Forgách Ádám (1601-1681) unokája,
Forgách Simon
(1669-1730) unokaöccse. Huszonöt éves korától katonáskodott, 1741 őszéig a Koháry-dragonyosezred alezredese volt. 1741-ben
Mária Terézia
királynő előléptette ezredessé és megbízta a tervezett hat új magyar gyalogezred egyikének felállításával és vezetésével. Az ezred gyülekezőhelye
Pozsony volt,
kezdetben toborzókörzete is túlnyomórészt Pozsony és Nyitra vármegyékből állt. Katonái egyenruhájukon magyaros jegyeket viseltek. 1744-től formálisan is
Forgách-ezrednek hívták, tulajdonosáról Forgách Ignácról, aki 1745-től már vezérőrnagy volt. Az osztrák örökösödési háború idején részt vett
Ingolstadt
körülzárásában és elfoglalásában (1743), valamint
Wissembourg védelmében a többszörös francia túlerő ellenében. Ott embereivel
fogságba esett, de fogolycsere során hamarosan kiszabadult. Katonáival az észak-itáliai hadszíntér több csataterén is megfordult, majd a hétéves háború
(1756-1763) több ütközetében is részt vett. A háborút lezáró hubertusburgi béke után táborszernaggyá léptették elő. Ezrede 1769-től a 32. hadrendi számot viselte,
a mai MH Támogató Dandár 32. Budapest Díszzászlóalj Forgách Ignác ezredét jogelődjének tekinti.
