Középiskolai tanulmányait
Pécsen, a cisztercita rend főgimnáziumban végezte, ott érettségizett 1868-ban.
A
bécsi Josephinumon folytatott orvosi tanulmányokat, 1874-ben nyert orvosdoktori címet. Katonaorvosi pályáját
Budapesten
kezdte.
Magyaróváron 1880 decemberében a törvényhatósági bizottság ülésén Moson vármegye főorvosává választották, helyét azonban
nem foglalta el, továbbra is ezredorvosként szolgált. 1887-1897 között
Budapesten a 32. gyalogezred főorvosa volt, majd
Bécsbe
helyezték át az ottani helyőrséghez. 1902-ben berendelték szolgálatra a közös hadügyminisztériumba. 1909 februárjában a hadügyminisztérium 14. (egészségügyi)
ügyosztályának élére került törzsorvosi rangban, az év végétől már főtörzsorvos volt. Az ügyosztályhoz tartoztak a helyőrségi és csapatkórházak, a katonai
gyógyszertárak, valamint a katonaorvosi tiszi kar ügyei is. 1911 májusában a katonaorvosi tisztikar főnökévé nevezték ki, 1911 novemberétől már vezér főtörzsorvosi
rangban szolgált. Az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregéhez tartozó egészségügyi intézményrendszer legfőbb irányítója volt. Az első világháború kitörésekor
hozzálátott az intézményrendszer megreformálásához. Tevékenységét nem fejezhette be, ausztriai és magyarországi orosz hadifogolytáborokban végzett szemléi során
kiütéses tífuszt kapott és meghalt. Halálakor hivatalosan
magyaróvári illetőségű magyar állampolgár volt.