Thoma Andor tölténygyári műszaki tisztviselő és
Standor Jolán szülők gyermeke. Középiskolai tanulmányaitit
Mosonmagyaróváron a piaristáknál fejezte be 1946-ban kitűnő eredménnyel.
A
budapesti tudományegyetem elvégzése után tanársegéd lett a
debreceni tudományegyetem embertani tanszékén.
Részben származási okokból, részben pedig meggyőződéses, hithű katolikus vallásos magatartása miatt fel kellett adnia egyetemi állását.
1958-tól hat éven keresztül a
miskolci Hermann Ottó Múzeum antropológusa volt, 1963-ban egykori professzora révén került vissza az egyetemi katedrára.
Munkássága magas beosztásba predesztinálta, azonban a vallási meggyőződését feladni nem akaró tudóst nemhogy nem nevezték ki a tanszék élére, hanem ismételten el is kellett hagynia azt.
1970-től a
párizsi Sorbonne vendégprofesszora volt, erről az útról már nem tért haza. Tudományos munkássága elismeréseként 1988-ban a belga királytól megkapta a Koronarend parancsnoki fokozatát és Belgiumban dolgozott.
Csak nyugdíjazása után, 1994 végén tért vissza
Párizsba. Nemzetközi tudományos hírnevét az ősemberkutatásban elért eredményeivel alapozta meg.
Első feltűnést keltő közleménye a
„L’Antropologie” című szaklapban jelent meg 1958-ban.
Sokat és eredményesen foglalkozott a Magyarország területén élt előemberek leleteinek tanulmányozásával: a subalyuki barlang neandervölgyi típusú gyermekének fogazatával és a világhírű vértesszőlősi előember maradványainak leírásával.
Hetvenöt éves korában egy
párizsi kórházban érte a halál. Kívánsága szerint magyar földben, a
budakeszi temetőben, szüleivel és nővérével közös sírban nyugszik.
Nevét egykori
mosonmagyaróvári középiskolájában egy hírességeket felsoroló tabló őrzi.
