Losoncon szabadult fel, mint segéd, utána
Budapesten és több magyar városban
dolgozott. 1884-ben került
Magyaróvárra, 1889-től volt itt saját üzlete. Cukrászdája készítményeinek híre hamarosan túlszárnyalta Magyaróvár és Moson határát, ezzel és
közéleti tevékenységével
Magyaróvár társadalmának megbecsült egyénisége lett. Közel négy évtizeden át volt tagja a település képviselő-testületének, e minőségében részt
vett az adófelszólamlási és a Moson és Magyaróvár egyesítése érdekében létrehozott bizottság munkájában. 12 éven át volt városi tanácsos és virilis tagja Győr- Moson Pozsony k. e. e. vármegye
törvényhatósági bizottságának. Kültagként vett részt a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara munkájában, 1892-től igazgatósági tagja és 20 évig alelnöke volt a Mosonmegyei Takarékpénztárnak. Tevékenykedett
a Magyaróvári Férfidalárdában és a Széchenyi Körben. Egyik alapítója a Magyaróvári Kereskedő és Iparos Körnek és a Magyaróvári Házépítő Rt.-nek. Első elnöke lett az 1911. február 5-én megalakult
Magyaróvári Ipartestületnek, amelynek vezetéséről korárra való tekintettel 1926 májusában mondott le. 1928-ban a kormányzó kormánytanácsosi címmel tüntette ki. Földi
maradványai a
magyaróvári temetőben pihennek.
