyére. Itt tanított 1941. évi nyugdíjazásáig. 1907-ben kötött házasságot elődje lányával, aki 1924-től szintén Jánosházapusztán tanított. A házasságból négy lánygyermekük született, közülük ketten választották a pedagógus hivatást. Jakab Lajos lelkiismeretesen, fáradhatatlanul tanította a hat osztályos - kezdetben - osztatlan iskola tanulóit, 1924-ig egyedül. Szakfelügyelői feladatot is vállalt, kerékpáron kereste föl a körzetébe tartozó iskolákat. Jövedelmének kiegészítésére magántanítást is vállalt a környező pusztákon. 1923-ban a Magyaróvárvidéki Római Katolikus Tanítóegyesület elnökévé választották, e tisztségét egész pedagógiai munkálkodása alatt betöltötte. Felesége halála után, 1942-től gyermekeinél élt.

JANUÁR

1872. január 2.

150 éve született Lébényszentmiklóson Both Ferenc piarista szerzetestanár, filozófus A magyaróvári piaristáknál kezdett kisgimnáziumot Győrött a bencéseknél folytatta, az utolsó két évet Kecskeméten végezte el 1891-1892-ben. Teológiai stúdiumait Nyitrán kezdte 1893-ban és Kolozsváron fejezte be. Vácon, Temesváron, Kolozsváron és Szegeden volt gimnáziumi tanár. 1896-1898 között a kolozsvári egyetemen latint és magyart tanított, 1899-1900 között Szegeden volt gimnáziumi tanár. 1911-1921 között Temesváron rektor és igazgató, 1922-től 1925-ig ugyanitt romániai helyettes provinciális (tartományfőnök). A trianoni határrendezés után a romániai rendtartomány főnöke lett, 1926-1928 között Rómában a generális asszisztense, 1929-1932-ig ismét Temesváron tanárkodik. 1932-1937 között Magyaróváron élt nyugdíjasként, idejét emlékiratai megírásával töltötte. Iskolai értesítőkben, folyóiratokban jelentek meg munkái. Magyaróvárán halt meg 1937. december 3-án. Földi maradványait abban a mosonszentmiklósi temetőben helyezték örök nyugalomra, amelynek kápolnáját ő és családja építtette.

1922. január 2.

100 éve született Köpcsényben Gárdonyi Géza tanár, újságíró1945-ben az „Új Vetés” című ifjúsági hetilap főszerkesztője volt. 1947. március 5. - 1948. április 20. között a „Mosonmagyaróvári Barátság” című szociáldemokrata lapot szerkesztette egészen annak megszűnéséig. Tanítói, majd magyar-történelem szakos tanári oklevelet szerzett. 1957-1966 között Győrben a városi tanács művelődési osztályát vezette. 1962-től a „Hogyan?” című megyei pedagógiai folyóirat elindítója és szerkesztője volt. 1969-1983 között a Győr-Sopron Megyei Pályaválasztási Intézetet vezette. Győrben halt meg 1987. augusztus 2-án.

1747. január 3.

275 éve született Bezenyén Laáb Gáspár mérnök. Köznemesi családból született. 1758-tól 1764-ig a magyaróvári piarista gimnáziumban tanult, 1765 és 1769 között a szenci Collegium Oeconomicumban szerzett mérnöki oklevelet. 1770-től Moson vármegye tisztviselője volt. 1776-1777-ben fiatal mérnökként az oroszvári Duna-ág kőgáttal történő lezárásának munkáit irányította. 1777. december 2-án nevezték ki Moson megye első mérnökének. Ez évtől megyei főmérnökként vezette a Mosoni-Duna árvízvédelmi munkáit, s megkezdte a Hanság lecsapolását valamint a Fertő szabályozását. Később a nezsideri járás helyettes szolgabírója lett. 1786-ban lemondott állásáról, mert az Moson és Győr megye egyesítésekor bizonytalanná vált. 1790. március 23-án Moson megye közgyűlése a megye földmérőjévé és adószedőjévé választotta. Ettől kezdve munkaterülete a vizek fölmérése, szabályozása, térképezése volt. Laáb a helyi védelmet nyújtó töltéseket nagyobb területeket védő megyei töltésekké építette át. Fontosnak tartotta a rendszeres árvízvédelmet és az állandó figyelő szolgálatot. Munkássága a Fertő tóra is kiterjedt, 1808-ban Védeny és Nezsider között az árvizek levezetésére csatornát épített, 1812-ben az északkeleti partszakaszt erősítette meg terméskövekkel. A Hanság feltérképezését a Moson megyei résszel kezdte, s egy az egész Hanságot átszelő csatorna megépítését javasolta. Az ő irányításával épült Bősárkánynál 1795 és 1799 között az úgynevezett Hegedűs-féle csatorna, s 1799 és 1813 között tervei szerint készültek el a megyei főcsatorna és a lecsapoló csatornák. Laáb jelentősen kivette részét a Fertőn és a Hanságban az 1700-as években kezdődött lecsapolási munkálatokból, amelyeknek eredményeként a XIX. század első felében kiépült a Hanság csatornarendszere, és úttörő szerepet játszott az egységes szigetközi árvízvédelmi vonal megvalósításában is. 1817-ben hetven évesen látott neki a Lajta feltérképezésének. 1822-ben nyugdíjba vonult, érdemeiért táblabírónak nevezték ki, s halálig bezenyei birtokán gazdálkodott. Tevékenységét feledésbe borította a későbbi nagy Duna-szabályozás, pedig a megyei mérnökök legrégibb generációjának átlagon felüli képességű tagja, útépítő mérnökként is elismert szaktekintély volt. Alkalmazott megoldásai meghaladták a kor hazai színvonalát. Bezenyén halt meg 1834. február 5-én.

1947. január 22.

75 éve született Mosonmagyaróváron Kiss József agrármérnök, növénygenetikus, növénynemesítő. Középfokú tanulmányait Kecskeméten végezte, 1965-ben ott tett érettségi vizsgát is. 1965-1969 között a Mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskola hallgatója volt, 1969-ben szerzett agrármérnöki oklevelet. 1975-ben Gödöllői Agrártudományi Egyetemen mezőgazdasági genetikus szakmérnöki oklevelet kapott. 1970-1988 között Kecskeméten a Zöldségtermesztési Kutatóintézet munkatársa volt. Itt együtt dolgozott édesapjával is, Kiss Árpád (1916-2001) növénynemesítővel. Az 1970-es évek közepétől négy tritikálé (búza-rozs hibrid) fajta szabadalmaztatásában vett részt. Kutatási eredményeiről több ízben tartott előadásokat hazai és külföldi konferenciákon. 1988-tól Mosonmagyaróváron az Agrártudományi Egyetem Keszthely Mezőgazdaságtudományi Karának oktatója volt. A karon és jogutódjain az általános genetika, a növénynemesítés és a növényi biotechnológia tantárgyakat adta elő. 1999-től a Genetika és Növénynemesítési Tanszék munkáját irányította. Fő kutatási területe a tritikálé nemesítése volt, hidegtűrő, nagy termőképességű fajtákat állított elő. Emellett foglalkozott még a biológiai alapok megőrzésével, a különleges minőségű kenyérgabonák előállításával, a kenyér minőségének vizsgálatával is. Hosszabb időt töltött külföldi kutatói programokon, tanulmányutakon Mexikóban, Izraelben és Angliában. Járt Szudánban, az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában is. 2007-ben vonult nyugdíjba, de 2012-ig még aktívan dolgozott. Munkásságát a szaktárca két ízben (1992, 2012) oklevéllel ismerte el, 2017-ben megkapta a Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozata kitüntetést a növénynemesítés területén elért jelentős kutatási eredményei, valamint oktatói tevékenysége elismeréseként. Mosonmagyaróváron halt meg 2018. február 19-én.

1922. január 23.

100 éve halt meg Lipcsében Nikisch Artúr karmester. Lébény-Szentmiklóson született 1855. október 12-én. Apja, Nikisch Ágoston Sina báró cukorgyárában volt pénztárnok, anyja Robosz Ludovika. 1866 és 1873 között a bécsi konzervatóriumban Joseph Hellmesberger és Otto Desoff tanítványaként hegedűt és zeneszerzést tanult. 1874-től a bécsi udvari operaház hegedűse, játszott Liszt, Verdi, Wagner, Rubinstein és Brahms keze alatt. 1878-tól Lipcsében a városi színház karvezetője és másod-, 1879-től első karmester. 1889-től a Bostoni Szimfonikus Zenekart dirigálta (USA) és több helyen volt vendégkarmester. 1893-1895-ig a budapesti Operaház igazgatója és első karmestere volt, működése alatt föllendült az operaélet, magas színvonalú Mozart és Wagner előadásokat tartottak, ekkor látogatott Budapestre Leoncavallo és Puccini. 1895-től a lipcsei Gewandhaus Zenekar karnagya, emellett élete végéig a Berlini Filharmonikusok Zenekarának vezetője. 1897-től a hamburgi filharmonikus koncertek vezetője. 1902-1907-ig Lipcsében a konzervatórium tanára, 1905-1906-ban operai karnagy és színházi direktor. 1904-től 1914-ig a Londoni Szimfonikus Zenekar karmestere. Hangversenykörútjai során Európa és az USA szinte valamennyi nagyvárosában fellépett. Korának egyik legjelentősebb karmestere volt, főként a romantikus német és orosz zeneszerzők műveit tolmácsolta kiválóan (Wagner, Schumann, Bruckner, Brahms, Csajkovszkij), továbbá Liszt műveit. Zenekari műveket, kamaraműveket és dalokat komponált.

1872. január 25.

150 éve született Nagyszombatban Krolopp Alfréd mezőgazdász.Középiskolai tanulmányait Magyaróváron és Vácon végezte. 1894-1896 között a Magyaróvári Gazdasági Akadémia hallgatója volt. 1896-1900 között tanársegéd volt ugyanitt, majd a földművelésügyi minisztérium tisztviselője lett. 1904-1905 között visszatért Magyaróvárra: az állattant és az apró háziállatok tartását oktatta. 1905-től ismét a minisztérium munkatársa volt, ahol főleg a szakoktatás megújításának kérdéseivel foglalkozott. A polgári demokratikus forradalom idején 1918. december 10-én megalakították a Mezőgazdasági Oktatási Szakegyesületet, amelynek elnökévé őt választották. Az egyesület többek között az alábbi reformkövetelésekkel lépett fel: mezőgazdasági egyetem felállítása, az akadémiák főiskolákká történő emelése, választott dékáni tisztség létrehozása. A Tanácsköztársaság ideje alatt is minisztériumban maradt: a népbiztosság szakoktatási osztályán dolgozott. Szerepvállalása miatt a Horthy korszakban mellőzték, 1920-ban nyugdíjazták. 1924-ben végleg Magyaróvárra költözött, ahol gyermek és ifjúkorát töltötte. Magyaróváron halt meg 1939. június 23-án. Sírja a magyaróvári temetőben található.

1997. január 26.

25 éve halt meg Győrben Halmos László zeneszerző, pedagógus. Nagyváradon született 1909. november 10-én. Budapesten a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végzett, orgona és egyházzenei szakon. 1931-től a győri székesegyház karnagya volt. Egyházzenei műveit a Vatikánban is játszották. Oratóriumai és népdalfeldolgozásai korán hírnevet szereztek neki. Bartók Bélával, aki a barátja volt, egy időben érte el a világhírt. A legjobb győri dalárdákat vezényelve ismerkedett meg Enge Jánossal, a Mosoni Ének- és Zeneegylet neves karnagyával. 1936-tól rendszeresen járt városunkba kórustalálkozókra is. 1949 után az új hatalom szemében szálka lett az egyházzenész és 1953-55 között Komlón bányamunkára kényszerítették. Onnan szabadulva Mosonmagyaróváron (is) dolgozhatott. 1957-től 1960-ig a mai Bolyai iskolában óraadó tanár volt. 1961-től 1975-ig a Kossuth Lajos Gimnáziumban tanított és vezetett kórust. A helyi agráregyetem énekkarát is ő szervezte és irányította. Új alkalmi műveit jelesebb (szocialista) események kapcsán már el is játszották városunkban. 1969-ben történt nyugdíjazása után is kijárt, és minden alkalmat megragadott a zene elméleti és gyakorlati oktatására, kórusszervezésre. Önzetlen társadalmi munkájáért 1972-ben Mosonmagyaróvár kitüntette. Művei az 1980-as években már több nyugati államba is eljutottak. Beleegyezésével 1989 óta róla elnevezett énekegyüttes működik városunkban. 2010. november 13-án leplezték le emléktábláját a magyaróvári plébánia Városház utcai falán.

