Tanulmányait 1920-tól 12 éven át a híres
pápai
református kollégiumban végezte, itt szerezte a teológián lelkészi oklevelét.
1936-ban került
Mosonmagyaróvárra, hogy a
történelmi hagyományokkal rendelkező református gyülekezetet újjászervezze. Gyűjtést
rendezett, s a város támogatásával 1940-ben fölépült a református templom és a
lelkészlakás. 1940-1952 között az
újrónafői református
egyházközösség szervezője, lelki gondozója, a
Hajdúböszörményből érkezett telepesek segítője.
Újrónafőn népfőiskolai tanfolyamot szervezett, és a segítségével két év
alatt új iskolát építettek a faluban. Szorgalmazta
Moson
és
Magyaróvár egyesülését.
Mosonmagyaróváron népművészeti és képzőművészeti
gyűjteményt hozott létre, előadásokat, összejöveteleket szervezett. Az 1940-es évek
óta rendszeresen írt a helyi újságba, protestáns és református lapokba a keresztyén
erkölcs körébe eső kérdésekről, írókról, képzőművészekről. 1989-ben tevékenységét
Pro Urbe-díjjal ismerte el
Mosonmagyaróvár.
Sírja a
magyaróvári temetőben található.