Édesapja
Manninger János mosoni vendégfogadós,
édesanyja
Sulzer Mária volt. Testvére a későbbi plébános,
Manninger Mihály (1840-1929) volt.
Manninger János az 1870-es években - a családi örökséget követve - még a vendéglátással foglalkozott, az 1880-as évektől a híradásokban már épületfa kereskedő és
ácsipar üzlettulajdonosként szerepel. 1900-ban építette fel
Magyaróvár határában téglagyárát, iparengedélyét 1900. december 6-án
kapta meg. Gyára termékei között alagcső-, orom- és kéménytéglák valamint hornyolt tetőcserepek is megtalálhatók voltak. Idős korában vállalkozásait megosztotta
fiúgyermekei között. Tagja volt a Magyaróvár és Moson vármegye törvényhatósági bizottságnak, továbbá a Moson Megyei Történelmi és Régészeti Egyletnek is. Földi
maradványai a
magyaróvári temető családi sírboltjában nyugszanak.
Fiatalabb fia,
Manninger Emil (1875-?) vezette és továbbfejlesztette a téglagyárat, 1912-ben új 16 kamrás körkemencét építtetett.
Hőnel Béla építészt pedig megbízta gyára közelében egy villa építésével. Ma ezt a villát
Mosonmagyaróváron
- későbbi tulajdonosa nevéről - Pálffy villaként ismerik.
Idősebb fia
Manninger János (1870-1923) fakereskedő, építési vállalkozó volt. Az ő gyermeke
volt
Manninger János (1901-1946), az új utakat kereső avantgárd filmrendező.
2007 óta a
mosonmagyaróvári városközpont egyik lakótelepe - az egykori téglagyár helyén - Manninger János nevét viseli, de emléket
állít e tekintélyes mosoni, magyaróvári polgárcsalád valamennyi tagjának.