FEBRUÁR

1847. február 1.

175 éve halt meg Magyaróváron Sőtér Ferenc jogász, alispán, országgyűlési követ, amatőr költő. Szamostelken született 1796. január 11-én. Feleségétől, Papp Teréziától 1837-ben született Ágoston fia, aki a Mosonmegyei Történelmi és Régészeti Egyletet alapította. Az eszes nemesifjú jogot tanult és Moson vármegye szolgálatában töltötte életét. Egyike volt, a Moson megyébe beköltözött, azután ott a magyar vármegyénél magas beosztásig jutott nagyszámú nemeseknek. 1831-ben lett Moson vármegye első alispánja. 1832-ben tiszti főügyésszé választották. 1837-ben a főjegyzői méltóságot is elnyerte. Az 1839-es országgyűlésen követként képviselte Moson vármegyét. 1841-től ismét első alispán volt. 1845-ben az uralkodó királyi tanácsosi címmel ruházta fel. Versei és dicsőítő költeményei folyóiratokból és különlenyomatokból ismeretesek.

1947. február 4.

75 éve született Csólyospáloson Szűcs Mihály agrármérnök, agrokémikus. Felsőfokú tanulmányait Krasznodarban végezte. 1971-1975 között az OMMI Mosonmagyaróvári Talajtani Osztályán végzett talajtérképezési, talajtani és agrokémiai szaktanácsadási feladatokat. 1975-ben került a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Karára, ahol kezdetben a talajtani gyakorlatokat vezette, majd Keresztény Béla vezetésével fokozatosan bekapcsolódott az oktatásba. Fő szakmai szakterülete a talajtan volt, de foglalkozott a talajtan és a környezetvédelem összefüggéseivel is. Kutatásaiban kiemelt hangsúlyt fektetett a talaj nitrogén és mikroelem forgalmára is. Magyar és idegen nyelveken megírt közleményeinek a száma eléri a negyvenet, konferenciai kiadványokban több mint húsz írása jelent meg, emellett több magyar- és idegen nyelvű előadást is tartott. Tagja volt a Magyar Talajtani Társaság Trágyázási Szakosztályának és részt vett az OTKA pályázatok lebonyolításában és értékelésében. A talajtani tanszék vezetőjeként, a Környezettudományi Intézet tanáraként vonult nyugdíjba. Győrben halt meg 2013. augusztus 17-én..

1922. február 6.

100 éve született Gyömörén Harmath Lajos katonatiszt. Pápán a bencés gimnáziumban érettségizett 1941-ben. Tizenkilenc évesen önként jelentkezett ejtőernyős katonának. Egyéves csapatszolgálatra a győri 16. gyalogezredhez vezényelték. 1942 őszén vették föl a Ludovika Akadémiára. 1944. aug. 20-án avatták hadnaggyá, majd Pápára került az ejtőernyősökhöz. Frontszolgálatát a Duna­Tisza közén kezdte a betörő szovjet csapatok elleni harcban. Harcolt Budapest környékén is, Környénél megsebesült. Komáromban majd a szombathelyi hadikórházban ápolták. Gyógyulása után Pápán jelentkezett ejtőernyős alakulatánál. 1945 májusában a Graz környéki harcokban esett szovjet hadifogságba. 1947-ben tért haza betegen a hadifogságból, s bár igazolták, lemondott a további katonai szolgálatról. Egy ideig nem kapott állást, végül 1948-ban a Mosonmagyaróvári Tejüzemnél alkalmazták, 1982-ben főművezetőként innen ment nyugdíjba. A rendszerváltás után, 1990-ben kezdte megszervezni a Vitézi Rend helyi szervezetét és a Mosonmagyaróvári Honvéd Hagyományőrző Egyesületet, amelynek örökös elnöke volt. A honvéd hagyományok ápolásának tevékeny részeseként kezdeményezte a Hősök Napja mosonmagyaróvári rendezvényeit és a magyaróvári temető melletti Hősök Kápolnájának felújítását. Több ausztriai bajtársi szervezettel létesített kapcsolatot. Szorgalmazta a II. világháború mosonmagyaróvári elesettjeinek emlékmű állítását. 1991-ben Münchenben avatták vitézzé. 2007-ben a Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetsége rehabilitációs felterjesztése alapján alezredessé léptették elő. Több kitüntetésben részesült: Magyar Bronz Koronás Érdemérem hadiszalagon kardokkal (1944.), Ezüst Signum Laudis (1944.), Magyar Bronz Érdemkereszt (1945.), Magyar Ezüst Koronás Érdemkereszt hadiszalagon kardokkal (1945.), Első Osztályú Tűzkereszt két sebesülési pánttal (1945.). A rendszerváltás után kapott kitüntetései: Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje, Honvédelemért Kitüntető Cím I. és III. osztálya, Das Landesehrenkreuz in Silber, Vitézi Rend Arany Érdemkeresztje, Pro Urbe Mosonmagyaróvár (2013.). Budapesten halt meg 2015. szeptember 17-én.

1847. február 7.

175 éve született Péterváradon Thallmayer Viktor gépészmérnök. Középiskolai tanulmányait szülővárosában és Pesten végezte. 1867-ben szerzett oklevelet a Műegyetem gépészmérnöki és geodéziai szakán és tanársegédként ott maradt. 1869-ben ösztöndíjasként Triesztben hajóépítészeti tanfolyamot végzett. 1873-ban került a Magyaróvári Gazdasági Tanintézethez, ahol a mennyiségtan, mértan, gazdasági gép- és eszköztan, gazdasági építészet és földméréstan tantárgyakat oktatta. Ezzel egy időben átvette a mezőgazdasági gépek vizsgálatával, fejlesztésével, gépversenyek szervezésével foglalkozó gépkísérleti állomás irányítását is. Részletesen foglalkozott a vető-, arató- és kévekötőgépekkel valamint az erőgépekkel, lokomobilokkal. Külföldi minták és kísérletei alapján korszerűbb, hatékonyabb eszközöket szerkesztett. 1876-ban tanulmányutat tett az Amerikai Egyesült Államokban, ahol az ottani gépesítés magas foka erősen hatott rá. Kísérleti eredményeiről többek között az állomás közleményeiben, a „Mezőgazdasági Szemlé”-ben és a „Kísérletügyi Közlemények”-ben számolt be. Rendszeresen közölte írásait a „Wiener Landwirtschaftliche Zeitung” is. Közleményeit, szakcikkeit ő maga illusztrálta. Gépészeti kérdésekben nemcsak a hatóságok, egyesületek és gazdák fordultak hozzá, hanem maguk a gyártók is. Az 1890-es évektől az állomás ügyfélforgalma megcsappant, így több ideje jutott az oktatásra és a műszaki elméleti tevékenységre. Terveivel, rajzgyűjteményeivel részt vett 1896-ban a millenniumi, 1900-ban a párizsi világkiállításon, ahol munkáját aranyéremmel tüntették ki. Az 1897-1898-as tanévben ő volt a gazdasági akadémia igazgatója. 1908-ban nyugdíjba vonult, de még 10 évig a bécsi Hofherr-Schranz Mezőgazdasági Gépgyár tanácsadójaként dolgozott. Pusztabelecskán halt meg 1921. november 11-én. Emlékét a magyaróvári vár udvarán dombormű őrzi.

1822. február 10.

200 éve halt meg Bécsben Albert Kázmér Ágost herceg. A Drezda melletti Moritzburgban született 1738. július 11-én. Az utolsó lengyel király fia, lengyel–litván királyi herceg, Szászország, Wesztfália és Teschsen hercege stb. Habsburg Mária Terézia kedvenc leányát, Mária Krisztinát vette feleségül. Birtokait a poroszok elfoglalták, de a szász-teschseni hercegi címet haláláig használta. 1765-ben az utolsó választott nemzeti nádor, Batthyány Lajos meghalt és helyére az uralkodónő kinevezte királyi helytartónak. Ezután a herceg Pozsonyban, az ország akkori fővárosában élt feleségével. A magyaróvári uradalmat Mária Terézia jegyajándékaként kapták. Gyakran látogatott ide, ahol jószágkormányzója, Wittmann Antal az ország egyik mintabirtokát alakította ki. A mélyen vallásos házaspár, mint kegyúr 1777-ben komoly összeget adományozott a magyaróvári templom festéséhez. Az uradalom községeinek templomait is támogatták. 1780-ban II. József elmozdította helytartói állásából és az osztrák Németalföld kormányzójává nevezte ki a nem kedvelt rokont. 1789-ben a tartomány fellázadt, és ő katonaként vett részt a francia forradalom ellen viselt háborúban. 1794-ben tábornaggyá nevezték ki, de egy év múlva lemondott rangjáról és Bécsben élt. A napóleoni háborúk alatt magyaróvári nagybirtokának gazdálkodása fellendült s a harcok befejezése után gazdasági tanintézetet alapított Magyaróvárott 1818. október 25-én. Itt gazdatiszteket képeztek a saját és más uradalmak számára is. A tanintézet a várban kapott helyet, és rangot adott az uradalomnak és a városnak. 1850-ben a Habsburg Monarchia központi gazdasági tanintézete lett. Magyarország egyetlen gazdasági akadémiája volt 1874 és 1906 között. Hazánk legnagyobb múltú agrár felsőoktatási egyeteme. Az intézmény megszervezése Wittmann Antal jószágkormányzó műve, aki Albert Kázmér halála után elhagyta Magyaróvárt. Az uradalomban Albert Kázmér- puszta és Krisztina-major örökítette meg az alapító és neje emlékét. 2004. április 29-én mellszobrot emeltek Albert Kázmérnak az egyetem bejáratánál, amely Trischler Ferenc szobrászművész alkotása.

1847. február 21.

175 éve halt meg Bécsben Joseph Seipelt karnagy, operaénekes, zeneszerző. Rajkán született 1787. november 5-én. Édesapja, Anton Seipelt Rajkán volt jegyző és iskolamester. Kilenc éves volt, amikor édesapja meghalt, Pozsonyba került nagybátyjához, ahol elvégezte középfokú tanulmányait. Zenei tehetsége már gyermekkorában megmutatkozott. A középiskola elvégzése után nagybátyja közreműködésével Triesztbe került, ahol három éven át egy kereskedőházban dolgozott, szabadidejében pedig az ottani színház operaelőadásait látogatta. Triesztből hazatérve Bécsbe került, itt Ignaz von Seyfried karmester és zeneszerző közbenjárására a bécsi színház kórusába került. Énektudását Antonio Salierinél fejlesztette tovább. Operaénekesi pályáját Lembergben kezdte, majd Temesváron, Linzben, Pesten, Kassán, Nagyszebenben, Bártfán folytatta. A galíciai Brodyban négy éven át igazgatta az ottani társulatot. 1818-ban került vissza Bécsbe, ahol több színházban is játszott. Az operák mellett zeneművek kórusrészeiben is sikerrel lépett fel. 1824-ben Beethoven IX. szimfóniájának ősbemutatóján - a zeneszerző felkérésére - ő volt az előadás egyik szólistája. Az énekelés mellett zeneműveket is szerzett és haláláig karnagyként is tevékenykedett.. 1829-ban, a jótékonysági rendezvényeken való közreműködéséért Bécs díszpolgára címmel tüntették ki.

