Érettségi után nagybátyja,
Bartha Lajos a
magyaróvári timföldgyár főmérnöke hívta meg vakációra
Magyaróvárra, ahol leendő vegyészként többször megnézte a gyárat.
Itt ismerkedett meg
Erich Bayer német vegyésszel, a
Dürenben lévő timföldgyár főmérnökével, aki két hónapra meghívta Németországba, itt Sigmond egy laboratóriumban dolgozott.
Ezután elvégezte az egyetemet, tanársegéd lett és ledoktorált. 1943 márciusában lett a
magyaróvári timföldgyár alkalmazottja.
1951-től főmérnökként ő terveztette az első szállítószalagot, bevezetett és tökéletesített több műszaki eljárást.
1955-ben az
almásfüzitői timföldgyárba helyezték át. Dolgozott még az Alumíniumipari Tervező és Fejlesztő Kutató Intézetben, műszaki gazdasági tanácsadó volt a Magyar Alumíniumipari Trösztben.
Egy ideig elnöke volt az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület timföldgyártási szakcsoportjának.
Jelentős szerepe volt a magyar timföldgyárak bővítésében, fejlesztésében.
1982-ben és 1985-ben Kamerunban készített alumíniumipari tanulmányokat, és számos fejlődő országban dolgozott az United Nations Industrial Development Organization (UNIDO) szakértőjeként.
1975-ben Wartha Vince Emlékéremmel tüntették ki. Több szakkönyvet, tanulmányt írt és előadást tartott főleg ipartörténeti és környezetvédelmi tárgykörben.