Évfordulónaptár 2024.
Az évfordulónaptár csak a kerek (25, 50, 75, 100. stb.) évfordulókat tartalmazza. Azoknak a híres személyeknek a rövid életrajza szerepel benne, akik Mosonmagyaróváron és környékén vagy a történelmi Moson vármegyében születtek vagy haltak meg, illetve tevékenységük, munkásságuk egészben vagy részben e területhez kötődik.
Az életrajzok Enzsöl Imre, Kimlei Péter, Thullner István és Tuba László szócikkeinek felhasználásával készültek.
Évfordulók a hónap pontos megjelölése nélkül
1824.
200 éve született Szenttamáson (ma Esztergom része) Beöthy Mihály 48-as honvéd, tanító. Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte majd 1842-1844 között helyben elvégezte az érseki tanítóképző mester és jegyzőképzőjét. 1840-től tanító gyakornokként dolgozott, tanítói pályáját az Ipolyságban kezdte, majd 1848-ban a Győr megyei Nagybajcsra került. A szabadságharc alatt honvéd nemzetőrként szolgált. 1850-1866 között a Komárom megyei Csicsó községben volt tanító és jegyző. 1866-ban került Dunakilitire. Aktív tagja volt a Mosonvármegyei Általános Tanítóegyletnek, az 1890-es években a Hédervári Tanítóegylet elnöke volt. 1892-ben, 52 éves tanítói tevékenységéért a királytól Koronás Ezüst Érdemkeresztet kapott. Dunakilitin halt meg 1902. március. 21-én. Sírja a dunakiliti temetőben található.
1849.
175 éve született Warga Berta (Wargha Berta) pedagógus. Pályáját Budapesten kezdte, majd Fehértemplomban, később Ipolyságon folytatta, végül a magyaróvári polgári iskola megalapozására küldte ki a minisztérium 1897 őszén. Negyven évet töltött a tanügyi pályán, ebből 16 tanévet Magyaróváron (1897-1914). A Magyar-Óvári Állami Polgári Leányiskola 1897 szeptemberben alakult meg a III. osztállyal, ekkor nevezte ki a vallás- és közoktatásügyi miniszter Warga Bertát igazgatónak. Az első évben Kohlerné Ertl Aranka tanítónővel ketten látták el az iskolai teendőket, a következő évben már négyen dolgoztak a polgáriban, s ettől kezdve folyamatos volt a fejlesztés. Warga Berta történelmet tanított. Igazgatósága alatt alakult ki az iskola, 1910-ben felépült az új épület, amelyben megfelelő helyet kapott az oktató-nevelő munka. Budapesten halt meg 1924. november 27-én.
JANUÁR
1849. január 1.
175 éve született Köpcsényben Goldziher Vilmos orvos, szemész. Bécs, Berlin, Prága és Heidelberg egyetemein tanult. 1874-től dolgozott Budapesten mint szemész. 1878-tól a budapesti egyetemen a szem bonctana tantárgy magántanára volt, 1895-ben rendkívüli tanár lett. Több nagy kórháznak volt a szemész főorvosa: Erzsébet kórház, Rókus kórház. Számos hazai és külföldi orvosi társaságnak volt a tagja, dolgozatai nagy számban jelentek meg a szaklapokban. 1898-ban azt javasolta, hogy a csökkent látóképességű tanulók számára külön iskolákat létesítsenek. Ő írta az első korszerű, magyar nyelvű szemészeti tankönyvet. Budapesten halt meg 1916. június 15-én.
1849. január 25.
175 éve született Bejczen Bejczy Károly római katolikus pap. A középiskolát a magyaróvári piaristáknál végezte el, 1872-ben szentelték áldozópappá. Még növendékpap korában lefordított munkája tíz kiadást ért meg. 1877 óta szolgált Moson vármegyében. (Moson)Szentpéteren a főút mentén neogótikus stílusban nagy óvodát (ma általános iskola) építtetett, majd Nezsideren volt plébános. Hívei rajongó szeretettel vették körül, gazdag életművét titkos pápai kamarási címmel jutalmazták. Több cikke jelent meg a „Magyar Állam”, szentbeszédei pedig az „Isten Igéje” című lapokban. Egyik kezdeményezője és alapítója volt az „Őrangyal” című gyermeklapnak. Nezsideren halt meg 1907. április 23-án.
1999. január 28.
25 éve halt meg Mosonmagyaróváron Husz János gépészmérnök, helytörténész. Mosonban született 1931. július 28-án. A mosoni állami elemi népiskolában kezdte tanulmányait. 1937-től 1942-ig a hegyeshalmi polgári középiskolában tanult, a háborús évek miatt 1951-ben Győrben tette le a szakérettségi vizsgát. 1951-től a budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki karán tanult, 1956-ban kapott mérnöki oklevelet. A Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyárban lett beosztott mérnök, gyártmányszerkesztő, 1968-tól gépészeti csoportvezető, műszaki fejlesztőmérnök. 1963-tól a Mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskolán lett először tanársegéd, majd adjunktus. 1968-tól ismét a régi munkahelyén dolgozott, 1990. december végén a Kühne gyárból ment nyugdíjba. Helytörténeti tevékenysége a Szülőföldünk pályázatok megjelenésével kapcsolatos. A szülőhely, főleg Moson és a mosoni élet szeretete, emlékeinek megőrzése iránti késztetés rendkívül széleskörű, mégis alapos helytörténeti kutatásokra ösztönözte.
FEBRUÁR
1924. február 9.
100 éve született Magyaróváron Waldbott-Bassenheim Pál katonatiszt, földbirtokos. Édesanyja Marie Alice, Habsburg Frigyes főherceg lánya volt. Középiskolai tanulmányait Sopronban és Pécsen végezte majd a budapesti katonai akadémián tanult. 1944 augusztusában került ki a harctérre, Bajorországban esett hadifogságba. Szabadulása után Németországban és Ausztriában élt. 1956-ban szerepet vállalt a magyarországi menekültek segítésében, gondozásában. Nagybátyja, Albrecht főherceg (1897-1955) halála után megörökölte annak halbturni (féltoronyi) uradalmát. Munkájával gazdaságossá, példaszerűvé tette az uradalom működését, a kastélyt pedig felújíttatta. A báró jó kapcsolatokat ápolt szülővárosával, többször lerótta kegyeletét nagyszülei sírjánál, a magyaróvári altemplomban. Temetésén, a halbturni kastély kápolnájában Mosonmagyaróvár városa is képviseltette magát.