1947. február 22.

75 éve született Mosonmagyaróváron Tukovics János tűzoltótiszt. Általános és középiskolát Mosonmagyaróváron végzett, 1965-ben érettségizett a Kossuth Lajos Gimnáziumban. 1972 és 1974 között elvégezte a Belügyminisztérium Tűzoltó Tisztképző Iskoláját, ekkor tűzoltó őrmester rendfokozatból alhadnaggyá nevezték ki. 1968 és 1971 között a Mosonmagyaróvári Fémszerelvénygyárban dolgozott minőségellenőrként, itt lett a létesítményi tűzoltóság tagja. 1972-től 2004-ben történt nyugdíjba vonulásáig a Mosonmagyaróvári Tűzoltóságon teljesített szolgálatot vonulós tűzoltóként, majd tűzmegelőzési előadóként, 1981-től parancsnok-helyettesként. 1983-tól 2004-ig a Mosonmagyaróvári Városi-Járási (később Városi, utóbb Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóság Mosonmagyaróvár) Tűzoltóság tűzoltóparancsnoka volt őrnagyi, majd alezredesi rangban. Vezetése alatt modernizálták, fejlesztették a tűzoltóság épületét, elkészült az energetikai felújítás, 1991-ben tűzoltó történeti kiállítás nyílt. Ezekben az években épültek ki a mosonmagyaróvári tűzoltóság nemzetközi kapcsolatai az osztrák, szlovák és német tűzoltó szervezetekkel. Tukovics János munkásságával szakmai tekintély vívott ki magának és a tűzoltóságnak, és szakmailag felkészült munkatársi gárdát nevelt ki. Tevékenységéért 2003-ban Győr-Moson-Sopron Megye Szolgálatáért díjat és a Magyar Köztársaság Lovagkeresztje ezüst fokozata kitüntetést kapott. Mosonmagyaróváron halt meg 2019. január 11-én.

1847. február 28.

175 éve született Tatán Vörös Sándor mezőgazdász. A Keszthelyi Gazdasági Tanintézetben szerzett oklevelet 1867-ben. 1870-ben nevezték ki a Kolozsmonostori Gazdasági Tanintézet tanárává, 1875-1897 között a tanintézet igazgatója volt, akinek munkája nyomán az szépen fejlődött. Elsősorban a mezőgazdasági szakoktatás kérdései foglalkoztatták. Tevékenyen részt vett Kolozsvár és Kolozs vármegye közéletében. Elnöke volt az Erdélyi Gazdasági Egylet könyvkiadó vállalatnak és szerkesztője az „Erdélyi Gazda” című lapnak. 1898-ban a Magyaróvári Gazdasági Akadémia igazgatójává nevezték ki. Igazgatósága alatt egyrészt folytatódott az akadémia szakmai tudományos fejlődése: újabb kísérleti állomások jöttek létre. 1900-ban a párizsi szakoktatási kongresszuson az akadémia bemutatója aranyérmet nyert. Másrészt idegenként került igazgatónak ide: nem tanult és soha nem is tanított itt. Magyaróváron mindvégig idegen maradt. A „nagy tanári kar” tagjai arra számítottak, hogy a minisztérium az igazgatói állásban a nagy népszerűségnek örvendő Thallmayer Viktort fogja megerősíteni. Nem így történt: a Kolozsmononostorról érkezett új igazgató nem egyszer figyelmen kívül hagyta a kitűnő tudósokból álló tanári kar véleményét, az pedig nem fogadta el az ő vezetési módszereit. Az intézményen belül feszültség támadt, ennek következtében Vörös 1907 nyarán nyugdíjazását kérte. Nyugdíjazása után Budapestre költözött és a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozott tovább. Budapesten halt meg 1918. április 20-án.

MÁRCIUS

1972. március 3.

50 éve halt meg Rajkán Békefi Ernő tanító. Bakonykúton született 1894. január 1-jén. Elemi iskoláit Romándon, a középiskolát Veszprémben végezte. 1923-tól haláláig Rajkán volt tanító. Egyenes ági rokonai között ma is sok zenepedagógus és művész van. Munkáját a gyerekek szeretete és a zene iránti vonzódás jellemezte. A község lakosaiból zenekart és énekkart szervezett, az iskola tanulóiból színjátszó csoportot hozott létre. A második világháború alatt a lengyel menekültek parancsnoka volt. Ebben az időben bíztak rá egy zsidó internálótábort, amit a tőle telhető emberséggel vezetett. 1945 után kezdte el Liszt Ferenc rajkai őseinek kutatását. Tudományos alapossággal dolgozta föl Liszt Sebestyén, a zeneszerző dédapja rajkai letelepedését és életét, s Liszt Ádámnak, Liszt Ferenc nagyapjának itt eltöltött 20 évét. Kutatásainak eredményét halála után adta ki a Zeneműkiadó. Hamvait a rajkai katolikus templomban helyezték örök nyugalomra, itt látható a munkásságát megörökítő emléktábla is. A rajkai általános iskola 1990-ben vette föl a nevét.

1972. március 6.

50 éve halt meg Budapesten Forrai Tiborné (Bánlaki Erzsébet) pszichológus. Magyaróváron született 1923. november 30-án. Alsó-középiskoláit szülővárosa polgári leányiskolájában végezte, majd magántanulóként kitüntetéssel érettségizett a piarista gimnáziumban. A budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen 1948-ban szerzett tanári diplomát matematika és számvitel szakon, és ugyanebben az évben pszichológiai tárgyakat hallgatott a tudományegyetem bölcsészettudományi karán. 1949-ben szerzett egyetemi doktori címet pedagógiából. Pécsen és Budapesten tanított különféle középiskolákban. 1962-től az MTA Pszichológiai Intézetének aspiránsaként dolgozott kandidátusi dolgozatán. 1965 és 1966 között a matematika- és a longitudinális tanítás módszertanával foglalkozott, illetve az azzal kapcsolatos kísérletekben vett részt a budapesti Arany János Gimnáziumban. Munkássága középpontjában végig a tanítás módszertani kérdései - a tanulók egyéni tanulása és az önálló teljesítmények problémaköre - álltak. Ezen a területen születtek szakmunkái és cikkei is.

1947. március 8.

75 éve született Mosonmagyaróváron Kettinger Gyula üzemgazdász, helytörténeti kutató. Édesipari szakmunkás képzettséget szerzett. 1964-1969 között levelező tagozaton a mosonmagyaróvári gimnáziumba járt miközben a helyi konzervgyárban dolgozott. 1973-1993 között a Lajta-Hansági Állami Gazdaságban dolgozott kereskedelmi munkaterületeken. 1975-ben szerzett diplomát a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola Kereskedelmi Karán. Az állami gazdaság privatizációja után a Lajtamag Kft. ügyvezetője volt haláláig. Folyamatosan tanult, képezte magát, barátai szerint mérhetetlen tudásvágy élt benne. Munkája mellett szenvedélyesen kutatta lakóhelye mezőgazdaságának, különösen a nagy múltú agráregyetemnek a történetét. Tagja volt a Magyar Közgazdasági Társaságnak és a Magyar Újságíró Szövetségnek is. Az egyetem 2003-ban az Óvár-emlékérem I. fokozatával tüntette ki, 2006-ban posztumusz Wittmann Antal emlékérmet adományozott neki az Óvári Gazdászok Szövetsége, az egyesület érdekében végzett PR munkájáért. Agrár- és helytörténeti cikkei rendszeresen jelentek meg a „Kisalföld”, „Mosonvármegye”, „Gazdálkodás”, „Mag, Kutatás, Fejlesztés és Környezet” és a „Moson Megyei Műhely” című lapokban. Vonyarcvashegynél halt meg 2006. április 17-én egy közlekedési baleset során.

1947. március 11.

75 éve halt meg Mosonmagyaróváron Bittera Miklós mezőgazdász. Pozsonyban született 1887. november 12-én. Egyidejűleg végezte a pozsonyi jogi és a Magyaróvári Gazdasági Akadémiát. 1908-ban gazdasági oklevelet szerzett. Budapesten 1909-ben jogi doktorrá avatták. 1914-től Debrecenben mezőgazdaságtant tanított. Az első világháborúban repülőgépe lezuhant és ő maradandóan megrokkant. 1919-től haláláig működött városunkban. 1927-ben vitézzé avatták. Kutatói tevékenysége a mezőgazdasági termelés intenzívvé tételét szolgálta. Közreműködött a „Cukorrépa” (1928) és a „Mezőgazdaság és Kertészet” (1930) című szaklapok létrehozásában Magyaróváron. Sokoldalú volt, de leginkább a (mű)trágyázástan, az egyes haszonnövények (cukorrépa, kukorica, kender, len) és a növénytermeléstan területén tevékenykedett. Óriási volt az akaratereje, s közéleti megbecsülésnek is örvendett. 32 könyve és több mint 1000 (szak) cikke jelent meg, részben külföldön. Fő műve a két kötetes „Növénytermesztéstan”, amely Cserháti nyomdokain haladt és felhasználta az újabb eredményeket. 1938-tól felsőházi tag volt, 1939-ben gazdasági főtanácsossá nevezték ki. 1946-ban, mint magyar érzelműt, kényszernyugdíjazták, a következő évben elhunyt.

1997. március 15.

25 éve halt meg Mosonmagyaróváron Csizmadia Károly református lelkész. Noszlopon született 1909. január 8-án. Tanulmányait 1920-tól 12 éven át a híres pápai református kollégiumban végezte, itt szerezte a teológián lelkészi oklevelét. 1936-ban került Mosonmagyaróvárra, hogy a történelmi hagyományokkal rendelkező református gyülekezetet újjászervezze. Gyűjtést rendezett, s a város támogatásával 1940-ben fölépült a református templom és a lelkészlakás. 1940-1952 között az újrónafői református egyházközösség szervezője, lelki gondozója, a Hajdúböszörményből érkezett telepesek segítője. Újrónafőn népfőiskolai tanfolyamot szervezett, és a segítségével két év alatt új iskolát építettek a faluban. Szorgalmazta Moson és Magyaróvár egyesülését. Mosonmagyaróváron népművészeti és képzőművészeti gyűjteményt hozott létre, előadásokat, összejöveteleket szervezett. Az 1940-es évek óta rendszeresen írt a helyi újságba, protestáns és református lapokba a keresztyén erkölcs körébe eső kérdésekről, írókról, képzőművészekről. 1989-ben tevékenységét Pro Urbe-díjjal ismerte el Mosonmagyaróvár. Sírja a magyaróvári temetőben található.

1797. március 20.

225 éve született Zurányban Grailich Frigyes József középiskolai tanár, Grailich András evangélikus lelkész fia. 1821-től tanított Pozsonyban az evangélikus líceumban. Főbb tantárgyai a természetrajz és a földrajz voltak. Emellett ő adta elő a magyar, német, latin nyelv tantárgyakat, továbbá a vallástant is. Élete során 3 nyelvkönyvet írt, közte latin etimológiát és kezdők magyar nyelvkönyvét. 1876-ban, nyugdíjba vonulása alkalmával, Ferenc József király arany érdemkereszttel tüntette ki. Pozsonyban halt meg 1891. július 5-én.

ÁPRILIS

1872. április 8.

