Olasz származású, Della Pietra nevű szüleit a Sopron megyei németek Steiner néven anyakönyvezték. Gimnáziumi éveit
Veszprémben és
Nagyszombatban töltötte. 1844-től
Esztergomban növendék-pap, 1850-ben
Győrben szentelték áldozópappá. Első állomáshelye káplánként
Hegyeshalom volt, ahonnan a következő évben
Mosonba helyezték. Beteg plébánosa mellett gyakorlatilag az ő vállára nehezedett az egyházközösség minden feladata.
Ezt mind elöljárói, mind pedig híveinek teljes megelégedésére végezte. Különösen a nagy kolerajárvány idején fejtett ki emberfeletti erőfeszítést, hogy szent hivatalának megfeleljen. 1857. november 11-én, névnapján nevezték ki
magyaróvári plébánossá. 1877-ben
Storno Ferenccel újíttatta meg a
magyaróvári barokk plébániatemplom belsejét. Neki köszönheti megújulását a majoroki és felépülését a Három-tölgy kápolna.
Az egyházi ügyek mellett különös figyelmet fordított az iskolai kérdésekre. Ez utóbbi területen különösen nagy munkát fejtett ki a Hildegard Nőegylet, a Hildegardeum elnevezésű egyleti kisdedóvoda és a Polgári Leányiskola megszervezésében, felépítésében. Ugyancsak kiemelkedő szerepe volt a
magyaróvári népiskolák tanítási nyelvének magyarrá tételében.
1867-ben a boldogságos Szűz Máriáról nevezett egresi címzetes apát stallumot kapta, 1890-ben pápai főesperes, a
győri székesegyház kanonokja. 1881-ben a Ferencz József-rend lovagja. Ekkor költözött el a városból, ahol több vármegyei bizottságnak, a városi képviselőtestületnek volt tagja és elnöke volt az iskolaszéknek.
Mindvégig kedvelt és nagyhatású szónoka volt egyházának és a közösség ünnepeinek. Magánvagyonából évente egy-egy gimnáziumi tanulót kosztoltatott, közülük többen választották a papi hivatást. Kisebb-nagyobb összegeket hagyott különféle alapítványoknak.
Saját kezű végrendelete szerint a
győri családi sírhelybe temették, bár
Kosutány Tamás akadémiai tanár indítványára
Magyaróvár szerette volna eltemettetni.