Nyolcgyermekes erdélyi bányászcsaládban született. Szülei korai halála miatt árvaházban nevelkedett.
Vasöntő szakmát tanult. 1940-ben politikai okok miatt Magyarországra menekült.
Gyöngyösön és
Győrben élt rövid ideig, 1941-ben
Mosonmagyaróváron telepedett le.
Először segédmunkásként, később vasöntő szakmunkásként dolgozott a Kühne Mezőgazdasági Gépgyárban és a Vadásztöltény-, Gyutacs- és Fémárugyárban.
1945 és 1948 között molnár Szulczer Károly hengermalmában. Ezután 1954-ig a Fémfeldolgozó Vállalatnál (később MOFÉM) dolgozott különféle beosztásokban, 1954-től 1977-ig a Mosonmagyaróvári Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnökhelyettese volt.
E tisztségében különösen a társadalmi munka szervezéséből és a városépítés koordinációs munkálataiból vette ki részét (utak, járdák, termálfürdő, bölcsődék, kórház, óvodák, iskolák és lakások stb. építése).
Számos egyesületben viselt tisztségeket (Gépipari Tudományos Egyesület, Közlekedésbiztonsági Tanács, MTESZ, Városszépítők Egyesülete), s társadalmi megbízatásként a városi tanács tagja volt.
1943-ban kötött házasságából két fiúgyermek született. Munkásságáért több elismerésben, kitüntetésben részesült.
