Középiskolai tanulmányait
Szolnokon a Felső Kereskedelmi Iskolában végezte.
Katonai szolgálata alatt oklevelet szerzett előbb a
Debreceni Gazdasági Akadémián, majd a
Budapesti Kertészeti Tanintézetben, ahol 1929-ig gyümölcstermesztési gyakorlatvezetőként dolgozott.
1929-ben nevezték ki gyakornoknak a
Magyaróvári Gazdasági Akadémiára. Később megbízták az „Avaria” Iskolaszövetkezet Kertészeti Szakosztályának megszervezésével: a zöldség- és gyümölcstermesztők részére végzett szaktanácsadói munkát.
1938-1942 között
Székesfehérváron tanított a Középfokú Gazdasági Tanintézetben.
1942-ben visszatért
Mosonmagyaróvárra, ahol a kertészeti üzem vezetőjének nevezték ki. 1949-1954 között az
eszterházai Kertészeti Kísérleti Telep tudományos munkatársa volt.
1957-től ismét
Mosonmagyaróváron tevékenykedett.
Előbb a növénytermesztési tanszéken oktatott majd megbízást kapott a kertészeti tanszék és bemutatókert létesítésre, amelynek élére őt nevezték ki.
1961-ben vonult nyugdíjba, de ezután is foglalkozott még paprikanemesítéssel.
Nevéhez fűződik a „Javított kalinkói”, a „Korai sárga” csemegepaprika fajtajelöltek nemesítése.
Munkásságával sokat tett a szigetközi paprikatermesztés fejlesztése érdekében.
A gyümölcskutatásban az őszibarack, a dió, az alma és a körte pomológiai és nemesítési kérdéseivel foglalkozott.
Több egyetemi jegyzetet és több mint 30 szakcikket, közleményt írt. Sírja a
magyaróvári temetőben található.
Az egyetem kertészeti tanszékén (Pozsonyi út) emlékét emléktábla őrzi.