150 éve született Tömörkényen Ormándy János mezőgazdász. Középiskolai tanulmányait Szegeden és Temesváron végezte. 1899 és 1901 között magántanulóként a Magyaróvári Gazdasági Akadémiára járt, 1901-ben itt szerzett diplomát. 1901-től Debrecenben működött a gazdasági tanintézetben, 1903-tól tanár a gazdasági akadémián. 1913-tól a Magyaróvári Gazdasági Akadémia tanára, az üzemtani tanszék vezetője, s közben több uradalom gazdasági szakértője. A Tanácsköztársaság idején főosztályvezetőként a Földművelésügyi Népbiztosságon dolgozott, ezért 1922-ben fegyelmi eljárás után nyugdíjazták. Ezután a Győrben székelő Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamara igazgatója lett annak megszűntéig. Kamarai igazgatóként megszervezte a cukorrépa termelők egyesületét, s érdemeket szerzett termeltetői-kereskedelmi szervezetek létrehozásában. 1926-ban a budapesti egyetem közgazdaságtudományi karán mezőgazdasági doktorátust szerzett, 1930-tól ugyanott magántanár lett a mezőgazdasági számtartás tárgykörben. Működésének fő területe a mezőgazdasági számvitel elméleti és gyakorlati kérdései voltak, a szakirodalom legfontosabb művének a kettős számtartásról írott munkáját tartotta. Ormándy módszere mind gyakorlati, mind tudományos szempontból rendkívül értékes, hazánkban mégsem terjedt el. Budapesten halt meg 1962. március 18-án.

1922. április 15.

100 éve halt meg Budapesten Rázsó Imre mezőgazdász, növénynemesítő. Kisújszálláson született 1873. július. 20-án. Középiskolai tanulmányait szülővárosában és Iglón végezte. 1893-ban szerzett oklevelet a Magyaróvári Gazdasági Akadémián. 1894-1895 között a növénytermesztési tanszék ösztöndíjasa volt. 1896-1897-ben többször tett külföldi tanulmányutat, ahol elsősorban a cukorrépa-termelés és cukorgyártás kérdéseivel foglalkozott. 1898-ban a magyaróvári Növénytermelési Kísérleti Állomás munkatársaként bekapcsolódott a cukorrépa nemesítésébe. Rövid debreceni, kolozsmonostori és kassai kitérő után 1904-ben visszatért Magyaróvárra, ahol Cserháti Sándortól átvette a növénytermelési tanszék vezetését, itt dolgozott 1922-ben bekövetkezett haláláig. 1919-1920 között helyettesítette a beteg Ujhelyi Imrét az akadémia vezetésében. 1919-ben, amikor az akadémiát főiskolai rangra emelték ő lett az intézmény dékánja. Szakmai munkájában számottevő eredményeket ért el a különböző növényfajtákkal - kukorica, vetőburgonya, fehérjében gazdag takarmánynövények - végzett kísérleteiben. Nagy érdemeket szerzett a cukorrépa nemesítésében, szaporításának fejlesztésében. Foglalkozott a talajerő-utánpótlás, a műtrágyázás kérdéseivel is. Több könyvet, kísérleti beszámolót írt, cikkei jelentek meg a „Mezőgazdasági Szemlé”-ben, a „Kísérletügyi Közlemények”-ben és a „Köztelek”-ben. Tevékenyen részt vett Magyaróvár közéletében: tagja volt a Széchenyi Körnek és számos gazdasági és jótékonysági egyesületnek.

1922. április 16.

100 éve halt meg Budapesten Boldini Rezső tisztviselő. Győrben született 1860. március 29-én. . Közigazgatási pályáját a jegyzőtanfolyam elvégzése után Győr megyében kezdte meg. Több község jegyzői hivatala után a századfordulón került Lébénybe. Nagy tekintélyű, energikus hivatalnok volt, a nagyközségben eltöltött több mint húszévi szolgálata alatt szövetkezeteket, takarékpénztári fiókot és ipartársulatot alapított, újjászervezte az önkéntes tűzoltóegyletet. Elnöke lett a mosonvármegyei, tagja az országos jegyzőegyesületnek és a vármegye törvényhatósági bizottságának. 1920 után Győrben a Nemzeti Hitelintézet pénztárosa volt. Közigazgatási szakmai írásai mellett a szépirodalommal is kísérletezett. Ezeket a társadalmi-történeti írásokat a megyei városok lapjai szívesen közölték. Bennük főleg a hosszú hivatalviselés tapasztalatait, emlékeit leíró és a "régi szép lébényi időkön" nosztalgiázó úriembert ismerhetjük meg.

1847. április 20.

175 éve született Zsombolyán Cselkó István mezőgazdász. Édesapja a zsombolyai uradalom gazdatisztje volt. A keszthelyi tanintézet elvégzése után apjával dolgozott, innen került 1869-ben a magyar tulajdonba jutott Magyaróvári Gazdasági Tanintézethez segédtanárnak. 1874-ben a müncheni állatorvosi főiskola ösztöndíjasa lett. Hazatérése után az állattenyésztés és állatgyógyászat tanárává nevezték ki. Ezzel kapcsolatos tárgyakat tanított nyugdíjba vonulásáig a Magyaróvári Gazdasági Akadémián. 1908-ban az Állatorvosi Főiskola tiszteletbeli doktora címet kapta. Kutatásának fő tárgya az állattenyésztéstan volt. Ő írta az első komoly magyar szarvasmarha-tenyésztési szakkönyvet, de ló-, juh- és sertéstenyésztéssel is foglalkozott. Takarmányozástan könyve a mai napig használható. Tagja volt az óvári akadémia „nagy tanári karának”. Az állattenyésztés minden ágában otthonosan mozgott, és előadásokon is igyekezett terjeszteni Moson megyében a gazdák számára hasznos ismereteket. Több mint ezer cikk jelent meg a tollából. Olyan témákhoz is igényesen nyúlt, mint a gyümölcstermesztés és a virágkertészet. A „Köztelek” c. mezőgazdasági szaklap takarmányozástani rovatát vezette. A helyi társas életben, pl. a Magyaróvári Széchenyi Körben is részt vett. Őt bízták meg a Pallas Lexikon állattenyésztési szócikkeinek megírásával. Magyaróváron halt meg 1930. július 24-én. Emlékét a vár belső udvarán relief őrzi.

1847. április 30.

175 éve halt meg Bécsben Károly Lajos főherceg. (Firenzében született 1771. szeptember 5-én. II. Lipót császár és magyar király fia volt. Mária Krisztina főhercegnő adoptálta, miután Albert szász-tescheni herceggel kötött házasságát nem kísérte gyermekáldás. Károly katonai kiképzést kapott, s egészen a generalisszimuszi rangig vitte. Több nyertes és vesztes csata között nevéhez fűződik az 1809. évi franciák elleni asperni győzelem. Tetteit Lenau Zum Jubelfeste des Erzherzogs Karl című ódájában énekelte meg. Nevelőszülei halála után 1822-ben örökölte azok hatalmas birtokait, köztük a magyaróvári uradalmat is. 1815-ben a protestáns nassau-weilburgi hercegnőt, Henriettát vette feleségül, akitől négy fia és két lánya született. Károly a XIX. század egyik legjelentősebb katonai szakírója volt, de nagy figyelmet fordított birtokai modernizálására és gazdaságosabbá tételére is. A 80 éves Albert Kázmér 1818-ban Károly Lajossal is elfogadtatta a magyaróvári gazdasági tanintézet alapító okiratát, aki később közben járt fivérénél, I. Ferenc császárnál az okirat előzetes jóváhagyásáért. Fia, Albrecht főherceg az államnak adta át a tanintézetet, miután átengedte az óvári várat a benne lévő gyűjteményekkel, eszközökkel, a hozzátartozó épületekkel és kerttel együtt, továbbá hozzájárult a fenntartási költségekhez.

MÁJUS

1922. május 2.

100 éve született Eleken Szajkó László mezőgazdász. Középiskolai tanulmányait Budapesten, felsőfokú tanulmányit Mosonmagyaróváron végezte. 1944-1946 között dolgozott először - Baintner Károly professzor mellett - Mosonmagyaróváron mint kutatómérnök. 1946-1947-ben az Országos Termelési Bizottság helyi kirendeltségén dolgozott. 1948-1952-ben a Földművelésügyi Minisztérium Szakoktatási Főigazgatóságán dolgozott. 1948-ban tanári képesítést szerzett, majd vidéki gyakorlaton volt. 1952-1954-ben a helyi Mezőgazdasági Technikumban tanított. 1954-től haláláig az újrainduló mosonmagyaróvári felsőoktatásban tevékenykedett. Közben Gödöllőn doktorált 1959-ben. 1967-ben kandidátusi, 1992-ben nagydoktori fokozatot ért el. Kutatómunkáját a baromfitenyésztésben kezdte, később a szarvasmarha-tenyésztés lett a fő kutatási területe. Takarmányozási, munkaszervezési, fejési, genetikai kutatásokat folytatott. 32 éven át vezette az egyetem állattenyésztési tanszékét. Egyetemi tanárként szarvasmarha-tenyésztést és kisállattenyésztést adott elő. 12 könyve, könyvrészlete és jegyzete jelent meg. Félszáz hazai és hat külföldi tudományos publikációja jelent meg. Ugyancsak 50 körüli volt a népszerűsítő cikkeinek és leírt rádióelőadásainak száma. Munkásságát 11 kitüntetéssel is elismerték. Mosonmagyaróváron halt meg 1996. november 18-án.

1822. május 3.

200 éve született Sárosfán Bittó István jogász, országgyűlési képviselő. Közigazgatási pályáját 1843-ban Moson vármegyében kezdte. 1847-ben Pozsony vármegye szolgálatába állt. 1848-ban a dunaszerdahelyi kerületben az első népképviseleti országgyűlés tagjává választották. 1849-ben a szabadságharc bukása után külföldre menekült. 1851-ben tért haza majd Somogy megyei birtokán gazdálkodott. Deák Ferenc szűk baráti köréhez tartozott. 1861-ben, 1865-ben és 1869-ben is országgyűlési képviselőnek választották. A Felirati Párt majd a Deák-párt színeiben politizált. 1871. június 5-én igazságügy-miniszterré nevezték ki. 1874. március 21.-1875. március. 2. között ő volt Magyarország miniszterelnöke. Kormányfői működése alatt fogadták el az új választójogi törvényt és alkotta meg a parlament az első összeférhetetlenségi törvényt. A Deák-párt és a Balközép egyesülése után létrejött Szabadelvű Pártban nem vállalt szerepet. 1875-től 1884-ig három cikluson keresztül a zurányi választókerület országgyűlési képviselője volt mérsékelt ellenzéki programmal. 1899. november 7-én Ferenc József a főrendiház örökös tagjává nevezte ki. Budapesten halt meg 1903. március 8-án.

1922. május 17.

