Édesapja a Wenckheim uradalom főerdésze volt. Középfokú tanulmányait
Magyaróváron
és
Győrben végezte. 1915 őszén önként jelentkezett a hadseregbe, majd a soproni császári és királyi 83. gyalogezred katonájaként harcolt
az orosz fronton. 1916 áprilisában soron kívül zászlóssá léptették elő, mert több sikeres felderítést hajtott végre, melyek során több foglyot is szerzett. 1916.
november 1-jén soron kívül hadnaggyá léptették elő, mint a gyalogezred rohamszázadának parancsnokát. Az első világháború alatt többszörösen kitüntették: bronz,
ezüst, arany vitézségi érmek, III. osztályú Vaskoronarend, II. osztályú német Vaskereszt, III. osztályú Katonai Érdemkereszt. 1916. december 30-án, mint a
világháború egyik legbátrabb magyar tisztjét
IV. Károly, magyar királlyá koronázásakor aranysarkantyús vitézzé
avatta. 1916-ban hőstetteiért felterjesztették a Katonai Mária Terézia Rend lovagkeresztjére, ami az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legmagasabb katonai
kitüntetése volt. A rend elnyerése bárói cím adományozásával is járt. A kitüntetésre való érdemességét a rendkáptalan 1922. június 9-én ítélte meg. A kitüntetett
hőst 1922 novemberében
Horthy Miklós kormányzó hosszabb kihallgatáson fogadta. Halálakor a Blumenaui Olajkereskedelmi
Részvénytársaság magyarországi vezérképviselője volt, közlekedési balesetben veszítette életét. Holttestét 1928. március 8-án helyezték örök nyugalomra
a
lébényi temetőben.
