Lexikon szócikk

Szapáry Péter
? 1620. - ? 1702.

Foglakozása(i):
Apja Szapáry András, Győr megye alispánja, anyja Csáth Anna volt. Neje Egressdy Zsófia, fiaik Miklós és Péter. 1650-ben már részt vett Csákvár visszafoglalásában. Pichler Carolina von Geiner (1769-1843) osztrák romantikus írónő Bécs ostroma című művének regényhőse, akinek történetét még a dualizmus idején is olvasták Agárdi György magyar átdolgozásában (1829). Eszerint Szapáryt Ercsi körül sebesülten elfogták a törökök és Hamza bég kegyetlenül bánt vele, még szántatott is a szerencsétlennel. De kiszabadulva fordult a kocka, mert Buda visszafoglalása után Hamza bég került fogságba, akit Károly lotharingiai herceg Szapárynak adott, és aki megkegyelmezett a töröknek. A megbocsátás ereje a béget jó útra terelte és keresztény hitre tért. Ez a mese a magyar-osztrák kapcsolatokat volt hivatva erősíteni Metternich szellemében. Érd ura valóban Hamza bég volt, akivel sok bajuk volt a Szapáryaknak, és valóban csatában fogta el Szapáry Pétert. De Szapáry barátja, Batthyány Ádám fogott egy török agát, akiért visszakapta Szapáryt, aki nem szenvedett többet az ilyen helyzetben szokásosnál. A többi részlet sem igaz a történetből csak az, hogy Érd később Szapáry birtok lett. Szapárynak megyei birtoka és kúriája Dunacsúnban volt. Az 1681-es soproni országgyűlésre Moson megye egyik követe lett. 1682-ben Moson megye alispánjává választotta. Komoly erőfeszítéseket tett a megye védelmében az 1683. évi súlyos károkat okozó török hadjárat alatt. 1684-ben Szapáry ismét alispán lett. 1688-ban újra országgyűlési követ, miután I. Lipót arany lánccal tüntette ki Buda visszavételekor tanúsított hősiességéért (1687). Alországbíróvá is megválasztották az érdemes férfit. Halála után a dunacsúni sírboltban temették el. Magyaróváron a városkát elkerülő Pozsonyi útba torkolló, a mai Ady Endre utca őrizte nevét a XX. század első felében.
A szócikkhez használt forrás(ok):
  • Haller János: Nevezetes embereink kézirat oldalszám nélkül
  • Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal Pest, 1857-1868. 10. p. 480-481.
A szócikk szerzője:Enzsöl Imre