A vasvármegyei község ágostai evangélikus népiskola tanítójának fia, iskoláit is
Vas megyében végezte el. 1871-ben szerzett tanítói oklevelet. Négy év
segédtanítóskodás után, 1875-ben választották meg a moson vármegyei
Gálos evangélikus egyházközség kis iskolájába. Osztály- majd
vezető kántortanítóként 48 évet töltött el a községben. A teljesen német tan- és
beszédnyelvű közegben magyar szépirodalmi művek olvasásával őrizte meg anyanyelvét.
Buzgó apostola volt a magyar nyelv tanításának, ezért a tevékenységért sok
elismerést és jutalmat kapott a vármegyei hatóság oktatási bizottságától. Szabad
idejében szorgalmasan gyűjtötte és meghatározta a környék növényvilágát. A XIX.
század végének nagy filoxéra járványa következtében elpusztult régi szőlővidéket is
ő teremtette újjá. Új telepítési módokra és szőlőoltásra tanította a falusiakat. Az
első világháború alatt annak ellenére is állásban maradt, hogy már letöltötte
szolgálati éveit és 52 évi működés után, csak 1923-ban ment nyugdíjba. Az egész
életében magyar érzelmű embert és az elismert tanítót mélyen megrendítette, hogy fél
évszázadon keresztül "nevelt" községe örömmel fogadta a trianoni határrendezést, az
Ausztriához csatolást. Két gyermeke közül
Ilona
lánya is tanító lett apja iskolájában.