100 éve született Lőrinciben Kócza András mérnök, gyárigazgató. Elemi iskoláit Lőrinciben kezdte, később Hatvanban végezte el a 8 osztályt. 16 éves korában nővéréhez költözött Pestszentlőrincre, ahol villanyszerelőnek tanult. Egy kisiparos mellett dolgozott inasként. Ekkor ismerkedett meg a munkásmozgalommal, s a Szociáldemokrata Párt ifjúsági csoportjában tevékenykedett. 1943-tól a Magyar Kommunista Párt tagja. Első munkahelye a csepeli Weiss Manfréd Acél- és Fémművek laboratóriuma volt. A II. világháború alatt Budapesten bujkált, s csak 1945 májusában tért vissza szülőfalujába. 1945-ben rendőrtiszti főiskolát, 1946-ban kéthónapos pártiskolát végzett Debrecenben. Ezt követően 1946 júniusában a Magyar Kommunista Párt Győr – Moson megyei Bizottságára került szervezőnek. 1951 és 1955 között Téten járási párttitkár, Mosonmagyaróváron városi titkár, 1956 novemberéig a Hazafias Népfront megyei titkára. 1957 augusztusáig az MSZMP Győr ¬– Sopron Megyei Intéző Bizottság Ipari Osztályának vezetője volt. 1946 decemberétől Mosonmagyaróváron élt, itt ismerte meg Jankovich Ida tanítónőt (a mosonmagyaróvári 7. sz. általános iskola későbbi igazgatóját), akivel 1949. július 10-én kötött házasságot Mosonmagyaróváron, s akivel hatvan évig együtt éltek. 1960. december 16-ától a Kohó- és Gépipari Minisztérium a Mosonmagyaróvári Fémfeldolgozó Nemzeti Vállalat igazgatójává nevezte ki. E vállalat 1963-ban megszűnt, és a hasonló profilú budapesti, esztergomi és kisvárdai üzemek összevonásával megalakult a Mosonmagyaróvári Fémszerelvénygyár. A korábban rendkívül széles termékköréről ismert mosonmagyaróvári vállalat profiltisztítás, szakosítás és koncentrálás révén a magyar szerelvénygyártás központja lett. Kócza András kiváló érzékkel élt a korszak adta lehetőségekkel: az 1970-es években megvásárolta több külföldi termék licencét, nagyarányú fejlesztéseket hajtott végre a hazai lakásépítést szolgáló golyóscsapok és csaptelepek gyártására. Korszerű finn munkaszervezési eljárással és fejlesztésekkel a MOFÉM Közép-Európa legkorszerűbb szerelvénygyárává vált. Huszonnégy esztendei irányító munka után Kócza András 62 évesen, 1984. június 30-án vonult nyugállományba, s feleségével Győrbe költözött. Tevékenységéért 28 alkalommal kapott kitüntetést, többek között: 1967-ben Munka Érdemrend ezüst, 1970-ben arany fokozatot, a Szocialista Hazáért Érdemrend arany fokozatát (1969, 1978), Szocialista Magyarországért érdemrendet (1983), 1979-ben Kovalszki Sándor nyugalmazott tanácselnökkel együtt a város első díszpolgárává választották („Mosonmagyaróvárért” emlékplakett). Győrben halt meg 2009. január 8-án.

1972. május 15.

50 éve halt meg Mosonmagyaróváron Balla István mezőgazdász. Kaposváron született 1908. augusztus 28-án. Felsőfokú tanulmányait a Magyaróvári Gazdasági Akadémián és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem mezőgazdasági és állatorvosi karán végezte. 1940-ben doktorált. 1935-től tanított, 1948-1952 között a Kaposvári Mezőgazdasági Technikum igazgatója, 1952-től a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen takarmányozástant oktatott. 1954-től 1970-ig a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémián volt adjunktus, majd docens. Szűkebb érdeklődési területe a takarmányozástan volt, a keveréktakarmány-gyártás szaktekintélyeként becsülték. Foglalkozott a szintetikus aminosavak takarmányozási kérdéseivel is, 60-nál több tudományos dolgozata látott napvilágot.

JÚNIUS

1922. június 10.

100 éve halt meg Magyarkimlén Gladich Pál római katolikus pap, lapszerkesztő, zeneszerző, nyomdatulajdonos. Magyaróváron született 1855. szeptember 5-én. Alsóbb tanulmányait szülővárosában, a teológiát Győrben végezte el. 1878. jan. 6-án szentelték pappá. Rövid ideig Rajkán és Magyaróváron volt káplán, majd a Győri Papnevelő Intézet lelki igazgatójának nevezték ki. 1881 februárjában került plébánosnak Magyarkimlére 1893 novemberéig. Ekkor ismét Győrbe került lelki igazgatónak. 1896-ban visszatért Magyarkimlére, ahol haláláig szolgált. Már fiatal korában írásaival jelentkezett az egyházi és a világi sajtóban. 1886. jan. 1-én Magyarkimlén elindította az „Őrangyal” című, „Gyermekek barátja, tanítója és vezére” alcímű képes gyermeklapot. A lap, amely kéthetente jelent meg, 32 teljes évfolyamot ért meg. Gladich három éven át volt szerkesztője, majd megszűnéséig, 1917 júniusáig volt szerzője, kiadója és terjesztője. Az „Őrangyal” a kisebb gyermekek nyelvén szólt s e korosztály számára sokáig az egyetlen jelentősebb újság volt az országban. Gladich jelentős könyvkiadói tevékenységet is folytatott, mely ifjúsági és szakmunkákra egyaránt kiterjedt. Az értékes munkák megjelentetésére több nyomdát is alapított, 1894-ben Győrben, majd a XX. század elején Magyarkimlén, „Jó iratokat terjesztő nyomda” néven. Sokoldalúságát jelzi, hogy zeneszerzéssel is foglalkozott: féltucatnyi misét komponált. Aktív részese volt a helyi közéletnek: zenekart szervezett, támogatta a helyi tűzoltó egyesületet. Szülővárosában 1883-ban édesanyjával, Zincz Teréziával közösen kápolnát építtetett a lourdesi Szűzanya tiszteletére. Tevékenységéért több elismerésben részesült. 1903-ban XIII. Leó pápa az egyház és a nevelés érdekében végzett munkájáért pápai kamarás címet adományozott neki. 1916-ban XV. Benedek pápától az „Őrangyal” szerkesztéséért „Pro Ecclesia et Pontifice” kitüntetést kapott.

1972. június 18.

50 éve halt meg Budapesten Nitsch Mátyás jogász, újságíró. Hegyeshalomban született 1884. december 19-én. Szülőfalujának elemi iskolája után Győrben és Pozsonyban tanult. A jogot Budapesten végezte, azonban mindjárt újságíróként helyezkedett el. A „Pester Lloyd” szerkesztője lett. Az I. világháborúban súlyosan megsebesült és kitüntették a Vaskorona III. osztályával. A háború után főleg németnyelvű regények, elbeszélések és versek formájában már csak írói munkásságot folytatott. Szülőföldjének, a „Magyar Heideboden”-nek volt ihletett írója. Hegyeshalomban és környékén játszódik a „Hans und Hani” című kisregényének a története, amelyik sok régi, elfelejtett helybeli földrajzi, személyes és népnyelvi adatot tartalmaz. Egyébként is sokat foglalkozott a vidék népnyelvével, a nép történetével, szokásaival és mondáival. 1920-ban a zurányi választókerületben a kisgazdapárt színeiben nemzetgyűlési képviselővé választották. Megkapta a Magyar Érdemrend tiszti keresztjét is.

1922. június 26.

100 éve halt meg Budapesten Mezey Gyula mezőgazdász. Balassagyarmaton született 1861. március 11-én. Középiskoláit Esztergomban, Körmöcbányán és Budán végezte. Tanulmányait a budapesti műegyetemen folytatta, de a tudományegyetem előadásait is hallgatta. 1883-ban szerzett középiskolai tanári oklevelet. Ezután a Magyaróvári Gazdasági Akadémia természetrajzi tanszékére nevezték ki tanársegédnek. A növény- és ásványtan tantárgyak oktatása mellett részt vett a vetőmagvizsgáló állomás kísérleteiben, 1889-1891 között elvégezte a gazdasági akadémiát is. 1893-tól rendkívüli, 1896-tól pedig akadémiai rendes tanárként tevékenykedett. Tanított kertészetet és szőlészetet, éghajlattant, méhészetet, baromfi- és selyemhernyó-tenyésztést. Kedvelt szakterülete, a növénykórtan oktatását csak 1906-ban, Linhart György nyugdíjba vonulása után vehette át. 1907-ben Vörös Sándor igazgatóval történt szakmai vitája miatt a Kassai Gazdasági Akadémiára helyezték át. Itt 1913-1921 között ő látta el az akadémia igazgatói tisztét is. Trianon után a Keszthelyi Gazdasági Akadémián kapott állást. Elsősorban a szőlő, a dohány és burgonya kártevői elleni védekezésben ért el eredményeket, amelyeket Linhart Györggyel közösen írt könyveiben tett közzé a gyakorlati szakemberek számára. Számos cikkében foglalkozott a gabonaüszög kártételével és az ellene való védekezés kérdéseivel. Munkássága elismeréseként 1921-ben gazdasági főtanácsosi címet kapott.

JÚLIUS

1947. július 11.

75 éve halt meg New Havenben Hönigswald Richárd (Richard Hönigswald) orvos, filozófus. Magyaróváron született 1875. július 18-án. Édesapja Hönigswald Henrik Magyaróváron volt orvos. Középiskolai tanulmányait 1884-1888 között a magyaróvári piarista gimnáziumban végezte. 1902-ben Bécsben orvosi diplomát szerzett, majd Grazban és Halléban filozófiát tanult. 1916-tól a breslaui egyetemen a filozófia, pszichológia és a pedagógia professzora volt. 1930-tól Münchenben tanított. 1933-ban, Hitler hatalomra jutása után, zsidó származása miatt kényszernyugdíjazták. 1938-ban a dachaui koncentrációs táborba internálták. 1939-ben sikerült az Amerikai Egyesült Államokba emigrálnia, ahol New Yorkban magántanárként tevékenykedett. Elsősorban az ismeretelmélettel foglalkozott.

1947. július 15.

75 éve halt meg Sopronban Modrovich Ferenc erdőmérnök. Magyaróváron született 1887. április 28-án. Középiskolai tanulmányait 1897-1901 között a magyaróvári piarista gimnáziumban végezte. 1909-ben szerzett oklevelet a selmecbányai Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskolán. Pályáját a besztercebányai erdőgondnokságnál kezdte. 1911-ben áthelyeztette magát az Erdélyben lévő Besztercére, ahol az erdei vasút építési kirendeltség-vezetője lett. 1918-1923 között a földművelésügyi minisztérium megbízásából a Bükkben részt vett a Szinva-völgyi (Lillafüred) erdei vasút építési munkáiban. A Mély-völgyi viadukt megtervezésével és megépítésével beírta a nevét az erdészeti mélyépítés történetébe. 1923-tól, az erdészeti szakoktatás átszervezése után a soproni Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola erdészeti szállítóberendezések tanszékén oktatott. 1927-ben rendes tanárrá, 1938-ban egyetemi nyilvános rendes tanárrá nevezték ki. 1932-1934 és 1941-1942 között a dékáni tisztséget is ő látta el. Fő műve, az „Erdészeti szállítóberendezések” évtizedekig az erdészeti szakemberek keresett kézikönyve volt. Ezen kívül több dolgozata jelent meg az „Erdészeti Lapok” és a „Magyar Erdőgazda” hasábjain.

1922. július 22.

100 éve született Bátaszéken Gyopár Ferenc gépésztechnikus, helytörténeti kutató. Bátaszéken végezte az alapfokú iskolát, majd Pécsett a fémipari szakiskolában, később a szegedi fémipari főiskolán tanult 1941-ig, tanulmányait azonban a háborús viszonyok miatt nem fejezhette be, mert a szakképzett embereket a haditermelésbe irányították. Így került a Mosonmagyaróvári Vadásztöltény-, Gyutacs- és Fémárugyárba. 1947-1957 között a Bonyhádi Zománcművek megbízott főmérnöke volt. 1957-ben visszakerült Mosonmagyaróvárra, ahol a fémszerelvénygyárban több műszaki beosztásban dolgozott a beruházási osztályon. 1982-ben vonult nyugdíjba. Már nyugdíjba vonulása előtt is érdekelte a helytörténet, járta a várost, sokat fényképezett, jegyzeteket készített a könyvtárban és a levéltárban. Hatalmas méretű adatbázist (kronológiát) alkotott, amely felöleli Mosonmagyaróvár történetét a kezdetektől az ezredfordulóig. Mosonmagyaróváron halt meg 2009. január 16-án.

1897. július 24.

