A
győri bencés gimnáziumban érettségizett. 1950-ben a
budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen földrajz-történelem szakos tanári oklevelet szerzett.
1950-től 1953-ig a
budapesti egyetem földrajzi intézetében tanársegéd, 1953-1962 között a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutató Csoportjánál tudományos munkatárs.
1965-66-ban Ford ösztöndíjjal tanulmányutat tett az USA-ban. 1967-1987 között a
budapesti egyetem Regionális Földrajzi Tanszékén docens, 1988-90-ben tanszékvezető egyetemi tanár.
1978-ban Bajorországban volt vendégkutató, 1979-ben pedig a
new yorki Állami Egyetemen tanár. 1993-tól haláláig az ELTE doktori iskolájában a földrajzi alprogram vezetője.
Főként az Alföld mezőgazdaságával, Magyarország népesség- és településföldrajzával, az oktatás területi kérdéseivel, a világgazdaság hazai hatásaival és az urbanizáció és népességföldrajz összefüggéseivel foglalkozott.
Jelentős a tudományszervezői, tankönyvírói, oktatói munkássága is. 1964-ben a földrajztudomány kandidátusa, 1987-ben a földrajztudomány doktora címet nyerte el.
Főtitkára volt a Magyar Földrajzi Társaságnak (1968-1987), levelező tagja a Müncheni Földrajzi Társaságnak. Kitüntetései: Lóczy Lajos érem, (1985), Pro Universitate (1992), Apáczai Csere János-díj (1995).