1824. február 20.
200 éve született Reichenbergben Hecke Vencel mezőgazdász. Középiskoláit szülővárosában végezte majd a friedlandi Clam-Gallas uradalomban dolgozott mint jószágigazgató. 1850-ben érkezett Magyaróvárra. 1851-1853 között a gazdasági tanintézet hallgatója volt. 1854-ben ugyanitt a növénytermesztési és erdészeti tanszék munkatársa lett. 1857-től rendes tanár. 1860-1869 között az üzemtani tanszéket vezette, de mellette oktatott növénytant és erdészetet is. 1861-ben jelent meg, térképekkel illusztrált művében részletesen bemutatta Magyaróvárt és környékét mezőgazdasági szempontból. Foglalkozott a térség éghajlatával, talajviszonyaival, növénytermelésével, erdészetével. 1869-ben Bécsbe távozott. 1874-től a bécsi társintézet üzem-szervezéstani tanszékét vezette, ahol több kitüntetést kapott és elnyerte az udvari főtanácsosi címet. Bécsben halt meg 1900. április 27-én.
MÁRCIUS
1849. március 7.
175 éve született Gyulafehérváron Panajott Sándor csendőrtiszt. Középiskoláit Kolozsváron végezte, majd 1866-ban a bécsi kadétiskolában tanult, ahonnan 1871-ben hadapródként került ki. 1881-ben a szerveződő csendőrség szolgálatába állt. 1882-ben Szegeden csendőrtiszti szakvizsgát tett, s ez évben a nagyváradi csendőrszárny parancsnoka lett századosi rangban. 1904 és 1908 között vezérőrnagyi rangban a csendőrség felügyelője volt. 1907-ben az uralkodó szamosfalvi előnévvel nemesi rangra emelte. Pozsonyban, majd Bécsben, 1919-től Magyaróváron élt. Itt aktívan részt vett a kulturális, sport- és közéletben (kaszinó, múzeumegyesület, Polgári Lövészegylet, Magyaróvári Atlétikai és Football Club stb.), s néhány évig a város képviselő-testületének is tagja volt. Magyaróváron halt meg 1933. október 31-én. Magyaróváron temették el, síremléke ma is áll az óvári temetőben
1924. március 11.
100 éve született Szentesen Péter Pál Ernő balneológus, orvos. Gyermekkorában a hegedű vonzotta, 1942-ben mégis a szegedi egyetem orvosi karára iratkozott be, hogy elkerülje a frontszolgálatot. 1950-ben befejezte orvosi tanulmányait, s munkába állt a szentesi kórház laboratóriumában. Később reuma szakorvosként sokat foglalkoztatta a termálvíz terápiás alkalmazásának lehetősége. Az 1960-as évek elején Győrbe költözött a család. Dr. Péter Pál Mosonmagyaróváron a kórházi labor vezetője lett, de reumatológusként praktizált Csornán, Kapuváron és Mosonmagyaróváron is. A mosonmagyaróvári kórház ideiglenes, kísérleti gyógyfürdő osztályán az 1960-as évek második felében az ő kísérletei alapján lett elismert, minősített gyógyvíz a Lucsony utcai hévízkút vize, amely az egészségügyi miniszter engedélye alapján az első gyógyvíz volt a megyében. Az egykori tisztasági fürdő Kossuth Lajos utcai épületében folytak a nőgyógyászati kezelések, ivókúra-kísérletek, idült légúti megbetegedések aeroszolos gyógykezelése és a reumatológiai kezelések. A konyhasós-bikarbonátos gyógyvizek inhalációs, illetve ivókúra formájában történő alkalmazását később a győri és a kapuvári gyógyfürdőkben is bevezették. Győrben halt meg, 2012. január 30-án.
1874. március 22.
150 éve született Győr-Szigetben Dsida Ottó tanár. Középiskolai tanulmányait a kaposvári főgimnáziumban végezte. Felsőfokú tanulmányait 1893-tól a budapesti tudományegyetem bölcsészettudományi karán folytatta. Pályája, okleveles helyettes tanárként 1896-ban indult a szentgotthárdi gimnáziumban. 1897-től már Győrben tanított az állami főreáliskolában, rendes tanárnak kinevezve. 1906-ban Budapesten tanított. 1907-1911 között a kaposvári gimnázium igazgatója volt. 1911-ben központi szolgálatra berendelték Budapestre, a minisztériumba került tankerületi főigazgatói rangban. 1917-1932 között győri tankerület főigazgatója volt. 1932-ben, mivel megszűnt a győri tankerületi főigazgatóság, 36 év szolgálati idő után nyugállományba vonult. Óraadóként, érettségi elnökként azonban tovább tevékenykedett. Mosonmagyaróváron halt meg 1946. május 8-án, de Győrben temették el a családi sírboltba.
1924. március 27.
100 éve született Magyaróváron Kovács K. Zoltán mezőgazdász, újságíró, politikus. Az elemi és a középiskolát szülővárosában végezte. 1942-ben érettségizett a magyaróvári piarista gimnáziumban, ahol aktívan részt vett a cserkészmozgalomban. Tanulmányait a Magyaróvári Gazdasági Akadémián folytatta, ahol 1946-ban szerzett oklevelet. 1946-ban belépett a Nemzeti Parasztpártba (NPP) és a Parasztszövetséghez is csatlakozott. Hamarosan kilépett, mivel nem értett egyet az NPP vezetőinek kommunistabarát politikájával. A továbbiakban a kereszténydemokrata-keresztényszocialista irányzatú Demokra Néppártban (DNP) politizált. 1947-ben a DNP, a legerősebb ellenzéki párt képviselőjelöltjeként bejutott az országgyűlésbe. A DNP sorsa, felszámolása következtében Kovács K. Zoltánnak emigrálnia kellett: 1949 februárjában átlépte a magyar-osztrák határt. Ausztriában majd Bajorországban telepedett le és több társával hozzáláttak a magyar kereszténydemokrata mozgalom újjászervezéséhez. 1951-1986 között a Münchenben, a Szabad Európa Rádió magyar szerkesztőségének munkatársa volt: mezőgazdasági és belpolitikai témájú műsorokat készített Zoltán Károly álnéven. 1989-ben bekapcsolódott a hazai kereszténydemokrata mozgalom ujjászervezésébe, de mindig a háttérben maradt, a magyar kereszténydemokraták új nemzedékének kiművelését tekintette hivatásának. Pártja, a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) 1991-ben Barankovics-emlékéremel ismerte el életútját, 2002-ben Táncsics Mihály-díjat kapott. 1993-ban 44 év emigrációja után feleségével együtt hazatelepedett. Budapesten halt meg 2008. március 6-án.