125 éve született a Baden melletti Weilburgban Albrecht főherceg. Apja Habsburg Frigyes főherceg, édesanyja Izabella Croy-Dülmen hercegnő volt. Magyaróváron végezte a gazdasági akadémiát, s a család is itt talált menedéket a Monarchia felosztása után 1920-ban. A magyaróvári ház és uradalom megmaradt a család kezén. Gyermekként katonai pályára szánták, mert a család Magyaróváron birtokos katonaágából származott, de az összeomlás után polgári elfoglaltságot keresett. Magyar nevelésben részesült, Pozsonyban magyar középiskolába járt. Azután két évet a fronton is eltöltött, mint fiatal főhadnagy. 1918-tól 1945-ig élt városunkban, a Tanácsköztársaság idejét leszámítva. Ő építtette 1935-ben az első egyetemi kollégiumot a parkban. Segítette az Ifjúsági Vöröskereszt Egylet és a Gyermekvédő Liga működését. Sportember és a sport mecénása volt. A Balatoni Sporthét kezdeményezője, a Magyar Úszószövetség fővédnöke, a Magyar Vívószövetség, az Evezős Szövetség és a Motorjacht Klub elnöke. Pártolta a cserkészetet, a Társadalmi Egyesületek Szövetsége elnökévé választották. A második világháború után itthon a háborús bűnösök listájára került a magyar és a német nemzeti szocialistákhoz fűződő kapcsolatai miatt. A vádakat a nyugati hatalmak nem tartották elégnek a kiadatáshoz, mivel semmilyen háborús bűnt nem követett el. Buenos Airesban halt meg 1955. július 23-án.

AUGUSZTUS

1997. augusztus 4.

25 éve halt meg Stanfordban Hoff Miklós (Nicholas J. Hoff) gépészmérnök, repülőgép-tervező. Magyaróváron született 1906. január 3-án. Édesapja Hoff Mór magyaróvári fogorvos volt. Nyolc éves volt, mikor családjával Budapestre költözött. A Fasori Evangélikus Gimnáziumba járt, gépészmérnöki diplomáját a zürichi egyetemen szerezte. Budapesten a Weiss Manfréd Műveknél repülőgép tervezéssel foglalkozott. 1939-ben az Amerikai Egyesült Államokba vándorolt ki. Tanulmányait a Stanford Egyetemen folytatta. 1957-ben ezen az egyetemen megszervezte az aeronautikai tanszéket, amely az ország egyik legkiválóbb ilyen tanszéke lett. Hoff Miklós, mint az aeronautika és asztronautika professzora, munkássága során elévülhetetlen érdemeket szerzett az alumínium szerkezetek kifejlesztésében a mind nagyobb sebességű repülőgépek számára. Számos amerikai tudományos szervezetnek, intézetnek volt a tagja, több magas rangú kitüntetést kapott. 1986-ban az MTA tiszteletbeli tagjává választották.

1872. augusztus 13.

150 éve született Egerben Danilovics Gyula jogász, földbirtokos. Középfokú tanulmányait az egri cisztercita gimnáziumban végezte. 1890-től az egri jogakadémia hallgatója volt. 1894-ben joggyakornok Budapesten, 1896-ban Egerben. 1898-ban az egri törvényszéktől a nagyigmándi járásbírósághoz kerül, mint aljegyző. 1903-tól ugyanitt jegyző, majd albíró. 1906-ban lemondott az igazságszolgáltatásban betöltött állásáról. 1907-től már a Moson vármegyei Halászin élt és Arakon gazdálkodott. Agilis és aktív tagja volt Moson vármegye közéletének. 1909-ben a Mosonvármegyei Gazdasági Egyesület alelnökévé választották. 1910-ben, az akkor alakuló Moson Megyei Gőzeke-szövetkezet elnöke lett. 1909-ben Moson vármegye törvényhatósági bizottsága elfogadta azt a tervezetét, amit „A kóbor cigányok megrendszabályozása” ügyében készített, sőt több vármegye feliratilag támogatta is ezt a javaslatot. Cikkeiben foglalkozott még a megye mezőgazdasági viszonyaival, valamint a lótenyésztés fejlesztésével is. 1912-ben a Moson vármegyei lótenyésztési bizottság elnöke lett. Az első világháborúban a 13. gyalogezredben szolgált, a háború végén huszárszázados volt. A világháború után visszatért Komárom vármegyébe. Az 1920-as évek elején vezető szerepet játszott a Magyar Országos Véderő Egylet és az Ébredő Magyarok Egyesülete tata-tóvárosi szervezeteiben. Az 1920-as évek közepétől a Komáromvármegyei Gazdasági Egyesületben és a Vértesaljai Lótenyésztő Szövetségben vállalt vezető tisztségeket. Tatán részt vett a leventék oktatásában. Tatán halt meg 1935. február 3-án, öngyilkos lett.

1847. augusztus 14.

175 éve született Szanyban Czingraber Lajos római katolikus pap. Középiskoláit Szombathelyen, Kőszegen és Győrben végezte. Itt lett kispap 1869-ben. 1872-ben, Győrben szentelték áldozópappá, egy évig volt Feketeváros plébánosa, utána 1873-1881 között segédlelkész Magyaróváron. 1881-től miklóshalmi plébános, itt újjáépítette a község római katolikus templomát, zárdát, leányiskolát és óvodát létesített. 1904-ben magyaróvári kerületi alesperes, 1905-től pápai kamarás, 1910-től Szent Györgyről nevezett címzetes prépost. 1907-től 1918-ig volt Moson község plébánosa, nevéhez fűződik a templomtorony magasítása, a templom kifestése és a kápolnák restaurálása. 1918-tól győri kanonok és belvárosi plébános, alesperes. 1926-tól mosoni főesperes. Felszentelt papként 67 éven keresztül teljesített egyházi szolgálatot, a világháború éveiben kifejtett segítő tevékenységéért 1917-ben II. osztályú polgári hadi érdemkereszttel tüntették ki. Győrben halt meg 1939. március 23-án.

1922. augusztus 17.

100 éve született Tiszakesziben Gondola István agrármérnök. 1942-ben érettségi után a Műszaki Egyetem Mezőgazdaságtudományi Karán kezdte meg tanulmányait. A világháború miatt, csak1948-ban szerezte meg agrármérnöki diplomáját. Mosonmagyaróváron 1958-1962 között dolgozott a növény és állattani tanszék vezetőjeként. Itt volt tanulmányi igazgatóhelyettes 1961-1962 között. 1962-ben áthelyezését kérte a Debreceni Mezőgazdasági Akadémiára. Tudományos területen 1950-1954 között a gyapot hazai fejlődéstani és ökológiai problémáival foglalkozott. Ebben a témában szerezte meg egyetemi doktori címét 1961-ben. Ezt követően rét- legelő cönológiai kutatásokkal, a szarvaskerep fejlődéstani, ökológiai problémáival, majd a lucernafajok összeghasonlító fejlődéstanával foglalkozott. Debrecenben halt meg 1970. január 19-én.

1897. augusztus 24.

125 éve halt meg Gleichenbergben Batthyány József földbirtokos. Középiskoláit magántanulóként végezte és Magyaróváron, Pozsonyban és Egerben vizsgázott. 1859-ben jogot végzett, majd hosszabb külföldi utat tett. 1865-ben Moson megye tiszteletbeli főjegyzője lett, s ettől kezdve részt vett a megyei gyűléseken. 1872-ben a megye főispánja lett, e minőségében tevékenyen részt vett a társadalmi életben is. Elnöke volt a Mosonmegyei Lövészegyletnek, védnöke a Magyaróvári Nőegyletnek. Nagy áldozatkészséget tanúsított az 1873. évi kolerajárvány alkalmával. A főispánságról lemondott, néhány évig a birtokán gazdálkodott, majd Jász-Nagykun-Szolnok megye főispánja volt 1881-ig. Ekkor visszavonult és nagy terjedelmű birtokait kezelte, de a census alapján tagja maradt a főrendiháznak. A zene iránti érdeklődése következtében fiatal korában több zeneműve jelent meg, melyek a bécsi zenei körökben nagy népszerűségnek örvendtek. 1873-ban kamarási méltóságot és a Lipót-rend lovagkeresztjét kapta.

1922. augusztus 27.

100 éve született Putnokon Becze József állatorvos. 1941-1944 között a Ludovika Akadémia hallgatója volt. 1946-1950 között az Állatorvosi Főiskolán tanult. 1951-ben szerzett állatorvos-doktori oklevelet. 1951-től a budapesti Állattenyésztési Kutató Intézet szaporodásbiológiai osztályának tudományos munkatársa, 1958-tól osztályvezetője. 1964-től német állatorvosi egyetemek szülészeti klinikáin folytatott kísérleteket. 1989-től haláláig a Pannon Agrártudományi Egyetem Mosonmagyaróvári Mezőgazdaságtudományi Karán dolgozott az állattenyésztési tanszéken. Jelentős eredményeket ért el a szaporodásbiológia, az állattenyésztési genetika és biotechnológia területén. Cikolaszigeten halt meg 1996. január 12-én.

1997. augusztus 27.

25 éve halt meg Szigetváron Roisz Vilmos festőművész, grafikus. Boldogasszonyban született 1906. május 23-án. A gyermekéveit Sopronban töltötte, itt járt középiskolába is. 1925-ben a budapesti Iparművészeti Iskolában kezdte képzőművészeti tanulmányait. 1927-től a kecskeméti művésztelepen dolgozott Révész Imre mellett. 1928 és 1933 között a Képzőművészeti Főiskolán Réti István növendéke volt. 1933-ban rajztanári oklevelet szerzett. 1939-ben Olaszországban tanulmányúton járt. László Gyulával, Glatz Oszkárral és Endrédy Györggyel együtt részt vett a soproni művésztelep alapításában. Három évtizedig rajztanárként működött. Eleinte nagybányai hatásra utaló műveket alkotott, majd a konstruktivizmus sajátos változata jellemezte alkotómunkáját. Foglalkoztatta a városi környezet szépsége és az ember, a mikro- és makrokozmosz, az égitestek mozgása, fényjelenségei, színes üvegablakokat és zenepalotát álmodott rajzain. Főleg Budapesten és Sopronban élt. Egyéni kiállításai Vácon, Szécsényben, Győrben, Kőszegen és Nyíregyházán voltak, közös kiállításokon a Műcsarnokban, a Nemzeti Szalonban, az Ernst Múzeumban és különféle társulások tárlatain (pedagógusok országos seregszemléjén) szerepelt.

SZEPTEMBER

1972. szeptember 12.

50 éve halt meg Budapesten Csiszár Vilmos állatorvos. Magyaróváron született 1907. január 7-én. Általános és középiskoláit Magyaróváron végezte, 1926-ban érettségizett. A fővárosban az állatorvosi egyetemen tanult. 1930-ban bakteriológiából doktorált. Pályáját magán állatorvosként kezdte. 1933-ban a Hortobágyon dolgozott. 1935-ben Debrecenben állami állatorvos lett.1939-től a közvágóhíd helyettes igazgatója ugyanitt. Megszervezte az első hazai húsvizsgáló laboratóriumot. Ez időtől kezdődött publikációs tevékenysége. 1943-ban a debreceni főiskola állattenyésztési tanszékére került tanársegédnek 1944-ben katonai szolgálatot teljesített. 1946-ban nyilvános rendes tanárrá nevezték ki a debreceni egyetemen, ahol biológiát oktatott mint tanszékvezető.1949-ben a fővárosi állatorvosi egyetemre került vissza, ahol megszervezte az élelmiszer-higiénia tanszéket.1950-től egyetemi tanár lett, a téma országos szakértője. Itt tanított és kutatott szinte haláláig. 150 szakközleményt jelentetett meg debreceni és budapesti tevékenysége alatt. A magyar élelmiszer-higiéniai szakszolgálat megalkotója volt.

1872. szeptember 14.

