Apja
Wathay Lőrinc Csesznek várának kapitánya.
Németújváron és
Sopronban tanult. Katonáskodását 1584-ben
Tihanyban kezdte, 1585-től
Csesznek várában szolgált, innen
Győrbe került.
1594-ben
Győr várának ostrománál megsebesült.
Mátyás herceg Magyaróvárra rendelte a megmaradt katonákat, köztük Wathayt is, aki 2 évig szolgált itt, s „25 lóra való hadnagyságot és nyolc lóra való fizetést kapott, és a várost is megkedvelte « azmely helben azmi kevés időn lakhatám - életemet - mondom - kedvemre élvén, igaz ifjú legények módja szerént, jó szolgáim, lovaim és agaraim jók lévén »” (Kátai 72. p.).
Ám a várkapitánnyal összekülönbözött és
Sárvárra ment. Részt vett a 15 éves háborúban és 1601-ben
Székesfehérvár visszafoglalásában. 1602-ben
Székesfehérvár vicekapitányaként fogságba esett,
Belgrádban megszökött, de a következő esztendőben
Lippa környékén ismét elfogták.
1605-ben
Konstantinápolyban a Héttoronyban írta meg életrajzát és énekeskönyvét, amelyet maga illusztrált, s ma az MTA könyvtárában van. 1605-ben
Budán fogolycserével szabadult, 1607-től
Győr várában szolgált, de ősztől már más a kapitány itt.
1609 márciusában
cseszneki kapitánynak nevezték ki, további sorsa ismeretlen. Tiszteletére 2008. január 9-én a
magyaróvári vár kapujánál emléktáblát avattak.
