Közigazgatási pályáját 1843-ban Moson vármegyében kezdte. 1847-ben Pozsony vármegye szolgálatába
állt. 1848-ban a dunaszerdahelyi kerületben az első népképviseleti országgyűlés tagjává választották. 1849-ben a szabadságharc bukása után külföldre menekült.
1851-ben tért haza majd Somogy megyei birtokán gazdálkodott.
Deák Ferenc szűk baráti köréhez tartozott. 1861-ben, 1865-ben és
1869-ben is országgyűlési képviselőnek választották. A Felirati Párt majd a Deák-párt színeiben politizált. 1871. június 5-én igazságügy-miniszterré nevezték ki.
1874. március 21.-1875. március. 2. között ő volt Magyarország miniszterelnöke. Kormányfői működése alatt fogadták el az új választójogi törvényt és alkotta meg
a parlament az első összeférhetetlenségi törvényt. A Deák-párt és a Balközép egyesülése után létrejött Szabadelvű Pártban nem vállalt szerepet. 1875-től 1884-ig
három cikluson keresztül a zurányi választókerület országgyűlési képviselője volt mérsékelt ellenzéki programmal. 1899. november 7-én Ferenc József a főrendiház
örökös tagjává nevezte ki. Földi maradványait 1903. március 13-án szűkebb hazájában, a Csallóközben,
Sárosfán, a családi sírboltban
helyezték nyugalomra.
