Középfokú tanulmányait
Sopronban végezte,
Szombathelyen filozófiai, majd
Győrben teológiai tanulmányokat végzett. 1825. szeptember 3-én
Győrben szentelték pappá. 1829-ben,
Lébényben és
Szilban letöltött szolgálat után lett
Mosonszentjános káplánja. 1835-1879 között volt
Horvátkimle
plébánosa, de haláláig hívei rendelkezésére állt, segítette munkájában utódját
Mersich Máté plébánost. 1857-ben a a Mosoni
Esperesi Kerület helyettes főesperésévé nevezték ki, 1878-ban a Szent László Kollégium tagjai közé választották. Lelkipásztori munkája mellett, az 1840-es évek
elején a községben faiskolát létesített. Több évtizeden keresztül kezdeményezésére és támogatásával többszáz gyümölcsfacsemetét osztottak szét a helyi lakósok
között. Hangsúlyt helyezett arra is, hogy a szakszerű gyümölcstermesztést a fiatalabb nemzedék mind jobban elsajátítsa. Tevékenységéről a korabeli sajtó több
ízben is beszámolt. Ez irányú munkásságát az Országos Magyar Gazdasági Egyesület 1843-ban ezüstéremmel ismerte el, 1876-ban pedig megkapta a koronával ékesített
arany érdemkeresztet is. Földi maradványai a
horvátkimlei temetőben nyugszanak.