Születése után mindössze néhány hónapig élt
Arakon,
de egész élete során tartotta a kapcsolatot szülőföldjével. 1948-ban tanítónői oklevelet szerzett, majd
a Színház- és Filmművészeti Főiskola operarendező szakán tanult. (1948-1950). 1949-től 1954-ig a
budapesti
Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán karvezetői és középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1954 és 1985
között a Magyar Rádió ifjúsági osztályát vezette, alapító karnagya és művészeti vezetője a Magyar Rádió
Gyermekkarának, amelyet férjével,
Csányi Lászlóval együtt 3200 alkalommal vezényelt hazai és
külföldi hangversenyeken és számos mű ősbemutatóján. A rádió gyermekkórusával több hanglemezt készítettek,
sok fellépésük volt a rádióban. 1970-ben Botka Valéria szervezte meg az Állami Operaház gyermekkarát,
amelynek 1986-ig volt karigazgatója. 1982-ben SZOT-díjat, 1986-ban Liszt Ferenc-díjat, 1994-ben Németh
László-díjat, 1998-an Magyar Örökség-díjat kapott. 2004-ben a Magyar Köztársasági érdemrend
lovagkeresztjével tüntették ki.
