1969-1973 között a
mosonmagyaróvári Kossuth Lajos
Gimnáziumban tanult. Tanulmányait
Szombathelyen a tanárképző főiskola népművelés-ének szakán folytatta. 1979-1983 között
Győrben dolgozott népművelőként. 1983-tól szabadfoglalkozású előadóművész. 1983-1994 között a Mákvirág népzenei együttes tagja volt,
de zenélt többek között
Dinnyés Józseffel,
Kecskés Andrással és
Kobzos Kiss Tamással
is. 1994-ben indult el énekmondói pályáján, amely során közel ötszáz év magyar zenei örökségét ápolta, gondozta. Tervei közt szerepelt, hogy a régi zenének otthont
teremtsen, akár a Nemzeti Tanterv keretein belül is. Szívéhez legközelebb a 16-17. századi magyar líra- és dalirodalom állt. Repertoárja kialakításában főleg a
Régi magyar költők, illetve a Régi magyar dallamok tárára támaszkodott. A leggyakrabban megszólaltatott hangszerei a lant a koboz és a fidula voltak. Főbb
kitüntetései: Győr-Moson-Sopron Megye Szolgálatáért Díj Kulturális Tagozat (2006), Tinódi-lant díj (2006), Magyar Ezüst Érdemkereszt (2016), Magyar Örökség
Díj (2018). 2019-ben Kossuth-díjat kapott a Kárpát-medence magyarságának összetartozás-érzését, nemzettudatát a régi magyar zene és irodalom népszerűsítésével,
valamint a régi magyar krónikás énekek élményszerű megjelenítésével erősítő több évtizedes, példaértékű és hiteles történeti énekmondói pályafutása elismeréseként.
Hamvasztás utáni búcsúztatója és temetése 2020. december 15-én volt
Mosonmagyaróváron, a régi magyaróvári temetőben. Emléktábláját 2022. január 21-én avatták fel
Mosonmagyaróváron a P-Art Rendezvényházban.