A
magyaróvári akadémián 1921-ben szerzett oklevelet. A Növénynemesítő Intézetben kapott munkát, majd 1926-tól 10 évig az ugyancsak
magyaróvári Növénytermelési Kísérleti Állomáson dolgozott.
Közben 1930-1931-ben a Dohánytermelési Kísérleti Állomás munkatársa
Debrecenben.
Magyaróváron 1936-ban vette át a Növénynemesítő Intézet irányítását a nyugdíjba vonuló
Grábner Emiltől.
Hozzáértéssel, a nagy elődhöz méltóan vezette az intézetet. Fontos tette volt a hazai nemesített növényfajták jegyzékének összeállítása. Különösen a pillangós virágú haszonnövények kutatásában ért el fontos eredményeket.
A lucerna termesztése volt egyetemi doktori témája. Genetikát is tanított a hallgatóknak. Miután ez már „burzsoá áltudomány”-nak minősült Sztálin szerint, úgy érezte nincs maradása.
Nemtelen támadások után, közel 50 évesen hagyta el hazáját családostul 1948-ban, hátrahagyva szerény villáját.
Franciaországban, Portugáliában és Marokkóban is igen hasznos kutató és tudását kamatoztató tevékenységet folytatott, de hazájába már nem térhetett vissza.
1999. szeptember 23-án mellszobrot állítottak neki a
mosonmagyaróvári egyetem udvarán a B. épület előtt. A szobrot születése centenáriumra
Jonathan Wylder angol szobrászművész készítette.