1951-ben nevezték ki a
Nagyszentjánosi Állami Gazdaság igazgatójának. Itt
Vámos Ferenc
főagronómussal dolgozott együtt, akivel tevékenységük eredményeiért Kossuth-díjat kaptak (1956). 1957-től az Állami Gazdaságok Győr-Sopron megyei Igazgatóságának vezetője volt, innen került
Mosonmagyaróvárra, a Lajta-Hansági Állami Gazdaság élére, ahol ugyancsak
Vámos Ferenccel
együtt munkálkodott. Igazgatói tevékenységét azzal kezdte, hogy a volt önálló kisgazdaságok egykori területét figyelembe véve kerületeket hozott létre,
visszahozva a területi irányítási rendszert, ugyanakkor megtartotta az ágazati irányítás előnyeit. Vezetése alatt óriási fejlesztések indultak az állami
gazdaságban: állattartó telepek, ipari üzemek létesültek, megalakult a lovas-iskola. Közvetlen, jó érzékkel megáldott vezető volt. Osztályidegennek minősített
szakembereket kutatott föl, oldotta a belső feszültségeket és a gazdaságra nehezedő külső nyomást. Támogatta a dolgozók családi ház építési akcióit, s a javuló
keresetek mellett egyre bővülő szociális hálót épített ki. Egy cikluson keresztül parlamenti képviselő is volt. Jó politikai kapcsolatai révén elismerték a kort
megelőző lépéseit. Jó alkalmazkodó képesség és határozottság jellemezte. Munkásigazgató létére a kiemelkedő szaktudású
Vámos Ferenccel együtt jó fejlődési
pályára állította a Lajta-Hansági Állami Gazdaságot.
