Édesapja
Negró Sándor (1873-1911) uradalmi intéző, édesanyja
Weegmann Lujza
(1880-1965) tanítónő, anyai nagyapja
Weegmann Adolf (1847-1932), a Kühne gyár műszaki igazgatója volt. Negró Aladár középfokú katonai tanulmányait
Pécsen
a Zrínyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézetben végezte. 1926-1930 között
Budapesten a Ludovika Akadémia hallgatója volt, 1930-ban avatták tisztté. 1933-ban
fejezte be repülőkiképzését. 1933 novemberétől
Szombathelyen, majd 1936 januárjától
Székesfehérváron szolgált légügyi felügyelőként.
A magyar-szlovák határkonfliktus során, 1939. március 24-én két légi győzelmet aratott Kárpátalján,
Szobránc és
Pálóc térségében: lelőtt két Avia
B.534-es szlovák vadászrepülőgépet. 1939 júliusában
Horthy Miklós kormányzótól vehette át az ellenség előtt tanúsított vitézi és hősi magatartásáért a Magyar
Érdemrend tisztikeresztjét hadiékítménnyel és kardokkal. 1940. május 1-jén századossá léptették elő, 1940. december 9-én vitézzé avatták, ekkor változtatta nevét Szobránczyra, 1939-es győzelmére
emlékezve. A második bécsi döntés után
Kolozsvár-Szamosfalvára telepítették a Szobránczy Aladár vezette, 2/3.- ra keresztelt "Ricsi" vadászrepülő századot. 1941.
június 27-től július közepéig a század gépei részt vettek a Szovjetunió elleni hadműveletekben, majd visszarendelték őket
Kolozsvárra. 1941 novemberében a századot
feloszlatták, ezt követően Szobránczy harcoló alakulatoknál nem töltött be parancsnoki posztot, parancsnoki beosztásokban különböző repülőtereken teljesített kiképzői, oktatói szolgálatot.
1944 májusától a
Budapesten, a Sziklában a légvédelmi vezetési ponton szolgált. 1945 májusában Németországban amerikai fogságba esett. 1945 decemberében tért vissza
Magyarországra, ahol az új hadsereg már nem tartott igényt szolgálataira, így az Egyesült Államokba emigrált, ahol 1950-ben öngyilkos lett. Felesége hamarosan követte a halálba. Hamvaikat 1951.
május 26-án helyezték el
Mosonmagyaróváron, a
magyaróvári temetőben található családi sírboltban. A sírhelyet azóta már más család használja.
