Apja nyomdai kisegítő munkás volt. 1946-ban érettségizett
Kecskeméten a mezőgazdasági technikumban.
Egyetemi tanulmányait a
Budapest-
Gödöllői Agrártudományi Egyetemen folytatta és 1950-ben agrármérnöki diplomát szerzett.
1950-1951-ben segédagronómus volt a
Gyulatanyai Állami Gazdaságban.
1951-ben visszahívták az egyetemre a növénytermesztési tanszékre, ahol
Kolbai Károly mellett volt tanársegéd.
Az MTA segítségével gyepgazdálkodási kutatást folytatott. 1952-ben adjunktusi kinevezést kapott. A következő évben a
moszkvai egyetemen lett aspiráns.
1957-ben védte meg kandidátusi értekezését a magyar rozsnok termelésének biológiai és agrotechnikai alapjairól majd visszakerült a
Gödöllői Agrártudományi Egyetemre.
1959-ben nevezték ki a mezőgazdasági akadémia igazgatójának
Mosonmagyaróvárra.
Beolvasztotta az intézménybe a helyi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetet és egyetemi rangú főiskolává fejlesztette az intézményt.
1962-1965 között rektor, 1965-1968 között tudományos rektorhelyettes volt.
1961-ben egyetemi tanárrá nevezték ki. A növénytermesztési tanszéket 1963-tól 1986-ban történt nyugalomba vonulásáig vezette.
1970-ben az intézményt összevonták
Keszthellyel, amely az egyetem központja lett. 1976-1982 között kétszer is volt egyetemi rektor.
Vezetésével 1979-ben
Mosonmagyaróváron létrejött a Növénytermesztési és Takarmánygazdálkodási Intézet.
Több mint 150 cikket publikált. Oroszból is fordított, de Európa számos más országában is ismerték nevét.
Szak- és tájkutatásai mellett a magyar agrártörténetnek is jeles ismerője volt.
Alapító tagja volt a Nemzetközi Lenau Társaságnak, a VEAB Agrártudományi Szakbizottságának titkára volt.
Vezetői időszakában az egyetem infrastrukturálisan is sokat fejlődött. A Munka érdemérem ezüst (1969) és arany (1979) fokozatával is kitüntették.
1980-ban a Grúz Mezőgazdasági Főiskola és az Osztrák Köztársaság Nagy Ezüst Érdemrendjét kapta meg. A
magyaróvári temetőben nyugszik.