Tanulmányait a
pozsonyi főreáliskolában és a
budapesti műegyetemen végezte, amelyeket több külföldi
tanulmányúttal egészített ki. Első világháborús katonai szolgálatát a
komáromi tüzéreknél kezdte, majd felderítő-repülőtiszt
lett a galíciai és az olaszországi harctereken. A fegyverletétel napjaiban
kifejezetten merész repülős vállalkozást hajtott végre, amelynek során megteremtette
az összeköttetést a fővárosi hadvezetés és a déli hadsereg között. A repülőfőhadnagy
akkor már műegyetemi hallgató volt és önként vállalkozott a nehéz feladatra. A
magyaróvári újság szerint ő volt az a magyar
repülő, aki elsőként végzett katonai szolgálatot magyar nemzeti színekre festett
géppel. Még zászlósként megkapta a nagyezüst és arany vitézségi érmet, a Signum
Laudis fokozatait, a katonai érdemkeresztet a kardokkal és csillagokkal. A háború
után
Budapesten szervezte az egyetemi sportrepülést.
1938-ban ismét katonai szolgálatot vállalt a honvéd repülő haderő megszervezésében.
Tervezőmérnöki irodát nyitott, amely sok pályadíjat nyert.
Magyaróvárnak elkészítette a Karolina Kórház átalakításának terveit és
a Diákszövetség felkérésére megtervezte a
hegyeshalmi polgári iskola épületét. Vezetője volt a Mosonmegyei
Diákszövetség fővárosi tagozatának. 1940-ben részt vett az új
mosonmagyaróvári városháza építésének
tervpályázatán, munkáját 500 pengős tiszteletdíjjal megvásárolták. 1941-ben a Magyar
Mérnöki és Építési Egylet képviseletében jelen volt a
doborgazszigeti Duna-híd építési helyszínelésén. A délvidéki
hadműveleti területen betegedett meg. Földi maradványait a
rákoskeresztúri köztemetőben helyezték örök
nyugalomra.