Győrött járt a bencések főgimnáziumába, ahol 1892-ben
érettségizett. A
budapesti egyetemen szerzett jogi és
államtudományi diplomát. 1896-tól 1899-ig Győr megye tiszti ügyésze mellett vett
részt gyakorlaton. Közigazgatási pályáját Moson megyében az árvaszéknél kezdte.
Árvaszéki elnökké 1919-ben választották meg, ezt a tisztséget 1924-ig, az önálló
Moson megye megszűntéig viselte, ekkor vonult nyugdíjba. Aktív szolgálata idején
tevékenyen részt vett a megye társadalmi életében. Negyed századon át tagja volt
Magyaróvár képviselő-testületének, elnöke volt a
Mosonvármegyei Területvédő Ligának, egyik alapítója és alelnöke a Moson megyei
Hangya Szövetkezetnek. Hosszú ideig volt háznagya a Széchenyi Kaszinónak. A
proletárdiktatúra bukása után kormánymegbízásból ő likvidálta a szocializált
gazdaságokat, üzemeket. 1903-ban ő alapította és két éven át szerkesztette a
„Magyaróvári Hírlap”-ot . Közigazgatási témájú cikkei jelentek meg a
„Jog”,„Magyar
Közigazgatás”,„Vármegye” című szaklapokban és a
„Mosonvármegyé”-ben. 1928-ban Bácsára költözött.