Nemesi származású ifjú, aki a gimnázium 8 osztályát
Győrben végezte. 1829-ben beállt a Habsburg hadseregbe.
A nőtlen, római katolikus ifjú ezen a pályán kívánt érvényesülni. 1846-ban érte el a tiszti fokozatot, hadnagy lett.
1848. december 19-én főhadnagy volt a 31. gránátos-osztálynál, a Puchner báró vezette erdélyi császári seregben.
1849. január 17-én vívott híres csatában
Gálfalva és
Szőkefalva között átállt a Bem irányította győztes magyar hadsereghez.
Február 18-án százados lett a marosszéki (később 87.) honvédzászlóaljnál. Részt vett Erdély felszabadításában, majd áprilisban egységével kijött a Temesközbe.
Az itteni sikeres harcok után a magyar ellenőrzés helyreállt Bánátban és őt
Versec térparancsnokává nevezték ki, amely posztot a szabadságharc végéig betöltötte.
Aradon a császári hadbíróság tíz év várfogságra ítélte. 1852-ben kegyelemmel szabadult az
aradi tömlöcből.
Esztergomban telepedett le és a kiegyezés után a megye várnagyi címmel tisztelte meg. Az ottani honvédegyletnek volt a tagja.
