Apja
Knausz Ferenc lébényi cipészmester, anyja a
mosoni Szombathelyi Anna, akinek magyar vezetéknevét vette fel.
Gyermek- és piarista gimnazista éveit 1902-ig
Mosonban és
Magyaróváron töltötte, ahova később is gyakran ellátogatott a szülői sírhoz.
A
pécsi hadapród, majd hadiiskola növendéke volt. 1906-ban avatták zászlóssá, azután hadnaggyá, négy évi
nyitrai csapatszolgálat után főhadnaggyá.
33 hónapot szolgált az első világháborús frontokon. 1915-ben vezérkari százados lett. 1919-1921-ben a
szombathelyi körletparancsnokságnál - a Tanácsköztársaság alatt is - szolgált.
1922-től őrnaggyá léptették elő és a vezérkar hadműveleti osztályára került. 1936-ban lett vezérkari alezredes és hadiiskolai tanár.
1929-ben vezérkari ezredessé lépett elő. 1931-ben a III. honvéd vegyesdandár vezérkari főnöke, 1933-ban a honvédfőparancsnok szárnysegédje volt.
1936-ban a honvéd „Ludovika Akadémia” parancsnoka lett.
1937-ben léptették elő tábornokká. 1938-ban rövid ideig a honvéd vezérkar főnökének helyettese volt. 1939-ben altábornagy lett és a VIII. honvédhadtest parancsnokává nevezték ki.
Emellett ő vezette a Kárpátalját visszafoglaló Kárpát-csoportot 1939 márciusában, Csehszlovákia teljes felbomlásakor.
Kassa szovjet bombázása után rá bízták a Vörös Hadsereg ellen harcoló - magyar viszonylatban elit - hadosztályok vezetését a Kárpátok galíciai előterében.
1941. szeptember 6-án
Werth Henrik németbarát vezérkari főnök helyére nevezték ki a mérsékeltebb vezérezredest.
1942-ben katonai bíróságot rendelt ki az újvidéki események kivizsgálására, de a fő végrehajtók ezután a németekhez szöktek.
A Horthy-féle katonapolitika egyik fontos szereplője volt. 1944 októberében a németek által segített nyilas hatalomátvétel után letartóztatták és a
sopronkőhidai fegyházba került.
Onnan kiszabadulva néhány hónapig
Mosonmagyaróváron tartózkodott rokonainál.
1946-ban a Népbíróság 10 évre ítélte, amit később életfogytiglanra változtattak. A szovjetfüggő magyar kormány törvénysértő módon átadta Jugoszláviának, ahol „háborús bűnös”-ként kivégezték.
Esete egyedi, mert a régi tiszti kar likvidálását és kiiktatását általában az új „demokrácia” és hatóságai végezték el szovjet parancsra vagy önszorgalomból.