Jogi tanulmányai után Pest megye szolgálatába lépett. 1917-ben Zólyom megye
főispánja. Főhadnagyként harcolt az orosz és a román hadszíntéren az I.
Világháborúban. 1920-ban Győr és Komárom megyék és
Győr
város kormánybiztosa, majd főispánja lett. 1923-ban ő volt a felére megcsonkított,
de még önálló Moson megye utolsó főispánja. Az 1924-től létrehozott
Győr-Moson-Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék és
Győr város főispánjává nevezték ki. 1927-ben
Magyaróvárott egységes párti programmal lett országgyűlési
képviselő. 1928-tól 1935-ig politikai államtitkár a miniszterelnökségnél,
gróf Bethlen István bizalmasa. A Gömbös-kormányban
földművelési miniszter volt. Elősegítette a tengelyhatalmakba irányuló előnyös
mezőgazdasági szállításokat. 1936. október 10-én vette át a kormány irányítását. A
győri fegyverkezési program, a kormányzói jogkör
kiterjesztése, a választójog és a felsőház szabályozása voltak a konzervatív nemzeti
politikus legfontosabb tettei. A nemzetiszocialista szélsőjobboldal ellen fellépett,
ugyanakkor keresztülengedte az első zsidótörvényt. 1938. május 13-án mondott le a
fokozódó kül- és belpolitikai nyomás hatására. 1938. december 5-én a képviselőház
elnökének választották.