Édesapja a
zsombolyai uradalom gazdatisztje volt.
A
keszthelyi tanintézet elvégzése után apjával
dolgozott, innen került 1869-ben a magyar tulajdonba jutott
Magyaróvári Gazdasági Tanintézethez segédtanárnak. 1874-ben a
müncheni állatorvosi főiskola ösztöndíjasa lett.
Hazatérése után az állattenyésztés és állatgyógyászat tanárává nevezték ki. Ezzel
kapcsolatos tárgyakat tanított nyugdíjba vonulásáig a
Magyaróvári Gazdasági Akadémián. 1908-ban az Állatorvosi Főiskola
tiszteletbeli doktora címet kapta. Kutatásának fő tárgya az állattenyésztéstan volt.
Ő írta az első komoly magyar szarvasmarha-tenyésztési szakkönyvet, de ló-, juh- és
sertéstenyésztéssel is foglalkozott.
Takarmányozástan könyve a mai napig
használható. Tagja volt az
óvári akadémia „nagy tanári karának”. Az állattenyésztés
minden ágában otthonosan mozgott, és előadásokon is igyekezett terjeszteni Moson
megyében a gazdák számára hasznos ismereteket. Több mint ezer cikk jelent meg a
tollából. Olyan témákhoz is igényesen nyúlt, mint a gyümölcstermesztés és a
virágkertészet. A
„Köztelek” c. mezőgazdasági szaklap takarmányozástani rovatát
vezette. A helyi társas életben, pl. a Magyaróvári Széchenyi Körben is részt vett.
Őt bízták meg a Pallas Lexikon állattenyésztési szócikkeinek megírásával. A magyar
mezőgazdasági szakirodalom egyik megteremtője 1930-ban halt meg
Magyaróváron, sírja a
magyaróvári temetőben található. Emlékét a vár belső udvarán relief
őrzi.