1900-ban
Vácon lépett be a piarista rendbe. 1907-ben szentelték áldozópappá. 1907-ben latin-magyar tanári oklevelet szerzett
a
budapesti egyetemen. 1908-1915 között a
tatai piarista gimnáziumban tanított. 1915 őszén végén
került
Magyaróvárra, ahol a piarista gimnázium tanára lett. Tanári munkája mellett 1919-1922 között elvégezte a
Magyaróvári Gazdasági Akadémiát. 1923-ban gazdasági gyakornoki évét a
magyaróvári uradalomban töltötte.
1924-ben a piarista rend Mernye központú nagybirtokára került gazdatisztnek, rövid időn belül itt jószágigazgató, jószágkormányzó lett.
E nagybirtok, a kusztodiátus Somogy, Tolna és Zala vármegyék területére terjedt ki, helyet kapott benne a növénytermelés, a szőlő- és pincegazdaság,
az állattenyésztés, az erdészet és mezőgazdasági ipar is. Birtokigazgatási munkája - ami 1940-ig tartott - mellett Szentiványi Béla nem szakadt el az
elmélettől sem: több cikket írt a gazdatiszt képzés megújításáról, a
mernyei nagybirtok múltját és jelenét pedig könyvben dolgozta
fel. 1942-től a főiskolai rangú
mosonmagyaróvári intézményben meghívott előadója volt a pedagógiai alapismeretek nevű
tantárgynak. 1945-1950 között nyugdíjasként a
Mosonmagyaróváron a rendházban élt. 1951-ben visszatért szülőfalujába
Nagycenkre.