Középiskolai tanulmányait a
soproni evangélikus
líceumban végezte, 1891-ben itt érettségizett. Ezután a
budapesti egyetem jogi fakultásán tanult és államtudományból
államvizsgázott. Közigazgatási pályáját Sopron megyében kezdte, innen Esztergom majd
Zala megyébe került. 1900. augusztus 4-én Moson vármegye törvényhatósága aljegyzőnek
választotta. 1902-től magyaróvári járási szolgabíró, 1914-től megyei főjegyző,
1919-től az önálló Moson megye utolsó alispánja. Részt vett a trianoni békét követő
határ-megállapítási munkában. A csonka vármegyék egyesítésekor nyugdíjazását kérte,
1924. június 30-ával nyugdíjazták. A tapasztalt közigazgatási szakember egyik
maradandó alkotása
Magyaróvár rendes tanácsú várossá
fejlesztése volt. Vezetőségi tagja volt többek között a Széchenyi Kaszinónak, a
Mosonmegyei Gazdasági Egyesületnek stb., világi felügyelője a Magyaróvár-mosoni
evangélikus egyháznak, törvényszéki bírája a dunáninneni evangélikus
egyházkerületnek. Sírja a
magyaróvári temetőben
található.
