Kezdetben, szűkebb hazájában, a Csallóközben folytatott madártani kutatásokat,
amelyre felfigyeltek a Magyar Madártani Intézetben és a Magyar Nemzeti Múzeumban is.
Legendás trófea- és madártojás-gyűjteménye a II. világháborúban elpusztult. Ő maga a
háborút követően települt át a Szigetközbe,
Tejfaluszigetre, ahol gyűjtőmunkáját újra kezdte. Több rövid közleménye
jelent meg a madártani intézet nagy múltú évkönyvében az
„Aquila”-ban. Nemcsak
ornitológus volt, hanem lelkes természetkedvelő és vadász. Jelentős helytörténeti,
néprajzi munkát is végzett: az 1930-1940-es években feldolgozta szülőfaluja
közbirtokosságának történetét. Sírja a
Dunakiliti
temetőben található.