Édesapja
Lébényben evangélikus tanító volt, de már 1921-ben meghalt, ezért gyermekei, így Sághy Jenő is félárva lett.
Tanulmányai befejezése után
Balatonszárszón lett lelkész, ahol kapcsolatba lépett a népi írók mozgalmával.
A II. világháborút követően
Harkára került, majd onnan 1951-ben családjával
Enesére költöztek, a
bezi-
enesei evangélikus gyülekezet gondozására.
Enesén amellett, hogy híveivel, és kiemelten az ifjúsággal foglalkozott, több színművet és novellát is írt.
Az 1956-os forradalom után, 1957-ben koholt vádak alapján három év börtönre ítélték, amelyből másfél évet letöltött előbb a
kistarcsai munkatáborban majd a
márianosztrai börtönben.
Szabadulása után nyugdíjba vonulásáig
Mórichidán szolgált. A rendszerváltás után 1956-os emlékéremmel tüntették ki, a forradalomban tanúsított higgadt viselkedéséért.
Budapesten a Farkasréti temetőben temették el. A Terror Háza Múzeumban külön tárló emlékeztet az 56-os elítélt evangélikus lelkészre.
