Ügyvéd családból származott. Iskoláit szülővárosában végezte,
a
mosonmagyaróvári piarista gimnáziumban
Hagyik István volt a rajztanára.
Érettségi után a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult tovább, mesterei Pór Bertalan, Pap Gyula és Szőnyi István voltak. 1956-ban diplomázott,
1958-tól 1961-ig Derkovits-ösztöndíjas. 1956-tól
Hódmezővásárhelyen élt.
A Vásárhelyi Iskola kiemelkedő személyisége, a realista festészet egyik meghatározó alakja. 1964-től a
szegedi Tömörkény István Művészeti Szakközépiskola
tanára, majd igazgatóhelyettese volt, nyugdíjazása után is itt tanított. Kezdettől az alföldi táj, az itt élő emberek sorsa foglalkoztatta. Alkalmanként
elhagyta a realista ábrázolás kötöttségeit és helyettük expresszív, szürrealista módszereket alkalmazott. Munkásságának legjelentősebb darabjait az
1960-as/70-es években hozta létre: Cantata profana, Életfa, Tavasz, Tél, Nyár, Vonaton, Ölelkezés, Egyedül stb. A következő években művészete tárgyilagosabb,
visszafogottabb jellegű lett. Tanulmányúton járt
Esslingenben (NSZK, 1966),
Ulánbátorban (1968),
Párizsban (1985).
1958-tól sok hazai és külföldi egyéni és csoportos kiállításon szerepelt:
Hódmezővásárhely (1963),
Bécs (1966),
Szófia (1976),
Berlin (1976), Vásárhelyi Őszi Tárlat (1956-2000), Magyar Szalon ’97,
Műcsarnok stb. 1974-ben a
mosonmagyaróvári Hansági Múzeumban 60 munkáját mutatta be. Kitüntetései: Tornyai-plakett (1962), Munkácsy-díj (1965),
Koszta József-plakett (1967), római ösztöndíj (1969), SZOT-díj (1972), A szegedi XVI. Nyári Tárlat nívódíja (1975), Érdemes Művész (1978),
Magyar Művészetért Díj (1989). Művei megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában, a
szentesi Koszta József Múzeumban és a
hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban.