1849. március 29.
175 éve született Magyaróváron Czéh Lajos nyomdász. Czéh Sándor magyaróvári nyomdász és polgármester fia. A szülői házból hozott szakmát Budapesten és Németországban tökéletesítette tovább. Felesége a magyaróvári Günther Irma volt, sógora pedig Günther Adolf, az első magyaróvári mozi megnyitója. Házasságából egy lánya született. Egy ideig Sándor bátyja győri nyomdájában is dolgozott. 1880-ban tért vissza végleg Magyaróvárra, ahol 1883-ban vette át elhunyt apja neves nyomdáját. A Czéh Sándor-féle könyvnyomda az ő idejében is magas színvonalon működött. 1910-ben erősödő szembaja miatt a nyomda eladását határozta el és a Mosonvármegye Könyvnyomdája vette át a vállalatot. Társadalmi funkciókat is ellátott a városnál, a takarékpénztárnál és egyesületekben. Magyaróváron halt meg 1923. január 15-én.
ÁPRILIS
1924. április 3.
100 éve halt meg Bezenyén Matkovich Antal római katolikus pap. Szarvkőn született 1842. augusztus 27-én. Középiskolai tanulmányait Sopronban, a hittudományi főiskolát Győrben végezte. Győrben szentelték pappá 1867. október 28-án. 29 évig volt káplán Szabadbárándon majd 1896-tól Bezenye plébánosa volt. Az 1900-as évek elején aktívan részt vett a megyei közéletben, politikában. Tagja volt Moson vármegye törvényhatósági bizottságának is. 1917. október 28-án tartotta aranymiséjét Bezenyén.
1849. április 21.
175 éve született Ókígyoson Wenckheim Krisztina földbirtokos, csillagkeresztes palotahölgy. Apja gróf Wenckheim József Antal, édesanyja Schertz Krisztina, aki lánya születése után röviddel meghalt. 1852-ben, apja halála után Wenckheim Krisztina árvaságra jutott, de kitűnő nevelésben részesült: hat nyelven beszélt, s a művészetek minden ágában jártas volt. 1872-ben férjhez ment unokatestvéréhez, Wenckheim Frigyes grófhoz, akit hét gyermekkel ajándékozott meg. Gyulán árvaházat létesített, 1900-ban kegyúrnőként Mecséren szép neoromán stílusú templomot építtetett, amelynek bejárata fölött a Wenckheim család címere látható. Ő építtette a rárói templomot és a mosonszentmiklósi két tantermes óvodát óvónői lakással, s két tanerőssé fejlesztette a jánosházapusztai uradalmi iskolát. Ókígyóson halt meg 1924. szeptember 19-én.
MÁJUS
1874. május 20.
150 éve született Bécsben Francé Rezső (Raoul Heinrich Francé) biológus, botanikus. Apja kívánságára kereskedelmi iskolában tanult, majd magánúton érettségizett. A Műegyetemen elsősorban a zoológia kötötte le az érdeklődését. Több hetes gyűjtőmunkával 1892-ben feltérképezte a Balaton, a Kis-Balaton mocsaraiban élő egysejtű élőlényeket. Kutatási eredményei nyomán szakmai körökben felfigyeltek a fiatal természettudósra. 1898-ban került Magyaróvárra a Linhart György vezette Vetőmagvizsgáló, Növényélet- és Kórtani Állomásra. Itt a cukorrépa gomba kórokozóival, a gabonarozsda kártételének felszámolásával, a gyümölcsfák moníliás betegségeivel foglalkozott. Önképzéssel itt mélyítette el filozófiai ismereteit. 1902-ben Németországba, Münchenbe költözött anélkül, hogy magyar állampolgárságához, a magyar tudományos élethez hűtlen lett volna. Münchenben 1906-1918 között biológiai intézetet irányított és ott általános biológiai kérdésekkel, a talaj élővilágával foglalkozott. Közben az egész világot beutazta: éveket töltött a trópusokon. Őt tartják a talajökológia megalapítójának, aki a talajbiológiában, a limnológiában is kiváló eredményeket ért el. Budapesten halt meg 1943. október 3-án.
1849. május 23.
175 éve született Gräfenbergben Khuen-Héderváry Károly földbirtokos, politikus. Középiskolai tanulmányait Pesten és Pécsen végezte majd jogot tanult a zágrábi jogakadémián. Viczay Héder halála után (1873) a fiúágon kihalt Viczay család örököse lett és ekkor vette fel a Héderváry nevet. 1875-1881 között a győrszigeti kerületet szabadelvű párti országgyűlési képviselője volt. 1882-1883 között Győr vármegye főispánja, 1883-tól húsz éven át Horvát-Szlavón-Dalmátország bánja volt. 1903-ban két alkalommal rövid időre az uralkodó Magyarország miniszterelnökévé nevezte ki. Ezt követően a közreműködésével alapított Nemzeti Munkapárt színeiben politizált. 1910-1912 között ismét az ország miniszterelnöke volt. Pályafutása alatt megkapta az I. osztályú Vaskorona-rendet, az Aranygyapjas rendet és a Szent István-rend nagykeresztjét is. Budapesten halt meg 1918. február 16-án. Földi maradványait 1918. február 21-én helyezték nyugalomba Héderváron a Boldogasszony-kápolna körüli családi temetőben. Itt nyugszanak feleségének Teleki Margit (1860-1922) grófnőnek a földi maradványai is.
1924. május 31.
