Szülei
Kokas György és
Szabó Erzsébet voltak. Az 1880-as években a
győri főreáliskola hitoktatója volt, innen került
Lébénybe 1906-ban az apátsági templom és plébánia élére.
Győri tartózkodása idején elegáns civil úrként a
társas élet számottevő tagjaként tűnt ki. Csaknem félévszázados
lébényi éveire a tevékeny lelki gondozás és a műemléktemplom újbóli és
folyamatos helyreállítása volt a legjellemzőbb. Verseskötetét a háborúba vitt
lébényi harangokért ajánlotta fel. A kötet a híres
magyarkimlei plébániai nyomdában jelent meg. Aranymiséje után elzárkózott a
nyilvánosság elől, földi maradványait szeretettel gondozott ősi templomában
ravatalozták fel, ahonnan a községi temetőben helyezték örök nyugalomra.