Középiskolai tanulmányait a
Győri Bencés Gimnáziumban végezte.
1960-ban, kitűnő érettségi eredménnyel felvételizett az Állatorvostudományi Főiskolára, de nem vették fel. Egy éven át a
Magyarkeresztúri
Mesterséges Termékenyítő Állomás munkatársaként dolgozott. 1961-1966 között
Budapesten az Állatorvostudományi Főiskola, később
Egyetem hallgatója volt. 1980-ban szaporodásbiológus szakállatorvos képesítést is szerzett. 1966-1979 között a Nyugat-Magyarországi Mesterséges Termékenyítő
Központ-ból,
Magyarkeresztúrról igazgatóhelyettesként irányította a Győr-Sopron -, Vas-, Zala megyékben folyó munkát. 1979-ben
került
Mosonmagyaróvárra, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Karára, ahol az Állatélettani és
Állategészségtani Tanszék munkatársa lett. 1983-ban megalapította az egyetem Biotechnikai Állomását, ahol 1984-1987 között biotechnikai módszerrel,
embrió-átültetéssel megmentették a baktériumos betegséggel fertőzött, francia importból származó- lacaune fajtájú juhállományt. 1986-ban ugyanitt juh- és
kecskeembrió részeket egyesítettek, amiket juhokba helyeztek be, ez volt a "juhkecs". Az 1990-es évek elején, a világon az elsők között az általa vezetett állomáson
már klónozási kísérleteket is végeztek. A Nagy Tanári Kar tagjait követően ő volt az egyedüli az intézmény legújabb kori történetében, aki minisztériumi
jóváhagyással és támogatással önálló kutatóintézetet hozott létre, és amely nemzetközi hírűvé vált. Gergátz Elemér nemzetközi szinten széles körben elismert tudós
volt. Belföldön ezzel szemben - tudatlanság, irigység, politikai indíttatás miatt - nem kapta meg azt a szakmai elismerést, amit megérdemelt volna. 1991.
január 16. - 1993. február 23. között
Antall József kormányának földművelésügyi minisztere volt. Ekkor zajlott a mezőgazdaságban
a birtokviszonyok átalakulása, a kárpótlás és a tejpiaci válság is. 1995-től 2012-ig, nyugdíjba vonulásáig
Mosonmagyaróváron
tanszékvezetőként az Állatélettani, Állategészségtani és Biotechnológiai Tanszék munkáját irányította. A Magyar Juhtenyésztő Szövetség Schandl József-díjat
adományozott neki a juhtenyésztés terén elért kiemelkedő tevékenységéért, Ujhelyi Imre-díjat kapott iskolateremtő egyetemi oktatói munkájáért és a Magyar
Köztársasági Érdemrend középkeresztjét is kiérdemelte. Hamvasztás utáni búcsúztatója 2019. július 4-én volt a
csornai premontrei
templomban, ezt követően hamvait a
rábatamási temetőben helyezték örök nyugalomra.