100 éve született Budapesten Keresztény Béla agrokémikus. Vegyészmérnöki és közgazdaság-tudományi diplomát szerzett szülővárosában, 1946-ban és 1948-ban. Fővárosi kutatóközpontok után 1950-ben települt városunkba, mint a Mezőgazdasági Kísérleti Intézet kutatója. 1954-ben már oktathatott az újra megnyíló egyetem kémia-talajtan tanszékén. Mikroelem-kutatással és talajtani adatok elemzésével foglalkozott. 1959-ben védte meg doktorátusát ebben a témában. Széleskörű nyelvtudása - négy világnyelven beszélt - miatt bevonták a KGST mikroelem kutató munkacsoportjába. Munkáját végig egyetemi docensként végezte. Ebben szerepet játszott katolikus hitéhez való ragaszkodása is. Oktatói munkája és tudományos diákköri tevékenysége is kiváló volt. 1991-ben poszthumusz egyetemi tanári címmel tisztelték meg. Mosonmagyaróváron halt meg 1980. szeptember 13-án.
JÚNIUS
1999. június 5.
25 éve halt meg Budapesten Sághy Jenőevangélikus lelkész. Lébényben született 1914. október 17-én. Édesapja Lébényben volt evangélikus tanító, de már 1921-ben meghalt, ezért gyermekei, így Sághy Jenő is félárva lett. Tanulmányai befejezése után Balatonszárszón lett lelkész, ahol kapcsolatba lépett a népi írók mozgalmával. A II. világháborút követően Harkára került, majd onnan 1951-ben családjával Enesére költöztek, a bezi-enesei evangélikus gyülekezet gondozására. Enesén amellett, hogy híveivel, és kiemelten az ifjúsággal foglalkozott, több színművet és novellát is írt. Az 1956-os forradalom után, 1957-ben koholt vádak alapján három év börtönre ítélték, amelyből másfél évet letöltött előbb a kistarcsai munkatáborban majd a márianosztrai börtönben. Szabadulása után nyugdíjba vonulásáig Mórichidán szolgált. A rendszerváltás után 1956-os emlékéremmel tüntették ki, a forradalomban tanúsított higgadt viselkedéséért. Budapesten a Farkasréti temetőben temették el.
1924. június 12.
100 éve született Mosonban Szita József orvos, bakteriológus. 1949-ben szerzett oklevelet a pécsi orvostudományi egyetemen. 1950-től dolgozott az Országos Közegészségügyi Intézetben előbb orvosként, majd főorvosként. 1969-1986 között ő volt a bakteriológiai osztály osztályvezető főorvosa. Jelentős eredményeket ért el a bakteriológiai diagnosztika fejlesztésében. Számos tanulmánya jelent meg az „Orvosi Hetilap”, az „Egészségtudomány” és az „Acta Mikrobiologica Academic Scientiarum Hungaricae” című szaklapokban. Munkásságáért a Magyar Mikrobiológiai Társaság 1987-ben Manninger Rezső-emlékéremmel tüntette ki. Pécsen halt meg 1988. május 20-án.
JÚLIUS
1924. július 13.
100 éve született Kókán László László agrármérnök. Agrármérnöki diplomáját 1948-ban szerezte a Magyar Agrártudományi Egyetem Mosonmagyaróvári Osztályán. Gazdasági szaktanári képesítését 1958-ban Gödöllőn, öntözőgazdálkodási szakmérnöki diplomáját 1966-ban ugyanitt, növénytermesztési rendszer szakmérnöki diplomáját 1977-ben Mosonmagyaróváron szerezte. 1970-ben egyetemi doktori címet nyert a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. 1963-ban került a Mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskolára, ahol a Termelésfejlesztési Osztályon tudományos munkatárs, majd 1965-től nyugdíjazásáig a Géptani Tanszéken ugyancsak tudományos munkatársi beosztásban tevékenykedett (1963-1984). Főbb kutatási területei: az öntözéses növénytermesztés gépei és berendezései; szársértési vizsgálatok a zöldlucerna betakarítása során; forrólevegős gyorsszárító berendezések üzemeltetése; új nagyteljesítményű mezőgazdasági gépek fejlesztése és szántóföldi vizsgálata. 1966-tól mezőgazdasági területen igazságügyi szakértőként tevékenykedett. Pályafutása alatt több száz írása jelent meg a legkülönbözőbb szaklapokban és újságokban. Mosonmagyaróváron halt meg 2009. augusztus 22-én.
1924. július 18.
100 éve született Csíkmenaságon Károly Árpád kertészmérnök. Középiskolai tanulmányait Radnóton és Csíkszeredán végezte. 1952-ben szerzett oklevelet az Agrártudományi Egyetem Kert- és Szőlőgazdaság-tudományi Karán. 1958-ig Gyulán tanított a kertészeti középiskolában, ahol egyben a tangazdaság főagronómusa is volt. 1958-1963 között a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémia kertészeti tanszékének oktatója volt. Emellett a lipóti termelőszövetkezet kertészeti üzemét is vezette. Az itteni kísérletek eredményeként ajánlotta bevezetésre a paprika tápkockás palántanevelésének technológiáját, amellyel ugyanazon a területen a termés 50%-al növelhető. Doktori disszertációját a nagy múltra visszatekintő szigetközi zöldségtermesztéséről írta. Az országban az elsők között valósította meg a fólia alatti zöldségtermesztést a kocséri kísérleti telepen. 1973-tól Kecskeméten a Zöldségtermesztési Kutató Intézetben dolgozott nyugdíjba vonulásáig. Szegeden halt meg 1987. április 25-én.
1974. július 30.
50 éve halt meg Győrben Alszeghy Piroska tanár. Nagyszombatban született 1884. június 21-én. A polgári leányiskolát szülővárosában, a tanítóképző intézetet Pozsonyban végezte el, majd Budapesten az Erzsébet nőiskola hallgatója volt. 1907-ben került az ungvári polgári iskolába, ebben az évben nevezték ki rendes tanítónővé. Jól zongorázott, és foglalkozott a művészeti nevelés polgári iskolai lehetőségeivel, amiről cikket is írt. 1914-ben a sárvári polgári leányiskolához helyezték át. Magyaróvárra 1917 nyarán került, ő lett a polgári leányiskola igazgatója is. 1924 nyarán a miniszter Pápára helyezte át. 1927-től Budapesten, az Amizoni Károly által alapított nőnevelő intézet (Amizoni Országos Nőnevelő Intézet) igazgatója volt, annak 1944-ben történt megszűnéséig. Több cikke jelent meg a „Nemzeti Nőnevelés”-ben és a „Magyar Asszonyok Lapjá”-ban.
