Lexikon szócikk

Steiner Márton
(Fertő) Fehéregyháza 1828. február 28. - Győr 1892. január 21.

Foglakozása(i):
Olasz származású, Della Pietra nevű szüleit a Sopron megyei németek Steiner néven anyakönyvezték. Gimnáziumi éveit Veszprémben és Nagyszombatban töltötte. 1844-től Esztergomban növendék-pap, 1850-ben Győrben szentelték áldozópappá. Első állomáshelye káplánként Hegyeshalom volt, ahonnan a következő évben Mosonba helyezték. Beteg plébánosa mellett gyakorlatilag az ő vállára nehezedett az egyházközösség minden feladata. Ezt mind elöljárói, mind pedig híveinek teljes megelégedésére végezte. Különösen a nagy kolerajárvány idején fejtett ki emberfeletti erőfeszítést, hogy szent hivatalának megfeleljen. 1857. november 11-én, névnapján nevezték ki magyaróvári plébánossá. 1877-ben Storno Ferenccel újíttatta meg a magyaróvári barokk plébániatemplom belsejét. Neki köszönheti megújulását a majoroki és felépülését a Három-tölgy kápolna. Az egyházi ügyek mellett különös figyelmet fordított az iskolai kérdésekre. Ez utóbbi területen különösen nagy munkát fejtett ki a Hildegard Nőegylet, a Hildegardeum elnevezésű egyleti kisdedóvoda és a Polgári Leányiskola megszervezésében, felépítésében. Ugyancsak kiemelkedő szerepe volt a magyaróvári népiskolák tanítási nyelvének magyarrá tételében. 1867-ben a boldogságos Szűz Máriáról nevezett egresi címzetes apát stallumot kapta, 1890-ben pápai főesperes, a győri székesegyház kanonokja. 1881-ben a Ferencz József-rend lovagja. Ekkor költözött el a városból, ahol több vármegyei bizottságnak, a városi képviselőtestületnek volt tagja és elnöke volt az iskolaszéknek. Mindvégig kedvelt és nagyhatású szónoka volt egyházának és a közösség ünnepeinek. Magánvagyonából évente egy-egy gimnáziumi tanulót kosztoltatott, közülük többen választották a papi hivatást. Kisebb-nagyobb összegeket hagyott különféle alapítványoknak. Saját kezű végrendelete szerint a győri családi sírhelybe temették, bár Kosutány Tamás akadémiai tanár indítványára Magyaróvár szerette volna eltemettetni.
A szócikkhez használt forrás(ok):
  • Mosonymegyei lapok Magyar-Óvár, 1888-1896. 1890. 02. 09. p. 21-22.
  • Mosonymegyei lapok Magyar-Óvár, 1888-1896. 1892. 01. 31. p. 17-18.
A szócikk szerzője:Thullner István