150 éve született Rajkán Tetzel Lőrinc könyvtáros. Középfokú tanulmányait a pozsonyi evangélikus líceumban végezte. 1893-tól dolgozott a budapesti tudományegyetem könyvtárában, 1898-ban nevezték ki könyvtártisztté. 1910-ben könyvtártiszt beosztása mellé könyvtárőr címet is kapott. 1914-től első könyvtárőr volt. A könyvtárőrök végezték a másodrangú könyvtári munkát (könyvkölcsönzés, reklamáció, a folyóiratattár rendezése, statisztika), tudományos tevékenységük nem volt. Tetzel lelkiismeretes, szorgalmas tisztviselő volt. 1925-től helyettesítette a szabadságon lévő könyvtárigazgatót is. 1926. május 7-én gyógyszermérgezést kapott. Nem bizonyított, hogy véletlen baleset történt-e vagy öngyilkossági kísérlet. Budapesten halt meg 1927. június 27-én.

1947. szeptember 15.

75 éve született Mosonmagyaróváron Báder Ernő agrármérnök. Általános és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte. 1972-ben szerzett agrármérnöki oklevelet az Agrártudományi Egyetem Keszthely Mezőgazdaságtudományi Karán, Mosonmagyaróváron. 1972-1973-ban a csényei termelőszövetkezetben volt gyakornok majd főállattenyésztő. 1973-1976 között a Szombathelyi Állami Tangazdaságban törzsállattenyésztő, 1976-1978 között a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolán genetikus, szaktanácsadó, 1978-1980 között a Kaposvári Szarvasmarha-tenyésztő Közös Vállalat genetikusa volt. 1980-ban visszatért a Mosonmagyaróvárra, az agrártudományi egyetemre, ahol pályafutását tudományos segédmunkatársként kezdte, 2000-ben kapta meg egyetemi tanári kinevezését. 1996-ban PhD fokozatot szerzett, 1999-ben habitilált az egyetemen. 1997-től irányította a Szarvasmarha és Juhtenyésztés Tanszéket. Kutatási témái a genotípus-környezet interakció (tartástechnológia, fejéstechnológia), az életteljesítmény, élettartam, termékenység, küllem vizsgálata voltak. Foglalkozott a számítástechnika alkalmazásának lehetőségeivel az állattenyésztés területén is. Több mint 300 tudományos közleménye jelent meg. Aktívan, témavezetőként részt vett a PhD képzésben, a hazai szarvasmarha-tenyésztés egyik meghatározó alakja volt. 1998-ban Ujhelyi Imre díjjal tüntették ki, 1999-ben a Wittmann Antal Kurátor díj III. fokozatát nyerte el. Mosonmagyaróváron halt meg 2007. január 23-án.

1847. szeptember 23.

175 éve született Székesfehérváron Günther Antal jogász, országgyűlési képviselő, politikus, újságíró. Középiskolai tanulmányait a székesfehérvári piarista gimnáziumban végezte majd Budapesten tanult jogot. 1869-1893 között az országgyűlési gyorsíróiroda revizoraként dolgozott. 1871-1894 között a „Pesti Napló” főmunkatársa volt. 1901-ben a Szabadelvű Párt színeiben országgyűlési képviselővé választották a magyaróvári választókerületben. 1903-ban a Nemzeti Párthoz, 1905-ben a Függetlenségi és 48-as Párthoz csatlakozott. 1905 januárjában e párt programjával lett országgyűlési képviselő Szepes megye iglói kerületében. 1906-1909 között tagja volt a kormánynak, előbb államtitkárként, majd 1907-1909 között igazságügy-miniszterként. 1909-szeptemberétől haláláig megszakítással a Magyar Királyi Kúria elnöke volt. Budapesten halt meg 1920. február 24-én.

OKTÓBER

1947. október 7.

75 éve halt Mosonszentpéteren Lang Lénárd gazdálkodó, országgyűlési képviselő. (Moson) Szent-Péteren született 1880. október 21-én. Német anyanyelve ellenére magyar nyelvből jeles tanulója volt a győri bencés gimnáziumnak. Tanulmányait édesapjának balesete miatt nem folytathatta, haza kellett térnie a 120 holdas családi gazdaságba. Az első világháború különféle harcterein eltöltött három év után tért haza. A fiatal gazdát hamarosan beválasztották a községi elöljáróságba. Részben a felfokozott trianoni trauma-hangulat, részben domináns magyarságtudata vitte a nemzeti hadseregbe és a Nyugat-magyarországi felkelésbe. Az országos politikába való bekapcsolódását csak részben magyarázza ez az előélet. Azt annak a vármegyei akaratnak köszönheti, amelyik minden áron meg akarta akadályozni, hogy a csonka nezsideri, (mosonszentjánosi) választókerületben egy Német népszövetségbeli budapesti ügyvéd legyen a megye követe. Az 1931. évi nemzetgyűlési választáson csak a második fordulóban nyerte el a mandátumot. Sajtónyilatkozata szerint mindkétszer azért lépett fel, hogy választókerülete és a magyar nép érdekeit lelkiismerete szerint képviselje. A Kisgazda Párt színeiben indult ifjú képviselő már az első ülések egyikén megtartotta parlamenti szűzbeszédét. A Tisztelt Ház egyik legfiatalabb korjegyzője az almanach szerint "talpraesett felszólalásaival keltett figyelmet". A következő, 1935-ös választáson a választókerület gazdaegységének kifejezőjeként jutott be a nemzetgyűlésbe. Mindkét ciklusban tevékeny és hatásos képviselője volt a kisgazdálkodóknak. Népszerűségének még az sem ártott meg, hogy képviselőségének utolsó évében a szélsőjobboldalhoz csatlakozott, hiszen széles körben és keményen hangot adott Hitler- és Volksbund- ellenes véleményének. A mezőgazdaság fejlesztése terén kifejtett érdemeiért gazdasági tanácsos címet kapott, alelnöke volt az Országos Mezőgazdasági Kamarának. Szülőfalujában terménykereskedéssel és exportálással foglalkozott, a helyi tejszövetkezetben és a szénatermelők szövetkezetében fejtett ki érdemleges tevékenységet. A második világháború elvesztése és német származású véreinek kitelepítése végképp megrendítette amúgy is leromlott egészségi állapotát.

1997. október 25.

25 éve halt meg Mosonmagyaróváron Hajdu Frigyes mezőgazdász. Magyaróváron született 1917. november 17-én Hickersperger Frigyes néven. Középiskolai tanulmányait a magyaróvári piarista gimnáziumban végezte. 1936-1939 között a Magyaróvári Gazdasági Akadémia hallgatója volt. Szakmai pályáját már a kezdetekkor megszakította a második világháború. Katonai szolgálatot teljesített, szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947 júliusában tért haza. 1947-1948 között, mint növényvédelmi szaktisztviselő részt vett Héderváron a burgonyabogár elleni védekezésben. Pályafutása Veszprémben folytatódott, ahol őt bízták meg a Veszprém Megyei Növényvédő Állomás megszervezésével, vezetésével. Szülővárosába 1956. október 15-én tért vissza. Ekkor nevezték ki a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémia növénytan- és állattan tanszékére. Az állattannak, majd a növényvédelmi állattannak volt az előadója. A kisalföldi rétek, legelők növényzetét károsító lepkefajokat kutatta. E témából készítette el doktori értekezését 1964-ben. 1962-ben egyetemi docenssé nevezték ki. 1974-ben az egyetem továbbképzési csoportjának megszervezésével, vezetésével bízták meg. Feladatköréhez tartozott a szakmérnök képzés, a doktori ügyek intézése valamint az intézmény külkapcsolatainak ápolása. Kiváló német nyelvtudása folytán jó kapcsolatokat épített ki a mosonmagyaróvári egyetem és a bécsi agráregyetem között, és munkájának köszönhető, hogy a város belépett a Nemzetközi Lenau Társaságba. Örökös elnöke volt az általa létrehozott Magyaróvári Mezőgazdasági Szakemberek Klubjának, alapító és elnökségi tagja a Mosonmagyaróvári Városvédő Egyesületnek. Vezetőségi tagja volt a Honvéd Hagyományőrző Egyesületnek valamint a magyaróvári egyházközségnek. Számos szakmai kitüntetése mellett 1993-ban megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend Tiszti Keresztet (polgári tagozat). Közéleti tevékenységéért 1997-ben „Pro Urbe Mosonmagyaróvár” díjat kapott. Mellszobrát, amit Trischler Ferenc szobrászművész készített, 2015. május 9-én avatták fel az egyetem területén.

1847. október 26.

175 éve született Késmárkon Hensch Árpád mezőgazdász. Középiskolai tanulmányait Késmárkon végezte. 1867-1869 között a Magyaróvári Gazdasági Tanintézet hallgatója volt. A diploma megszerzése után gyakornokként több uradalomban dolgozott. Állami ösztöndíjjal külföldi tanulmányutakat tett Angliában, Franciaországban és Belgiumban. A kassai, keszthelyi tanintézetben eltöltött tanári munkája után, 1890-ben került a Magyaróvári Gazdasági Akadémiára. Itt üzemtant, statisztikát és erdészettant tanított. Igazi szakterülete a mezőgazdasági üzemtan volt, hírnevét a hazai agrárüzemtan kiművelésével alapozta meg. Mezőgazdaságunk elmaradottságának fő okát nem a termelési ismeretek hiányában, hanem az üzleti-számítási szempontok mellőzésében jelölte meg. Felismerte, hogy a gazdálkodás korszerű megtervezése, a megfelelő jövedelmezőségi számítások elvégzése nélkül sikeres termelést folytatni nem lehet. Az üzemtan mellett a növénytermesztés volt az a másik szakterület, amelyről több könyvet és szakcikket írt. Tudományos tevékenysége mellett megőrizte kapcsolatát a gazdálkodással is: számtalan helyen tartott előadásokat a gazdáknak a napi teendőkről. Az 1906-1907-es tanévben a gazdasági akadémia igazgatói tisztjét is ellátta. 1909-ben nyugalomba vonult és Budapestre költözött. Budapesten halt meg 1913. július 17-én. Emlékét a magyaróvári vár belső udvarán dombormű őrzi. Mellszobrát, Lipovics János alkotását 2013. szeptember 27-én avatták fel az egyetem területén.

NOVEMBER

1972. november 5.

50 éve halt meg Budapesten Uzonyi Ferenc botanikus, mezőgazdász. Hajdúböszörményben született 1884. június. 22-én. Középiskolai tanulmányai után előbb a budapesti tudományegyetemen, majd a kolozsvári tudományegyetemen szerzett matematika-természetrajz szakos tanári oklevelet. 1910-ben védte meg doktori értekezését, amelyet növénytani témában írt. 1913-ban Budapestre került, a Magyar Földtani Intézet munkatársa lett és bekapcsolódott a világatlasz készítésének munkálataiba. Az első világháború után rövid időre a debreceni tudományegyetem könyvtárának munkatársa lett, és levelező tagozaton oklevelet szerzett a Debreceni Gazdasági Akadémián. 1922-ben került a Magyaróvári Gazdasági Akadémiára segédtanárnak, ahol a növénytan, később pedig a növénykórtan előadója lett. 1926-1938 között a Szarvasi Középfokú Gazdasági Akadémián tanított. 1938-ban visszatért Magyaróvárra, ő lett a növényélettani és növénykórtani tanszék vezetője. Egy év után Debrecenbe távozott, de 1942-től ismét Magyaróváron dolgozott: tanszékvezetői címe mellett ő lett az akadémia botanikus kertjének vezetője is. 1949-től nyugdíjba vonulásáig, 1959-ig Gödöllőn az Agrártudományi Egyetem tanszékvezető professzora volt. Minden idejét az oktatásra, a növényvédelmi ismeretek átadására fordította. Jegyzetei, szakcikkei új korszakot nyitottak a növénykórtani oktatásban.

1922. november 8.