1849. július 31.
175 éve halt meg Segesváron Zeyk Domokos honvéd százados. Marosvásárhelyen született 1816. június 19-én. Jogot és Magyaróváron mezőgazdaságtant tanult a gazdasági magán tanintézetben 1838-1840-ben. Gazdálkodó volt. 1848 októberétől a csíkgyergyói dandár segédtisztjeként szolgált a székelyföldi honvédseregben. A Zeykek négy kapitányt is adtak a honvédségnek. 1849 januárjától Mikes ezredes parancsőrtisztje volt ugyanitt. Februárban hadnaggyá léptették elő. Április 14-től főhadnagy, május 18-től százados volt. Jól ismerte Petőfi Sándort, akivel együtt szolgáltak. Május 19-én a 3. osztályú katonai érdemjelet kapta meg. Parancsőrtiszt volt Bem tábornok seregének törzsében. Hősi halált halt a segesvári csatatéren, miután orosz tiszti felszólításra sem volt hajlandó megadni magát. A hős emlékét a magyaróvári egyetemen emléktábla őrzi.
AUGUSZTUS
1749. augusztus 29.
275 éve halt meg Pozsonyban Bél Mátyás evangélikus lelkész, történész. Ocsován született 1684. március 24-én. Halléban végzett tanulmányai után Besztercebányán volt káplán, majd 1714-1719-ig a pozsonyi líceum igazgatója. Ezt követően lelkészként működött. Egy hatalmas műben készült összefoglalni Magyarország sokoldalú államismeretét. Ebből Bécsben jelent meg kilenc, főleg felvidéki vármegye leírása, az ötödik csonka kötet halála után jelent meg kis példányszámban. Ezt a csonka, Moson vármegye leírását tartalmazó kötetet adta ki gróf Zichy Jenő, aki ehhez nagyvonalúan „Moson megye Közönségének” adományozta az első négy kötetet is. Erről tanúskodik a Hansági Múzeum tulajdonában lévő könyvekben található saját kezű beírása. Az 5. kötet Zichy-féle kiadásból készült Mihály Ferenc fordítása, amely 1985-ben Mosonmagyaróváron jelent meg.
1874. augusztus 31.
150 éve született Budapesten Fehér Amadé jogász, tisztviselő. 1894-1896 között a Magyaróvári Gazdasági Akadémia hallgatója volt, ezt követően jogot tanult a budapesti egyetemen. 1903-ban közigazgatási gyakornokként került vissza Moson vármegyébe. Egy ideig Nezsideren, majd Magyaróváron, a főszolgabíróságon dolgozott. Az első világháborúba honvéd huszárhadnagyként vonult be, huszárkapitányként tért vissza és kiérdemelte a Signum Laudis kitüntetést is. 1921. július 27-én mint tiszteletbeli főszolgabírót, betegség miatt nyugdíjazták. Visszatérve Budapestre német juhászkutyák tenyésztésébe kezdett, majd 1927 tavaszán Budafokon megnyitotta a „Majestic” nevet viselő kutyaszálloda, idomítótelep és tenyészállomást. Anyagi nehézségei miatt öngyilkosságot követett el. Budapesten halt meg 1927. december 5-én.
SZEPTEMBER
1924. szeptember 19.
100 éve halt Ókígyóson Wenckheim Krisztina földbirtokos, csillagkeresztes palotahölgy. Ókígyóson született 1849. április 21-én Apja gróf Wenckheim József Antal, édesanyja Schertz Krisztina, aki lánya születése után röviddel meghalt. 1852-ben, apja halála után Wenckheim Krisztina árvaságra jutott, de kitűnő nevelésben részesült: hat nyelven beszélt, s a művészetek minden ágában jártas volt. 1872-ben férjhez ment unokatestvéréhez, Wenckheim Frigyes grófhoz, akit hét gyermekkel ajándékozott meg. Gyulán árvaházat létesített, 1900-ban kegyúrnőként Mecséren szép neoromán stílusú templomot építtetett, amelynek bejárata fölött a Wenckheim család címere látható. Ő építtette a rárói templomot és a mosonszentmiklósi két tantermes óvodát óvónői lakással, s két tanerőssé fejlesztette a jánosházapusztai uradalmi iskolát.
1899. szeptember 23.
125 éve halt meg Magyaróváron Kapronczay Ede piarista szerzetestanár. Nyitrán született 1813. június 18-án. 1828. október 6-án Privigyén lépett be a piarista rendbe. Vácon filozófiát, Nyitrán és Pozsony-Szent-Györgyön teológiát tanult. 1836-1838 között Vácon, 1838-1840 között Léván, 1841-1844 között Selmecbányán tanított nyelvtant. 1852-1863 között Nyitrán németet, magyart és természettudományokat oktatott. 1864-1867 között a nyitrai piarista gimnázium igazgatója volt, és itt megírta az intézmény történetét. Élete utolsó két évtizedét Magyaróváron töltötte, 1876-1898 között a piarista rendház lelki atyja, 1899-ben a piarista gimnázium igazgatója volt. Földi maradványai a magyaróvári temető piarista sírkertjében pihennek.
1899. szeptember 23.
125 éve született Karancsberényben Villax Ödön mezőgazdász, növénynemesítő. A magyaróvári akadémián 1921-ben szerzett diplomát. A Növénynemesítő Intézetben kapott munkát, majd 1926-tól 10 évig az ugyancsak magyaróvári Növénytermelési Kísérleti Állomáson dolgozott. Közben 1930-1931-ben a Dohánytermelési Kísérleti Állomás munkatársa Debrecenben. Magyaróváron 1936-ban vette át a Növénynemesítő Intézet irányítását a nyugdíjba vonuló Grábner Emiltől. Fontos tette volt a hazai nemesített növényfajták jegyzékének összeállítása. Különösen a pillangós virágú haszonnövények kutatásában ért el fontos eredményeket. Genetikát is tanított a hallgatóknak. Miután ez már „burzsoá áltudomány”-nak minősült Sztálin szerint, úgy érezte nincs maradása. Nemtelen támadások után, közel 50 évesen hagyta el hazáját családostul 1948-ban, hátrahagyva szerény villáját. Madridban halt meg 1964. április 4-én. 1999. szeptember 23-án mellszobrot állítottak neki a mosonmagyaróvári egyetem területén lévő parkban. A szobrot a születési centenáriumra Jonathan Wylder angol szobrászművész készítette.
