Apja,
Horváth Károly Sopronkövesden volt jegyző, anyja,
Mogyoróssy Karolina háztartásbeli volt. Elemi iskoláit a
soproni orsolyitáknál, középiskolai tanulmányait
a
kőszegi Gyurácz Ferenc Evangélikus Leánynevelő Intézetben (1940-1944) és a
soproni
Liszt Ferenc Leánygimnáziumban (1945-1949) végezte. Orvos szeretett volna lenni, de származása miatt
Budapestre, a Pázmány Péter
Tudományegyetem bölcsész karára jelentkezett, s ennek jogutódánál, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen kapott diplomát magyar nyelv és irodalom szakon. Az egyetem
elvégzése után
Kecskemétre, majd a
győri tanítóképzőbe került. Itt a
Győri Rádió
külső munkatársa lett. 1956-os tevékenységéért 1957-ben letartóztatták, koholt vádak alapján halálra ítélték, de 1959-ben kegyelemmel szabadult. Büntetésből
Kunszigetre helyezték tanítani. 1961-ben került
Mosonmagyaróvárra. Tanított a Kossuth Lajos
Gimnáziumban és a 2. sz. Általános Iskolában, végül a Hunyadi Mátyás Szakmunkásképző Intézetben 1985. évi nyugdíjba vonulásáig. 1963-ban kötött házasságot
Karsai Alfonzzal, házasságukból egy leány született. Horváth Klára sokáig érezte a származása és az 1956-os forradalomban betöltött
szerepe miatti megkülönböztetést. Jellemző, hogy balesetben elhunyt édesapja temetésére sem engedték el a munkából. A politikai enyhülés után 1965-ben filmesztétika,
később színjátszó rendezői tanfolyamot végzett. Zenei, irodalmi műsorokat, író-olvasó találkozókat és városi ünnepségeket szervezett. Híres nyelvészeket hívott a
városba előadások tartására. Sok diákot készített föl szavalóversenyre, a Szép Magyar Beszéd és az Édes Anyanyelvünk országos versenyeire. Táborokban tanított és nyelvi
versenyeken zsűrizett. Tagja volt az Anyanyelvápolók Szövetsége elnökségének, s alelnöke a megyei versmondó egyesületnek. 2017 decemberében
Mosonmagyaróváron
temették el. Kitüntetései: Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1976), Kazinczy-díj (1990), Radnóti-díj (Győr, 2004), Győr-Moson–Sopron megye 1956-os Emlékplakettje (2006),
Mosonmagyaróvár Város Kultúrájáért díj (2010).