Családja Csehországból származott. A 20. század elején
Esztergomban a 76. császári és királyi
gyalogezrednél katonazenekari őrmesterként teljesített szolgálatot. 1903-tól tűnik fel a neve az esztergomi sajtóban kulturális rendezvények szereplőjeként, többnyire hegedűseként. 1904 elején
megalapította az
esztergomi katolikus legényegylet énekkarát. A katolikus legényegylet keretében emellett színdarabokat, művészi esteket is rendezett, sőt a díszletek
elkészítésében is tevékenyen részt vett. Az 1910-es évek elején elköltözött, katonazenészi pályafutását pedig
Pozsonyban a 13. magyar királyi honvéd
gyalogezrednél folytatta. A világháborús katonai összeomlás következtében, és miután a cseh csapatok 1919 januárjában bevonultak
Pozsonyba, a gyalogezred maradványa
Magyaróvárra települt át. Első ízben ekkor szerepelt Paulusz Béla
Magyaróváron. A Tanácsköztársaság ideje alatt a volt ezred katonái
részt a védelmi harcokban. A zenekar 1919 májusában már
Miskolcon szerepelt. 1920 tavaszán a volt soproni gyalogezred zenekara
Nyíregyházán
és
Debrecenben lépett fel több alkalommal is nagy sikerrel. A zenekar karnagya, Paulusz Béla ekkora már megírta MOVE indulóját. 1923 körül, zenekar nélkül került
Magyaróvárra, de hamarosan párhuzamosan irányított nagy múltú
mosoni és
magyaróvári kórusokat, zenekarokat.
A
Magyaróvári Férfidalárda, vegyeskar, zenekar karmestere, prímhegedűse (első hegedűse) volt, neki köszönhető a Magyaróvári Férfidalárda második virágzása, amiért
1925-ben a férfidalárdában ki is tüntették. 1927-tól a
Mosoni Vas- és Fémmunkások Hajnalpír dalkörének újjászervezője, vezetője és karnagya volt. Mindemellett tanított is
a piarista gimnáziumban, és vezette annak zenekarát. 1939-ben a
mosonmagyaróvári leventezenekarral ért el sikereket a város határain túl is. 1949-ben, élete alkonyán
elvállalta a
mosonmagyaróvári MOFÉM vállalat fúvószenekarának irányítását. Földi maradványai a
magyaróvári temetőben nyugszanak.