1949. szeptember 23.
75 éve született Mosonmagyaróváron Sántha Tamás agrárközgazdász, agrármérnök. 1974-ben kapta meg agrármérnöki oklevelét az Agrártudományi Egyetem Keszthely Mosonmagyaróvári Mezőgazdaságtudományi Karán. 1974-1978 között a Lajta-Hansági Állami Gazdaság takarmánykeverő üzemében dolgozott vezető beosztásokban. 1978-ban tudományos munkatársként az egyetem Termelésfejlesztési Intézetébe került. 1984-től dolgozott az Agrárgazdaságtani Tanszéken, ami 1991-től Agrárgazdaságtani és Marketing Tanszék néven működött. Bel- és külföldön szaktanácsadói tanfolyamokat végzett. Agrármarketing ismereteit Japánban és az Amerikai Egyesült Államokban mélyítette el. 2003-tól tanszékvezetőként, majd intézetigazgatóként dolgozott. Kiemelt kutatási területe az agrármarketing, az agrárfinanszírozás és a szaktanácsadás volt. Mosonmagyaróváron halt meg 2017. május 5-én.
OKTÓBER
1899. október 4.
125 éve született Puszta-Somorján Smuk Antal népmondagyűjtő, költő. Négy elemi iskoláját is a szülőfalujában járta, önműveléssel, önerejéből vált a Hanság-vidék magyar- és németnyelvű népmeséinek gyűjtőjévé, magyar irodalmi nyelvű átdolgozójává. Ezeket a népmeséket a Magyaróváron megjelenő „Mosonvármegye” című lap rendszeresen közölte. Egy idő után - a szerkesztő szavai szerint - "szép, tüzes, hazafias és más irányú melegérzésű verseket és cikkeket" is kezdett küldeni. Ezek az írások nyomtatásban csak az újságban láttak napvilágot. Az 1920-as évek közepétől, amikor szülőfalujának nincstelen fiataljai sorra vándoroltak ki az Újvilágba (főleg Brazíliába), rendszeresen megküldte a lapnak azokat a leveleket, amelyekben a kivándoroltak idegen világbeli keserveiről számoltak be. A közléssel bevallottan az volt a célja, hogy a levelekkel elriassza a kivándorlástól az itthoniakat. 1929-ben azonban rokonai biztatására már maga is kiszökött Brazíliába. Rio de Janeiroban halt meg 1970-ben.
1874. október 7.
150 éve született Sércen Jenny György tisztviselő. A kismartoni polgári iskola elvégzése után a győri katolikus tanítóképzőben szerzett tanítói, 1893-ban a tanítás mellett jegyzői oklevelet. Két évig Mosonszentandráson tanított, ezután Győrzámolyon majd Püskin volt segédjegyző. 1899. május 13-án magyaróvári aljegyzővé, 1921. április 23-án főjegyzővé választották. E munkakörében megmaradt Magyaróvár várossá való átalakításakor is. 1927. május 7-től városi tanácsnok, 1921-től anyakönyvvezető. 1935-ben vonult nyugdíjba. Sokat dolgozott a város társadalmi életében: elnöke volt a Tűzoltó Egyesületnek, a Mosonmegyei Diákszövetségnek, alelnöke a Hitelszövetkezetnek, pénztárosa a katolikus egyházközségnek, a Széchenyi Társaskörnek stb. Az I. világháború után nagy körültekintéssel, lelkiismeretesen végezte a közélelmezést, hadsegélyezést és a rokkant-ügyeket. Komoly érdemei voltak Magyaróvár fejlesztésében. 1927-ben kormánytanácsosi címet kapott. A magyaróvári temetőben nyugszik. Mosonmagyaróváron halt meg 1940. szeptember 2.
1849. október 14.
175 éve született Bánkon Szélessy Károly levéltáros. Budapesten jogot tanult és 1871-ben tette le a bírói vizsgát. 1892-ben községi jegyzői oklevelet, 1895-ben levéltárosi képesítést szerzett. 1878-ban részt vett Bosznia pacifikáló megszállásában. Ebben az évben került városunkba. Kezdetben ügyvédjelöltként, majd 1893-tól vármegyei kiadóként, 1894-től vármegyei levéltárosként dolgozott. Mosoninak számított, mert oda nősült. A levéltári ügyeket példásan rendbe tartotta. Nevéhez fűződnek az első sajtóban megjelent Moson megyei forrásközlemények. Igen visszavonult életet élt, csak a haltenyésztési társulatban vett tevékenyen részt. Igazi természetrajongó volt a régies modorú, lelkes magyar. Budapesten halt meg 1912. augusztus 8-én. Földi maradványait a mosoni temetőben helyezték nyugalomra.
1874. október 15.
150 éve született Gáloson Gálosi Soma (Steiner Sámuel) tisztviselő, újságíró, helytörténeti kutató. Izraelita családban született, amely 1883-ban költözött Mosonba. Tanulmányait Mosonban, majd a magyaróvári piaristáknál kezdte. A pozsonyi evangélikus líceumban érettségizett. Jogot hallgatott, de nem vonzotta ez a terület. Megyei, majd állami szolgálatba lépett. Pénzügyi számvizsgáló volt a századfordulón Moson megyében, ahol Magyaróváron is élt. 1903-ban a „Magyaróvári Hírlap” társszerkesztője lett. 1903-tól alszámvevő volt a Magyaróvári Adóhivatalnál. 1904-ben a krassó-szörényi megyei marosberkesi járás számvevőjévé nevezték ki, de nem szakadt el Moson megyétől 1930-ig, amikor a család a fővárosba költözött. 1939-ben az Ipolysági Pénzügyigazgatósághoz került, ahol 1918-ban is számvizsgálóként dolgozott. Élénk hírlapi publikációs tevékenységet fejtett ki pl. „A Tisztviselők Lapjá”-ban is. Budapesten halt meg 1945. április 13-án.
1849. október 17.
