Gazdálkodó paraszti családban telt a gyermekkora. Anyagi okok miatt a gimnázium helyett a
győri
textilipari szakközépiskolában érettségizett 1955-ben, majd a
Szentgotthárdi Selyemszövő Gyárban lett műszaki rajzoló. 1956-ban iratkozott be a
Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémiára, ahol 1960-ban agrármérnöki oklevelet szerzett. Az 1956. október 26-ai
mosonmagyaróvári sortűzben súlyosan megsérült,
de nagy akarattal időben befejezte tanulmányait. 1961-ben az Agrártudományi Egyetemen (
Gödöllő) növényvédelmi szakmérnöki képesítést szerzett, 1965-ben elvégezte
a tanárképző szakot. A
Lovászpatonai Állami Gazdaságban a növényvédelem szakirányítójaként dolgozott (1960-1962), 1962-től 1967-ig a
Mosonmagyaróvári
Agrártudományi Főiskola (később PATE Mezőgazdaságtudományi Kar illetve Nyugat-Magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar) tanársegéde,
adjunktusa (1967-1974), egyetemi docense (1974-1983), egyetemi tanára (1983-). Vezetői tevékenysége: a Növényvédelmi Tanszék vezetője (1972-2000), dékánhelyettes
(1975-1982, 1993-1997), dékán (1985-1993), rektorhelyettes (1982-85). Dékánságának második felében, dr.
Gergátz Elemér földművelési miniszter hathatós támogatásával az ország - az akkori idők szerinti - legmagasabban kvalifikált agráregyetemi tanári karát hozta létre.
Személyes érdemei vannak a Gazdász Hotel, az új aula, az 1956-os és II. világháborús emlékmű
létrehozásában és az 1993-ban rendezett 175 éves jubileumi ünnepségek megszervezésében. Negyvennégy évet töltött el az oktatásban és a posztgraduális képzésben
a növényvédelmi állattan és a kapcsolódó tudományok előadójaként, gyakorlatvezetőként. Ő szervezte az óvári karon az első doktori iskolát, arra törekedett, hogy
az általa vezetett intézményben magas tudományos fokozattal rendelkező munkatársak, elismert tudósok oktassanak. A rendszerváltást követően – a többi magyar
agrárfelsőoktatási intézményt is megelőzve – lehetővé tette, és megszervezte a hallgatók nyugaton történő gyakorlatát. Kapcsolatépítésének eredményességét az is
jelzi, hogy a Mosonmagyaróvári Karnak felajánlott gyakorlati helyek közül hat-hat helyet még a gödöllői egyetemnek is fel tudott ajánlani. Tudományos munkájában
elsősorban a talajtani kártevők életmódjával, az ellenük való védekezéssel, a szántóföldi növények
vírusait terjesztő rovarok ökobiológiájával foglalkozott. 1968-1972 között a Magyar Tudományos Akadémián
Milinkó István ösztöndíjas aspiránsa. 1967-ben doktorált,
1972-ben a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, 1995-ben a mezőgazdasági tudományok doktora címet szerezte meg. Tudományos közleményeinek száma 450 körüli
(Növényvédelem, Növényvédelmi Tanácsok, Acta Agronomica Óváriensis stb.). 2006-ban vonult nyugdíjba, 2007-től a kar professor emeritusa. 1990-től az MTA
Növényvédelmi Bizottságának alelnöke, a Magyar Agrártudományi Egyesület Országos Növényvédelmi Szakbizottságának alelnöke (1985-1988 között elnöke) és a Veszprémi
Akadémiai Bizottság elnökségi tagja. A 80 éves korában elhunyt tudós hamvait 2016. szeptember 5-én helyezték örök nyugalomra a magyaróvári temetőben.
Kitüntetései: Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója (1963, 1974), Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (1993), Nívódíj (1998), Kovács Béla díj (2009, Magyar
Felsőoktatásért Emlékplakett (2004), Wittmann Antal díj (2014). 2016-ban tudományos tevékenységéért, 1956 emlékének őrzéséért és az igazság föltárása érdekében
végzett munkájáért Pro Urbe Mosonmagyaróvár díj kitüntetésben részesült.
