1929-ben
Budapesten kapta meg állatorvosi oklevelét.
Tamási,
Sárvár és
Ráckeve után került
Mosonmagyaróvárra járási és városi állatorvosnak.
1943-tól megyei főállatorvos volt. Az 1954-es száj- és körömfájás járvány idején jól helytállt.
Ettől az évtől az anatómia tanszéket vezette a
mosonmagyaróvári újjáalakuló akadémián. Kommunikatív, kedélyes ember volt. A Lajta-Hansági Állami Gazdaság szaktanácsadónak kérte fel.
1960-tól lett egyetemi tanár, 1962 és 1965 között rektorhelyettes volt a
mosonmagyaróvári egyetemen. A Munka Érdemrend arany és ezüst fokozatával is kitüntették.
Túlhajtott munkaritmusa következtében korán elhunyt. Sírja a
magyaróvári temetőben található.