175 éve született Magyaróváron Peck Fülöp (Philipp Peck) katonaorvos, orvos. Bécsben halt meg 1915. február 7-én. Középiskolai tanulmányait Pécsen, a cisztercita rend főgimnáziumban végezte, ott érettségizett 1868-ban. A bécsi Josephinumon folytatott orvosi tanulmányokat, 1874-ben nyert orvosdoktori címet. Katonaorvosi pályáját Budapesten kezdte. Magyaróváron 1880 decemberében a törvényhatósági bizottság ülésén Moson vármegye főorvosává választották, helyét azonban nem foglalta el, továbbra is ezredorvosként szolgált. 1887-1897 között Budapesten a 32. gyalogezred főorvosa volt, majd Bécsbe helyezték át az ottani helyőrséghez. 1902-ben berendelték szolgálatra a közös hadügyminisztériumba. 1909 februárjában a hadügyminisztérium 14. (egészségügyi) ügyosztályának élére került törzsorvosi, majd az év végétől főtörzsorvosi rangban. Az ügyosztályhoz tartoztak a helyőrségi és csapatkórházak, a katonai gyógyszertárak, valamint a katonaorvosi tiszi kar ügyei is. 1911 májusában a katonaorvosi tisztikar főnökévé nevezték ki, 1911 novemberétől már vezér főtörzsorvosi rangban szolgált. Az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregéhez tartozó egészségügyi intézményrendszer legfőbb irányítója volt. Az első világháború kitörésekor hozzálátott az intézményrendszer megreformálásához. Tevékenységét nem fejezhette be, ausztriai és magyarországi orosz hadifogolytáborokban végzett szemléi során kiütéses tífuszt kapott és 1915. február 7-én Bécsben meghalt. Halálakor hivatalosan magyaróvári illetőségű magyar állampolgár volt.
NOVEMBER
1949. november 2.
75 éve halt meg Mosonmagyaróváron Seybold Károly tisztviselő. Városszalónakon született 1887. április 13-án. A soproni evangélikus líceumban érettségizett 1908-ban, két évvel később a szombathelyi közigazgatási tanfolyamon szerzett jegyzői oklevelet. Közigazgatási pályáját Rajkán kezdte meg mint segédjegyző, 1914-ben állt Moson község szolgálatába. Négy éven keresztül aljegyző, 1918-ban közigazgatási jegyző, 1919. szeptemberétől vezető jegyzője volt a községnek. Mosoni köztisztviselői munkásságának egész ideje a válságos történelmi évekre esett. A Mosoni-Duna-híd, a járdaépítés és a gazdasági iskola megszervezése fűződik tevékenységéhez. A vármegye szakigazgatási és közéletében is vezető szerepet töltött be, a Trianon után egyesített vármegye közigazgatási bizottságának tagja és (többek között) a községi levente és a tűzoltó egyesületek elnöke volt. 1938 novemberében elkészítette azt az indítványt, amelyet a képviselőtestület is elfogadott, és amelyben a városegyesülést az országos politika által támogatott gazdasági és városfejlesztési lehetőségek kihasználásával tartotta elfogadhatónak. A két városrész egyesítése után (1939) után városi tanácsnokként szolgált tovább. Három évtizedes szolgálat után 1944-ben saját kérésére vonult nyugalomba. Hamvai a mosoni temető családi sírhelyében nyugszanak.
1824. november 7.
200 éve halt meg magyaróváron Hoffmann Sebestyén piarista szerzetestanár. Mosonban született 1748. augusztus 2-án. A magyaróvári rendi iskola első tanítványainak egyike, Breznóbányán öltözött be, ugyanitt tett fogadalmat és szentelték pappá 1775-ben. 1769-1771 között Szegeden tanított a piarista kisgimnáziumban, Nagykárolyban hallgatott filozófiát 1772/73-ban. A következő években Pozsony-Szent-Györgyön volt a Batsáki és Orosz családok gyermekeinek nevelője. 1776/77-ben Nyitrán teológiát tanult. 1778-tól Pesten, 1782-től Debrecenben, 1784-től Tatán volt gimnáziumi tanár és különféle rendi tisztségviselő. 1808-ban jött Magyaróvárra, ahol két éves veszprémi kitérő után haláláig működött mint az iskola igazgatója és társai spirituálisa. Földi maradványai a magyaróvári piarista sírkertben vannak eltemetve.
1974. november 10.
50 éve halt meg Újrónafőn Tallós-Prohászka István festőművész. Somorján született, 1896. november 8-án. 1915-ben behívták katonának, s a pozsonyi 13. gyalogezred katonájaként helyezték át Magyaróvárra, a Tanácsköztársaság védelmére. Ekkor tűnt ki rajzkészségével, mint ezredrajzoló kétszáznál több rajzot és vízfestményt készített. A román hadifogság után 1920-1924 között az Iparművészeti Iskola hallgatója volt. Ezután fél évig Berlinben élt, majd 1924-ben visszatért Somorjára. 1935-ben falképet festett a pozsonyi Munkásakadémia falára, s ekkor készültek a csallóközi parasztok életével foglalkozó alkotásai 1947-ben Magyaróvárra költözött. Szakköri foglalkozásain sok helybeli tehetséget tanított és indított el a művészi pályán. Élete utolsó éveiben nagyon szerényen élt, különc természete miatt a szükséges segítséget sem kapta meg. Az újrónafői szanatóriumban halt meg, sírja a magyaróvári temetőben van. Rengeteget rajzolt, megörökítette frontélményeit, a Csallóköz népét és tájait. Később a Szigetköz tájait fedezte föl, életképeket és társadalmi mondanivalójú festményeket készített. Öregkorának sikertelen kísérletei ellenére igazi festői és rajzolói erényekkel bírt, amelyek jelentős helyet biztosítanak neki a magyar művészettörténetben.
1949. november 22.
75 éve halt meg Mosonmagyaróváron Koppy Pál gazdálkodó, községi bíró. Mosonban született 1878. december 28-án. Magyaróvári piarista középiskolai tanulmányok után előbb csak segédkezett a gazdaságban, szülei halála után vezette is a 130 hold magántulajdonú és 300 hold bérelt területen működő családi gazdaságot. Elismert mintagazda volt, aki tekintélye révén tevékeny részt vett a község közügyeinek intézésében. 1921-ben az előző bíró lemondásakor választották meg Moson városbírójává, amely tisztséget egészen Moson és Magyaróvár városok egyesüléséig, 1939. június 28-ig betöltötte. A kierőszakolt városegyesítés előkészítése során a támogatók között szerepelt. Álláspontját racionális gazdasági okokkal, a közigazgatásban játszott területi szerep erősödésével és a Mosonban alig támogatott kultúra színvonalának javulásával indokolta. Közéleti szerepét, tekintélyét fokozta a Fő utcai emeletes családi ház alsó részében fenntartott híres Mocca kávéház, a „Mosoni Kaszinó”. Földi maradványai a mosoni temető díszhelyén lévő családi sírboltban nyugszanak. 2009-ben, a városegyesítés 70. évfordulóján emléktáblát avattak a mosoni temetőben található Koppy síremléken.
