Lexikon szócikk

Szalay Ferenc
Magyaróvár 1931. február 13. - Hódmezővásárhely 2013. január 22.

Foglakozása(i):
Ügyvéd családból származott. Iskoláit szülővárosában végezte, a mosonmagyaróvári piarista gimnáziumban Hagyik István volt a rajztanára. Érettségi után a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult tovább, mesterei Pór Bertalan, Pap Gyula és Szőnyi István voltak. 1956-ban diplomázott, 1958-tól 1961-ig Derkovits-ösztöndíjas. 1956-tól Hódmezővásárhelyen élt. A Vásárhelyi Iskola kiemelkedő személyisége, a realista festészet egyik meghatározó alakja. 1964-től a szegedi Tömörkény István Művészeti Szakközépiskola tanára, majd igazgatóhelyettese volt, nyugdíjazása után is itt tanított. Kezdettől az alföldi táj, az itt élő emberek sorsa foglalkoztatta. Alkalmanként elhagyta a realista ábrázolás kötöttségeit és helyettük expresszív, szürrealista módszereket alkalmazott. Munkásságának legjelentősebb darabjait az 1960-as/70-es években hozta létre: Cantata profana, Életfa, Tavasz, Tél, Nyár, Vonaton, Ölelkezés, Egyedül stb. A következő években művészete tárgyilagosabb, visszafogottabb jellegű lett. Tanulmányúton járt Esslingenben (NSZK, 1966), Ulánbátorban (1968), Párizsban (1985). 1958-tól sok hazai és külföldi egyéni és csoportos kiállításon szerepelt: Hódmezővásárhely (1963), Bécs (1966), Szófia (1976), Berlin (1976), Vásárhelyi Őszi Tárlat (1956-2000), Magyar Szalon ’97, Műcsarnok stb. 1974-ben a mosonmagyaróvári Hansági Múzeumban 60 munkáját mutatta be. Kitüntetései: Tornyai-plakett (1962), Munkácsy-díj (1965), Koszta József-plakett (1967), római ösztöndíj (1969), SZOT-díj (1972), A szegedi XVI. Nyári Tárlat nívódíja (1975), Érdemes Művész (1978), Magyar Művészetért Díj (1989). Művei megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában, a szentesi Koszta József Múzeumban és a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban.
A szócikkhez használt forrás(ok):
  • Kortárs magyar művészeti lexikon Bp., 1999-2001. 3. p. 485-486.
  • Salamon Nándor: Kisalföldi művészeti lexikon Vasszilvágy, 2012. 347. P.
  • Vásárhelyi festők. Összeáll. Kristó Nagy István Budapest, 1988. p. 125-134.
  • Napút Budapest, 1999- 15. évf. 2013. 2. sz. p. 116-117.
A szócikk szerzője:Tuba László