Középfokú tanulmányait
Kecskeméten végezte, 1965-ben ott tett
érettségi vizsgát is. 1965-1969 között a
Mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskola hallgatója volt, 1969-ben szerzett
agrármérnöki oklevelet. 1975-ben
Gödöllői Agrártudományi Egyetemen mezőgazdasági genetikus szakmérnöki oklevelet kapott. 1970-1988
között
Kecskeméten a Zöldségtermesztési Kutatóintézet munkatársa volt. Itt együtt dolgozott édesapjával is,
Kiss Árpád
(1916-2001) növénynemesítővel. Az 1970-es évek közepétől négy tritikálé (búza-rozs hibrid) fajta szabadalmaztatásában vett részt. Kutatási eredményeiről több
ízben tartott előadásokat hazai és külföldi konferenciákon. 1988-tól
Mosonmagyaróváron az Agrártudományi Egyetem Keszthely
Mezőgazdaságtudományi Karának oktatója volt. A karon és jogutódjain az általános genetika, a növénynemesítés és a növényi biotechnológia tantárgyakat adta elő.
1999-től a Genetika és Növénynemesítési Tanszék munkáját irányította. Fő kutatási területe a tritikálé nemesítése volt, hidegtűrő, nagy termőképességű fajtákat
állított elő. Emellett foglalkozott még a biológiai alapok megőrzésével, a különleges minőségű kenyérgabonák előállításával, a kenyér minőségének vizsgálatával
is. Hosszabb időt töltött külföldi kutatói programokon, tanulmányutakon Mexikóban, Izraelben és Angliában. Járt Szudánban, az Amerikai Egyesült Államokban és
Kanadában is. 2007-ben vonult nyugdíjba, de 2012-ig még aktívan dolgozott. Munkásságát a szaktárca két ízben (1992, 2012) oklevéllel ismerte el, 2017-ben megkapta
a Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozata kitüntetést a növénynemesítés területén elért jelentős kutatási eredményei, valamint oktatói tevékenysége
elismeréseként. Temetése szűk családi körben történt 2018. február 28-án a
magyaróvári temetőben.
