Elemi iskolai tanulmányai után beiratkozott a
hajdúböszörményi gimnáziumba, de tanulmányait meg
kellett szakítania, mivel munkájára a családi gazdaságban volt szükség. Munkája mellett folyamatosan képezte magát ebben a helyi Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIE) és annak vezetője,
Szabó Gyula
vallásoktató lelkész támogatta. Hamarosan felfigyeltek a tehetségére, aktívan részt vett az egyesület munkájában. Ausztriában diakónusképzőt végzett, európai tanulmányutat tett, majd a KIE országos
földműves titkáraként tevékenykedett. Az országot járva előadásokat tartott, szervezte a református hitű földműves fiatalok képzését. A népi írók közül személyesen megismerkedett
Veres Péterrel
és
Szabó Pállal is, akiknek írásai nagy hatást gyakoroltak rá. 1931-ben tagja volt annak a küldöttségnek, ami a KIE Világszövetség
Toronto
és
Cleveland városában rendezett gyűlésén vett részt. 1937 végén megvált a diakónusi szolgálattól és 1938-ban családjával
Pünkösdvásárra
(ma Várbalog) költözött. 1940-ben egyik fő szervezője volt
Csizmadia Károly református lelkésszel mintegy 35 hajdúböszörményi család
Rónafőpusztára
történő telepítésének. A telepítés az ide kerülő alföldi családok szociális helyzetének javítása mellett a térség magyarosítását is szolgálta. 1943-ban
Rónafőpusztán
népfőiskolát szervezett, melynek hallgatói az egész ország területéről érkeztek, de Erdélyből és a Felvidékről is toboroztak résztvevőket. 1950-ben Kovács Péternek menekülnie kellett az 1946 óta
Újrónafő nevet viselő településről, mivel a régi rend hívének, klerikálisnak kiáltották ki, kuláklistára tették.
Dunaalmáson lelt menedéket,
a református szeretetház kertészetében dolgozott.
Újrónafőre csak 1956-ban, betegen tért haza, szerény díjazással a termelőszövetkezetben kapott állást. Sírja az
újrónafői temetőben található. 2000-ben
Újrónafő Község Önkormányzata részére a község telepítésében, és a község fennmaradásában szerzett
elévülhetetlen érdemeiért, posztumusz díszpolgári kitüntető címet adományozott.
