Szülei
Sós Péter és
Brunczlik Margit voltak.
A Csallóközből származó írni-olvasni nem tudó pásztorcsalád 1906-ban munkát keresve telepedett meg a szigetközi
Doborgazszigeten.
Később
Dunaremetén éltek, ahonnan
Győrzámolyba szegődtek pásztornak. Sós Antal itt ismerkedett meg egy dudáló pásztorral, tőle vásárolta az első hangszert is.
A Szigetköz falvaiban abban az időben több kocsmában is volt dudamuzsika, hamarosan őt is felfogadták. Az első világháborúban fogságba esett, ahonnan 1918-ban hazaszökött.
Az 1930-as évektől
Dunaszentpálon volt csordás, innen kiindulva muzsikálta végig a felső-szigetközi községeket. Ügyes kezű emberként számtalan hangszert készített, minden anyagot és gyártási módot kipróbált.
Szabad idejében faragványokat is készített,
Timaffy László szerint „...akkor is mozog a keze, ha a jószág után ballag.”
Az egyik ilyen alkotását, az 1938. évi Eucharisztikus Világkongresszusra készített ostornyelet
Budapesten,
Berlinben és
Rómában is kiállították.
A „Jézus segítsd meg Magyarországot …” kezdetű szöveget gyerekei rajzolták neki előre. A szép munkát 80 pengő jutalommal együtt kapta vissza.
A második világháború után telepedett le
Pusztasomorján, ahol csak a 60-as években tűnt fel mint a környék egyetlen dudása.
Az általa felújított öreg hangszerrel ekkor játszott a
győri rádióban
Kodály Zoltánnak, és fellépett vele a „Röpülj páva” címmel zajló televíziós vetélkedőn is.
Korábbi családi életére vonatkozóan nincsenek adatok, 1955-ben
Kisbajcson kötött új házasságot
Torma Emíliával. 2015 óta az ő nevét viseli
az egykori
pusztasomorjai iskola épületéből kialakított közösségi ház.