1924. november 27.
75 éve halt meg Mosonmagyaróváron Warga Berta (Wargha Berta) pedagógus. 1849-ben született. Pályáját Budapesten kezdte, majd Fehértemplomban, később Ipolyságon folytatta, végül a magyaróvári polgári iskola megalapozására küldte ki a minisztérium 1897 őszén. Negyven évet töltött a tanügyi pályán, ebből 16 tanévet Magyaróváron (1897-1914). A Magyar-Óvári Állami Polgári Leányiskola 1897 szeptemberben alakult meg a III. osztállyal, ekkor nevezte ki a vallás- és közoktatásügyi miniszter Warga Bertát igazgatónak. Az első évben Kohlerné Ertl Aranka tanítónővel ketten látták el az iskolai teendőket, a következő évben már négyen dolgoztak a polgáriban, s ettől kezdve folyamatos volt a fejlesztés. Warga Berta történelmet tanított. Igazgatósága alatt alakult ki az iskola, 1910-ben felépült az új épület, amelyben megfelelő helyet kapott az oktató-nevelő munka.
DECEMBER
1924. december 1.
100 éve halt meg Pozsonyban Győrik Márton középiskolai tanár, numizmatikus. Gáloson született 1848. október 3-án. Közmegbecsülésben álló kovácsmester fia, akit a helyi népiskola után a szülők a magyaróvári algimnáziumba írattak. A felsőbb osztályokat és teológiai tanulmányait már a pozsonyi evangélikus líceumban fejezte be. Tiszti rangban részt vett a boszniai okkupációban (1909), innen hazakerülve lett a líceum tanára. Több mint négy évtizedes munkássága alatt a numizmatika nemzetközi hírű szakértőjévé vált. Őre volt a híres Schimkó–féle gyűjteménynek.
1899. december 19.
125 éve halt meg Magyaróváron Faeth Alajos piarista szerzetestanár. Pesten született 1811. október 12-én. A privigyei középiskolában tett fogadalmat és Pozsony-Szent-Györgyön 1835-ben öltözött be a rend ruhájába. Itt tanult teológiát is. 1836-1842-ig volt először Magyaróváron a nyelvtan tanára. 1851-ig Budán sokféle tantárgyat tanított és prefektusa volt a Festetich hercegek gyermekeinek. 1852-ben tartományi levéltáros Budán. 1858-63-ig rektorhelyettes, 1864-től 1873-ig rektora a budai iskolának. Kétévi nagybecskereki tanítás után, 1877-ben jött újra Magyaróvárra. Főleg katekétikumi tárgyakat tanított. Haláláig maradt a város piarista iskolájának professzora, közben 1885-ig igazgatója és rendi provinciális is volt.
1924. december 25.
100 éve született Fülöpszálláson Milinkó István agrármérnök. Felsőfokú tanulmányait a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Főiskolán kezdte meg. A világháború és a mosonmagyaróvári intézmény megszűnése miatt oklevelet végül 1950-ben Budapesten szerzett. Pályáját Budapesten a Növényvédelemi Kutatóintézetben kezdte 1950-ben, majd 1954-ben Kecskemétre került a Duna-Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézethez. 1962-ben meghívták a Mosonmagyaróvárra, ahol 1963-ban megalapította a főiskola első önálló növényvédelmi tanszékét, amelyet közel tíz éven át irányított. 1969-1970-ben ösztöndíjasként az Amerikai Egyesült Államokban kutatott és dolgozott. 1972-ben Keszthelyre helyezték át, ahol az egyetem növénykórtani tanszékét vezette. Különböző növények vírusbetegségeivel és az ellenük való védekezéssel foglalkozott. Jelentős eredményeket ért el a paradicsom és a paprika növényvédelmének terén. 1990-ben vonult nyugdíjba. Közel húsz könyv, jegyzet elkészítésében vett részt szerzőként, társszerzőként. 2012-ben Keszthely városa „Keszthely Város Díszpolgára” címmel tüntette ki. Keszthelyen halt meg 2014. május 27-én.
1899. december 26.
125 éve született Markotabödögén Rujder János politikus, polgármester. Tizenhárom éves korától mezőgazdasági munkás volt a báró Wenckheim uradalomban. Az első világháború utolsó másfél évét az olasz fronton élte át. A munkásmozgalommal már a családban megismerkedett, így természetes volt, hogy 1919 márciusában vöröskatonának állt. 1924 decemberében toborzott bányászként Franciaországba ment, ahol tagja lett a francia bányászszakszervezetnek. A Francia Kommunista Párt tagjaként 1928 és 1931 között bányász bérharcokat szervezett. 1931-ben kiutasították Franciaországból, ekkor családostól hazaköltözött Mosonszentmiklósra. 1937 novemberében a KMP kiküldte a spanyol polgárháborúba. Kalandos úton jutott el a Rákosi zászlóaljhoz, ahonnan sebesülése után a 129-es brigádban végigharcolta a polgárháborút. 1939-ben az utolsó egységgel hagyta el Spanyolországot, Franciaországban internálták, Németországban a hazatérés lehetőségéért dolgozott egy bányában. 1945-ben részt vett az MKP mosonmagyaróvári szervezetének megalakításában. Májusban már a régi főszolgabíró pártellenőre, júniustól Mosonmagyaróvár város polgármestere lett. Hivatalosan június 7-én állt szolgálatba. A júniusi győri képviselőválasztási nagygyűlésen az ideiglenes nemzetgyűlés képviselőjévé választották. Öt éven keresztül volt polgármester, később különféle üzemek vezetője, a halászi tsz elnöke, 1956 után a járási párt-végrehajtó bizottság és a városi pártbizottság munkatársa. Innen ment nyugdíjba 1979-ben. Mosonmagyaróváron halt meg 1980. december 20-án.