100 éve halt meg Lajtakátán Lévay Pál római katolikus pap, újságíró. Undon született 1851. július 1-jén. Tizenöt éves koráig írástudatlan horvát falusi pásztorgyerek volt. Tanulmányait Sopronban és Győrben végezte. 1876-ban szentelték pappá. Szolgált Pándorfaluban és Magyarkimlén is. 1894-ben került Lajtakátára, ahol haláláig szolgált. Moson vármegye törvényhatósági bizottságának aktív tagjaként nagy szerepet vállalt a megye közéletében. Nagy műveltségű ember volt, aki gazdasági, filozófiai és erkölcsi tárgyú cikkeket írt a „Magyar Állam” a „Népiskolai Lapok” és a „Mosonvármegye” című lapokba.

1972. november 9.

50 éve halt meg Budapesten Timaffy László római katolikus pap, tanár, költő. Vajkaszigeten született 1888. március 11-én. Édesapja Timaffy Endre tanító volt. Győrben szentelték pappá 1910-ben. Halászin, Mosonban és Mosontarcsán is szolgált. 1924-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar-latin szakos tanári oklevelet szerzett. 1924-1947 között a budapesti Szent Margit leánygimnáziumban tanított. Korai versei a „Mosonvármegye” című lapban jelentek meg, később a leánygimnázium évkönyvében jelentek meg írásai.

1947. november 18.

75 éve született Mosonmagyaróváron Mészáros Mihály tanár. Középiskolai tanulmányait Mosonmagyaróváron végezte a Kossuth Lajos Gimnáziumban. 1972-ben a Budapesti Testnevelési Főiskolán kapott testnevelő tanári oklevelet, de emellett több sportágban edzői illetve segédedzői képesítést is szerzett. 1974 nyarától dolgozott az Agrártudományi Egyetem Keszthely Mosonmagyaróvári Mezőgazdaságtudományi Karának Testnevelési Tanszékén. A tanszékre kerülve újraindította az egyetemi kar sportegyesületének, a MOGAAC-nak az atlétikai szakosztályát. 1992-ben nevezték ki a Testnevelési Tanszék vezetőjévé, a nyugdíjba vonuló Szabad Sándor helyére. Tanszékén az itt tanuló hallgatóknak hat féléven át tanították a testnevelés tantárgyat az úgynevezett Bolognai-rendszer bevezetéséig. Az alapképzés mellett, lehetőség volt a szabadon választott sportágak elsajátítására is. Ebben az időszakban a MOGAAC már több szakosztályt (atlétika, kosárlabda, kézilabda, sakk, lövészet, karate) működtetett. Az itt sportoló hallgatók különböző szintű bajnokságokban szerepeltek. Ezen kívül évente megszervezték a hallgatók téli sítáborát is. Mészáros Mihály 2011-ben vonult nyugdíjba. Aktívan részt vett a Mosonmagyaróvári Horgász Egyesület életében, 2013-ban és 2015-ben is az egyesület elnökévé választották. Mosonmagyaróváron halt meg 2017. október 9-én.

1972. november 24.

50 éve halt meg Budapesten Kolbai Károly mezőgazdász. Pozsonyban született 1901. augusztus 16-án. 1919-ben tett érettségit a Pozsonyi Állami Főreáliskolában. 1922-ben kitüntetéses oklevelet szerzett a Magyaróvári Gazdasági Akadémián, 1924-ben gazdasági akadémiai tanári vizsgát tett.¬ Oklevelének megszerzése után Magyaróváron maradt a növénytermesztési tanszéken előbb gyakornok, később tanársegéd (1924-), utóbb segédtanár (1927-). Kísérletei közül jelentősek voltak az őszi zab és a takarmányrépa nemesítések és a kukorica négyzetes vetési módjának kidolgozása. 1934-től a Keszthelyi Gazdasági Akadémia növénytermesztési tanszékének vezetésével bízták meg, s akadémiai rendes tanárrá nevezték ki. Itt a gyepek kultúrájának korszerűsítésével foglalkozott sokat, megszervezte a zöldmező-gazdasági mesterképzést. 1949-ben Budapestre került, az Agrártudományi Egyetem növénytermesztési tanszékét vezette, ezt a funkcióját Gödöllőre való áthelyezésekor is betöltötte. Itt néhány év alatt kialakította a tanszék munkáját és a kísérleti telepet. 1957-1960 között a gödöllői egyetem rektori tisztével is megbízták. Kolbai kísérleti munkájának eredményei eredetiek voltak és előre vitték a termesztést. Több gépkonstrukciót is alkotott, közülük a Kolbai - féle gyűrűshenger vált legismertebbé. Kidolgozta a fedőlapos istállótrágya-kezelési módszert, de foglalkozott lucernanemesítéssel és magtermesztéssel is. Céltudatos és nagy hatású tanár volt, több száz tanulmánya, cikke jelent meg. Kitüntetései: Magyar Népköztársaság Érdemérem (1951), Munka Vörös Zászló Érdemérem (1954), Kossuth ¬- díj (1957), Munka Érdemrend (1960, 1968), Fleischmann Rudolf emlékérem (1970). Munkásságát Mosonmagyaróváron Arany diplomával jutalmazták. Budapesten halt meg, Mosonmagyaróváron az óvári temetőben temették el. Ugyanitt utcát neveztek el róla.

1947. november 26.

75 éve halt meg Budapesten Jány Gusztáv katonatiszt. Rajkán született 1883. október 21-én Hautzinger Gusztáv néven. Lébény községben nevelkedett. 1905-ben a lugosi 8. ezred hadnagya volt. A bécsújhelyi katonai akadémia elvégzése után vezérkari századossá nevezték ki. Az első világháború alatt is többnyire a vezérkarnál szolgált. 1929-től a székesfehérvári vegyesdandár-parancsnokság vezérkari főnöke lett. 1932-1936-ban a Ludovika Katonai Akadémia parancsnoka volt. Képzett, lelkiismeretes, megbízható és kiemelkedően bátor katonának tartották. 1937-1938-ban a szombathelyi hadtest vezénylő tábornoka beosztást bízták rá. 1940-ben az 1. honvéd hadtest parancsnoka volt, később a 2. magyar hadsereg vezetését kapta feladatul, amely a szovjet fronton 1942 őszére a Don középső folyásáig (Don-kanyar) tört előre. Itt beásták magukat, de 1943. január közepén a hatalmas túlerővel indított szovjet támadás kivetette seregét állásaiból. A 35 fokos fagyban, nagy túlerővel, 300 harckocsi támogatásával indított szovjet offenzíva ellen Jánynak nem voltak eszközei. Összesen 130 ezer körüli volt a 200 ezres sereg teljes vesztesége. 1943 őszén saját kérésére nyugdíjazták. 1945 tavaszán nyugatra ment a szovjet csapatok elől. 1946 októberében önként visszajött Magyarországra. Itthon a Népbíróság háborús bűnösnek nyilvánította és kivégezték. 1993 októberében halálos ítéletét megsemmisítették.

DECEMBER

1872. december 4.

150 éve született Győrben Anda Gyula jogász, tisztviselő. Győrött járt a bencések főgimnáziumába, ahol 1892-ben érettségizett. A budapesti egyetemen szerzett jogi és államtudományi diplomát. 1896-tól 1899-ig Győr megye tiszti ügyésze mellett vett részt gyakorlaton. Közigazgatási pályáját Moson megyében az árvaszéknél kezdte. Árvaszéki elnökké 1919-ben választották meg, ezt a tisztséget 1924-ig, az önálló Moson megye megszűntéig viselte, ekkor vonult nyugdíjba. Aktív szolgálata idején tevékenyen részt vett a megye társadalmi életében. Negyed századon át tagja volt Magyaróvár képviselő-testületének, elnöke volt a Mosonvármegyei Területvédő Ligának, egyik alapítója és alelnöke a Moson megyei Hangya Szövetkezetnek. Hosszú ideig volt háznagya a Széchenyi Kaszinónak. A proletárdiktatúra bukása után kormánymegbízásból ő likvidálta a szocializált gazdaságokat, üzemeket. 1903-ban ő alapította és két éven át szerkesztette a „Magyaróvári Hírlap”-ot . Közigazgatási témájú cikkei jelentek meg a „Jog”, „Magyar Közigazgatás”, „Vármegye” című szaklapokban és a „Mosonvármegyé”-ben. További sorsa ismeretlen.

1947. december 13.

75 éve született Bakonyszentlászlón Duschanek János festőművész, tanár. 1957-ben költözött családjával Mosonmagyaróvárra, itt folytatta általános iskolai tanulmányait, végezte el a gimnázium első évfolyamát, majd a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban fejezte be középiskolai tanulmányait. Mosonmagyaróváron érték első képzőművészeti élményei, amelyekhez hozzájárultak Lakatos József, Tallós Prohászka István és Karczaginé László Enikő tanácsai, akik megerősítették sarjadzó művészi elhivatottságát. Komoly szakmai segítséget kapott Győrben Cziráki Lajos festőművésztől, aki hozzájárult sikeres felvételijéhez a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. A főiskolán Bernáth Aurél volt a mestere, de tanította Barcsay Jenő, Raszler Károly és Patay László is. Festő szakon 1972-ben diplomázott. Első önálló tárlatát Mosonmagyaróváron rendezte 1973-ban. 1975-ben Derkovits ösztöndíjat kapott. Tisztségviselő volt a Fiatal Képzőművészek Stúdiójában, részt vett kiállításaikon, 1975-ben díjat nyert Aranypor című kompozíciójával. 1976-os győri kiállítása után több magyar városban mutatkozott be, s munkáit megismerhették Németországban is. 1978-ban Szófiában, majd Moszkvában, 1982-ben Monacóban a nemzetközi festészeti biennálén (Grand Prix) nyert díjat. Kitüntették Nápolyban, Pármában, Londonban és Tokióban is. Itthon 1976-ban az egri Akvarell Biennálén nívódíjat, a Szegedi Nyári Tárlaton fődíjat kapott. Mosonmagyaróváron az utolsó kiállítása 2007.-ben volt. 1997-től nyugdíjazásáig a Budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola rajztanára, művészeti táborok oktatója. Budapesten halt meg 2013. július 7-én.

1897. december 16.

125 éve született Szolnokon Szabó Gábor mezőgazdász, kertészmérnök. Középiskolai tanulmányait Szolnokon a Felső Kereskedelmi Iskolában végezte. Katonai szolgálata alatt oklevelet szerzett előbb a Debreceni Gazdasági Akadémián, majd a Budapesti Kertészeti Tanintézetben, ahol 1929-ig gyümölcstermesztési gyakorlatvezetőként dolgozott. 1929-ben nevezték ki gyakornoknak a Magyaróvári Gazdasági Akadémiára. Később megbízták az „Avaria” Iskolaszövetkezet Kertészeti Szakosztályának megszervezésével: a zöldség- és gyümölcstermesztők részére végzett szaktanácsadói munkát. 1938-1942 között Székesfehérváron tanított a Középfokú Gazdasági Tanintézetben. 1942-ben visszatért Mosonmagyaróvárra, ahol a kertészeti üzem vezetőjének nevezték ki. 1949-1954 között az eszterházai Kertészeti Kísérleti Telep tudományos munkatársa volt. 1957-től ismét Mosonmagyaróváron tevékenykedett. Előbb a növénytermesztési tanszéken oktatott majd megbízást kapott a kertészeti tanszék és bemutatókert létesítésre, amelynek élére őt nevezték ki. 1961-ben vonult nyugdíjba, de ezután is foglalkozott még paprikanemesítéssel. Nevéhez fűződik a „Javított kalinkói”, a „Korai sárga” csemegepaprika fajtajelöltek nemesítése. Munkásságával sokat tett a szigetközi paprikatermesztés fejlesztése érdekében. A gyümölcskutatásban az őszibarack, a dió, az alma és a körte pomológiai és nemesítési kérdéseivel foglalkozott. Több egyetemi jegyzetet és több mint 30 szakcikket, közleményt írt. Mosonmagyaróváron halt meg 1982. július 7-én.