Lexikon szócikk

Kuroli Géza
Szerecseny 1936. október 8. - Mosonmagyaróvár 2016. augusztus 24.
Foglakozása(i):
Műve(i):
*Vegyszeres talajfertőtlenítések nagyüzemi alkalmazása. (Egyetemi doktori értekezés). Mosonmagyaróvár, 1966.
*A növénytermesztés kézikönyve. 2. (társzerző). Bp., 1970.
*A paradicsom és paprika vírus- és mikroplazma betegségeinek … vizsgálata. (Kandidátusi értekezés). Mosonmagyaróvár, 1971.
*Növénytermesztési praktikum (társszerző). Bp., 1981.
*Levéltetvek szerepe néhány szántóföldi agrobiocönózisban. (Doktori értekezés). Mosonmagyaróvár, 1993.
Gazdálkodó paraszti családban telt a gyermekkora. Anyagi okok miatt a gimnázium helyett a győri textilipari szakközépiskolában érettségizett 1955-ben, majd a Szentgotthárdi Selyemszövő Gyárban lett műszaki rajzoló. 1956-ban iratkozott be a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémiára, ahol 1960-ban agrármérnöki oklevelet szerzett. Az 1956. október 26-ai mosonmagyaróvári sortűzben súlyosan megsérült, de nagy akarattal időben befejezte tanulmányait. 1961-ben az Agrártudományi Egyetemen (Gödöllő) növényvédelmi szakmérnöki képesítést szerzett, 1965-ben elvégezte a tanárképző szakot. A Lovászpatonai Állami Gazdaságban a növényvédelem szakirányítójaként dolgozott (1960-1962), 1962-től 1967-ig a Mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskola (később PATE Mezőgazdaságtudományi Kar illetve Nyugat-Magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar) tanársegéde, adjunktusa (1967-1974), egyetemi docense (1974-1983), egyetemi tanára (1983-). Vezetői tevékenysége: a Növényvédelmi Tanszék vezetője (1972-2000), dékánhelyettes (1975-1982, 1993-1997), dékán (1985-1993), rektorhelyettes (1982-85). Dékánságának második felében, dr. Gergátz Elemér földművelési miniszter hathatós támogatásával az ország - az akkori idők szerinti - legmagasabban kvalifikált agráregyetemi tanári karát hozta létre. Személyes érdemei vannak a Gazdász Hotel, az új aula, az 1956-os és II. világháborús emlékmű létrehozásában és az 1993-ban rendezett 175 éves jubileumi ünnepségek megszervezésében. Negyvennégy évet töltött el az oktatásban és a posztgraduális képzésben a növényvédelmi állattan és a kapcsolódó tudományok előadójaként, gyakorlatvezetőként. Ő szervezte az óvári karon az első doktori iskolát, arra törekedett, hogy az általa vezetett intézményben magas tudományos fokozattal rendelkező munkatársak, elismert tudósok oktassanak. A rendszerváltást követően – a többi magyar agrárfelsőoktatási intézményt is megelőzve – lehetővé tette, és megszervezte a hallgatók nyugaton történő gyakorlatát. Kapcsolatépítésének eredményességét az is jelzi, hogy a Mosonmagyaróvári Karnak felajánlott gyakorlati helyek közül hat-hat helyet még a gödöllői egyetemnek is fel tudott ajánlani. Tudományos munkájában elsősorban a talajtani kártevők életmódjával, az ellenük való védekezéssel, a szántóföldi növények vírusait terjesztő rovarok ökobiológiájával foglalkozott. 1968-1972 között a Magyar Tudományos Akadémián Milinkó István ösztöndíjas aspiránsa. 1967-ben doktorált, 1972-ben a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, 1995-ben a mezőgazdasági tudományok doktora címet szerezte meg. Tudományos közleményeinek száma 450 körüli (Növényvédelem, Növényvédelmi Tanácsok, Acta Agronomica Óváriensis stb.). 2006-ban vonult nyugdíjba, 2007-től a kar professor emeritusa. 1990-től az MTA Növényvédelmi Bizottságának alelnöke, a Magyar Agrártudományi Egyesület Országos Növényvédelmi Szakbizottságának alelnöke (1985-1988 között elnöke) és a Veszprémi Akadémiai Bizottság elnökségi tagja. A 80 éves korában elhunyt tudós hamvait 2016. szeptember 5-én helyezték örök nyugalomra a magyaróvári temetőben. Kitüntetései: Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója (1963, 1974), Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (1993), Nívódíj (1998), Kovács Béla díj (2009, Magyar Felsőoktatásért Emlékplakett (2004), Wittmann Antal díj (2014). 2016-ban tudományos tevékenységéért, 1956 emlékének őrzéséért és az igazság föltárása érdekében végzett munkájáért Pro Urbe Mosonmagyaróvár díj kitüntetésben részesült.
A szócikkhez használt forrás(ok):
  • Révai új lexikona Szekszárd, 1999- 12. p. 880-881.
  • Reisinger Péter: Prof. Dr. Kuroli Géza 70 éves
    Acta Agronomica Óvariensis Mosonmagyaróvár, 1958- 48. évf. 2006. 2. sz. p. 179-182.
  • Búcsú az építő dékántól
    Kisalföld Győr, 1956- 2016. 08. 31. 8.,17. p.
  • Reisinger Péter: Dr. Kuroli Géza 1936-2016
    Növényvédelem Budapest, 1965- 77. évf. 2016. 9. sz. p. 477-479.
A szócikk szerzője:Tuba László