Buszek Jenő gimnáziumi tanár és
Rudolf Margit nagyobbik gyermeke. A
magyaróvári piarista gimnáziumi érettségi (1939) után
azonnal bevonult katonai szolgálatra a
Győri 5. sz. Tábori
Tüzér Osztályhoz. 1942-1943 között különféle szintű roham-tűzértiszti tanfolyamokat
végzett el. 1943-ban, hadnagyi rendfokozatban kiképzőtiszt a
hajmáskéri 1. sz. Rohamtüzér Osztálynál. 1942 nyarától két évet töltött
el a galíciai fronton, majd a magyarországi hadműveleti területeken (Erdélyben, a
Tiszánál és a fővárosban) harcolt. Szakaszparancsnokként Galíciában kis egységével
vakmerő és sikeres támadással mentett meg egy egész honvédzászlóaljat a
bekerítéstől. Harctéri szolgálata alatt vált
Mosonmagyaróvár legtöbb magas katonai kitüntetéssel rendelkező
honvédtisztjévé. Kétszer sebesült meg, 1945-ben kétszáz napig volt amerikai katonai
fogságban. 1946-ban a demokratikus honvédség keretében aknakutató-tűzszerész
szolgálatot teljesített. Ennek ellenére még ez évben B-listásként elbocsátották. A
Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett repülőtér,
út-, mély- és vízépítő diplomát. Mint ilyen vezette a
pápai katonai reptér építését. 1957-ben letartóztatták és politikai
fogolyként börtönbüntetésre ítélték, 1990-ben rehabilitálták. 1992-ben,
Bécsben avatták vitézzé, 1993-ban nyugállományú őrnaggyá,
1994-ben alezredessé léptették elő. Alapító tagja és szervezője volt a Honvéd
Hagyományőrző Egylet
mosonmagyaróvári
tagozatának. Tevékeny vezetője volt a
Mosonmagyaróvári Városvédő Egyesület zöldfelületi szakosztályának is.
Nyugdíjba vonulásáig a Lajta-Hansági Vízgazdálkodási Társulat igazgatói tisztét
töltötte be. Katonai kitüntetései: Magyar Érdemrend lovagkeresztje hadiszalagon
kardokkal, Magyar Koronás Ezüst- és Bronzérem hadiszalagon kardokkal, II. osztályú
német Vaskereszt, Tüzérkereszt I. fokozat sebesülési pántokkal, Erdélyi
Emlékérem.
