Középiskolai tanulmányait a
székesfehérvári piarista gimnáziumban végezte majd
Budapesten tanult
jogot. 1869-1893 között az országgyűlési gyorsíróiroda revizoraként dolgozott. 1871-1894 között a „Pesti Napló” főmunkatársa volt. 1901-ben a Szabadelvű Párt színeiben
országgyűlési képviselővé választották a magyaróvári választókerületben. 1903-ban a Nemzeti Párthoz, 1905-ben a Függetlenségi és 48-as Párthoz csatlakozott. 1905
januárjában e párt programjával lett országgyűlési képviselő Szepes megye iglói kerületében. 1906-1909 között tagja volt a kormánynak, előbb államtitkárként, majd
1907-1909 között igazságügy-miniszterként. 1909-szeptemberétől haláláig megszakítással a Magyar Királyi Kúria elnöke volt.