1713-ban
Nagyszombatban lépett be a jezsuita rendbe. 1717-1719 között
Bécsben
filozófiát, majd 1724-1726 között teológiát tanult. 1729-ben indult el missziós útjára a tengerentúli spanyol gyarmatokra. Több mint harmincöt éven keresztül térített a guarani indiánok között a
jezsuita rend paraguayi provinciájában többek között
Candelaria,
Santo Ángel és
San Lorenzo falvakban.
Tevékenységére egy a 18. század közepén keletkezett levélgyűjteményben található utalás, ami a spanyol és a portugál gyarmatok közötti határkiigazításokkal, illetve területcserékkel foglalkozik.
Limp Ferencnek és szerzetestársainak jutott az a nehéz feladat, hogy az irányításuk alatt álló zárt indián településeket, a redukciókat területük kiürítésére és a költözésre rávegye. A guarani indiánok
ellenállása - amihez néhány esetben a szerzetesek is csatlakoztak - spanyol-portugál fegyveres beavatkozást vont maga után. A harcok 1756-ban az őslakosok vereségével végződtek, Limp Ferenc ellen
pedig vizsgálatot indítottak. Az ellenállás megszervezésében nem volt megállapítható a felelőssége. A jezsuita rend kiutasításakor társaival együtt méltatlan körülmények között szállították
Spanyolországba, szülőföldjéig már nem jutott el.