Édesapja
Uhlig Károly albíró volt
Magyaróváron, testvére
Csörgey Titusz híres ornitológus lett. 1901-ban végezte el a Ludovika
Akadémiát. 1906-1912 között a Honvédelmi Minisztériumban teljesített szolgálatot. Az
első világháború alatt a 102. népfelkelő gyalogdandár majd a 202. önálló
gyalogdandár vezérkari tisztje volt. A Tanácsköztársaság alatt is vezérkari
tisztként szolgált. 1919 szeptemberétől 1922-ig a
budapesti karhatalom vezérkari főnöke volt. 1922-1924 között a Ludovika
Akadémián harcászatot és hadseregszervezést tanított. Tábornokká való kinevezése
után, 1927-től haláláig a
várpalotai és
hajmáskéri honvéd gyakorlótábor parancsnoka volt. 1928.
július 12-én több társával együtt egy balesetben vesztette életét, amikor
Várpalota közelében, a tési út melletti lőtéren egy
titokban kifejlesztett légvédelmi ágyú lőgyakorlat során felrobbant. A
budapesti Farkasréti temetőben temették el. A baleset
helyén rövidesen emlékoszlopot állítottak, amelyet 2008. júliusában újítottak
fel.
