Középiskolai tanulmányait
Győrben végezte. 1940-ben szerzett oklevelet a Nagykőrösi Tanítóképző Intézetben.
Győrszemerén kezdett el tanítani majd behívták katonának. 1946-ban tért haza a hadifogságból.
1950-1954 között levelező hallgatóként a pedagógiai főiskolán tanult és az egyik
győri általános iskolában tanított.
1956. október 26-án a vérengzés hírére,
Mosonmagyaróvárra utazott, hogy segítsen a rend helyreállításában.
Járt a határőrlaktanyánál és később a tanácsháza erkélyéről beszédet mondott az egybegyűlt tömegnek.
Szólt a helyi vezetés demokratikus átalakításának szükségességéről, a szovjet csapatok kivonásának szükségességéről és sortűz felelőseinek megbüntetéséről.
November elején a Dunántúli Nemzeti Tanács küldöttségének tagjaként Ausztriában tárgyalt az Osztrák Parasztszövetség képviselőivel, majd a
bécsi amerikai követséget is felkereste a gazdasági segítségnyújtás kérésével.
1956. december 27-én letartóztatták. 1957. június 10-én a bíróság szervezkedés vezetése és gyilkosság vádjával halálra ítélte.
Másodfokon szervezkedés vezetése és hűtlenség vádjával ítélték halálra. 1957. december 31-én végezték ki. Sírja a
győri köztemetőben található.
Győr város 1991-ben posztumusz díszpolgárává választotta. Emlékét
Győrben utcanév és emléktábla őrzi.
